Kortalanok és kortársak – korunk kiválóságai – Kun Zsuzsa interjúkötete

Kereken ötezer beszélgető partneréből választotta ki kedves kolléganőm, Kun Zsuzsa, a Klubrádió szerkesztője és riportere azt a tizennégyet, akinek szavait az ő műfajától eltérően, ez alkalommal nem hallhatjuk, hanem olvashatjuk. Ezekben a percekben jelent meg ugyanis Zsuzsa harmadik könyve, a „Kortalan kortársaink” a CSER Kiadó gondozásában. És mielőtt elfelednénk, írjuk ide: a kötetet kortársam és kartársam, jeles kollégám, Frank Iván, igen az Ifjúsági Magazin-os (meg kuriros, népszavás)  Frank Iván szerkesztette – családban marad alapon, miután Zsuzsa férje, együtt és egyszerre szülők és nagyszülők – meg persze kollégák. (A nyitó képen: Kun Zsuzsa és Tatár Imre.)

Ennyi mindenképpen kikívánkozott belőlem bevezetésképpen, amelyet most egy kis „háztájival” is megtoldok. Kun Zsuzsa kortalan kortársai között ugyanis „primus inter paresként” említi a hazai újságírás megszólaltatott két, nagy öregét, a kis híján 100 esztendős Bálint Györgyöt, az ország Bálint gazdáját és Tatár Imrét, aki korban alig marad el tőle. Igen, azt a Tatár Imrét, aki lapunk, az Infovilág örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Aranytoll- és Vastoll-életműdíjas, máig rendszeresen publikáló újságíró.

„Nyolcvan-pluszosok” – foglalja össze Zsuzsa a „Kortalan kortársaink”-at, akiknek névsora mindenképpen ide kívánkozik:

Bálint György (kertészmérnök), Biksz János (geodéta), Bőzsöny Ferenc (a Magyar Rádió főbemondója), Eötvös Péter (világhírű magyar zeneszerző), Görgey Gábor (Kossuth-díjas költő, író, műfordító), Harsányi Ernő (az örökdiák tanár, kandidátus, Kamuti Jenő (kétszeres olimpiai bajnok vívó, sebész-főorvos), Konrád György (hegedű- és brácsaművész, a Budapesti Fesztiválzenekar egyik alapítója), Obádovics József Gyula (a matematikatudomány kandidátusa, tankönyvíró, professor emeritus), Szinetár Miklós (sokszoros színházi, film- és tévérendező, professor emeritus), Tatár Imre (a magyar külpolitikai újságírás máig alkotó doyenje), Tímár Sándor (a táncház-mozgalom megalapítója, a Magyar Állami Népi Együttes egykori vezetője), Vásáry Tamás (Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, A Nemzet Művészet), Vizi E. Szilveszter (Széchényi Nagydíjas agykutató, professor emeritus, az Akadémia volt elnöke).

IQ-ban, összesítve, minden bizonnyal háromezer körüli, emberségben, tisztességben kifejezhetetlenül magas értéket képviselő közösség. És ők tizennégyen csak a 357-ed része annak a kisvárosnyi beszélgetőpartnernek, akit Kun Zsuzsa, a mikrofon megnyerő hangú, baráti tisztelettel kérdező, valamennyi alanyából példásan fölkészülő kolléganő szombat délelőttönként a stúdióba invitál. (Nagy kár, hogy ezeket a remek beszélgetéseket csak a budapestiek és főváros szűk körzetében élők hallgathatják közvetlenül! Azaz mégsem! Az Infovilág honlapján egyetlen kattintással, megszakítás nélkül elérhető a Klubrádió, és miként a betelefonálóktól tudható, az internet révén akár más földrészeken is szól.)

Kortalan kortársaink: „Nem igaz, hogy mondjuk, a nyugdíjazással lezárul az ember aktív korszaka” – vallja a riporter – beszélgető társaival együtt. Elméletileg mindenki képes folytatni akár a munkáját, hivatását, akár a hobbiját – ideje végeztéig. A most megjelent kötet kiválasztottjai a legjobb példák erre.

Említem Zsuzsának, tudja-e, van ám ennek a ma megjelent kötetnek egy szépséghibája. Ugyan mi? – kérdi. Valamennyi interjúalany férfi – válaszolom. Másodpercet sem kell várni a feleletre: „Fejben már készül a női változat céljából a válogatás; a kiadóm örömmel fogadta az ötletet.”

* * *

Remény szerint februárban a kötet valamennyi szereplője (az egy idő óta már csak a mennyei híreket fölolvasó Bőzsöny Ferenc kivételével) találkozhat majd az olvasókkal…