Főpróba a Gruevszki-ügy?

A fejemben természetesen a botrányos Gruevszk-iügy jár, amelynek a jogi és politikai körülményei teljesen egyértelműek. Nikola Gruevszki 2006–16 között kormányozta Macedóniát. A jogállamot lebontó, a demokráciát és a szabadságjogokat korlátozó, diktatórikus és korrupt rendszere 2016-ban megbukott. (A 2017. szeptember 29-én megjelent képen a két jó barát: Gruevszki és Orbán; a MIA felvételét a Balkan Insight közölte.)

Bukása után nyilvánosságra került: kormányfőként utasította a belügyminisztert, hogy közpénzen vásároltasson számára egy kb. 200 millió forint értékű Mercedes gépkocsit. A dolgot súlyosbította, hogy a gépjármű beszerzésére kiírt pályázatot elnyert autókereskedő a vételárból tetemes összeget visszafizetett a kormányfőnek. A nyilvánvaló korrupciós bűntett miatt a volt miniszterelnököt a bíróság nemrég jogerősen kétévi börtönbüntetésre ítélte.

Csakhogy Gruevszki nem vonult be a börtönbe, hanem Magyarországra szökött. Hazánkba a tiranai magyar nagykövetség gépkocsijával és mivel útlevelét az ítélet után bevonták, úti-okmányok nélkül, Szerbián keresztül érkezett. A magyar határőrség vele szemben nem alkalmazta azokat a szigorú szabályokat, amelyeket a nemzetközi oltalomra jogosult, migránsnak minősített menekültekkel szemben szokott. Így, noha okmányok nélkül érkezett, nem kellett a tranzitzónában megvárnia, amíg sorsáról döntés születik, hanem tovább utazhatott Budapestre.

A jogi helyzet tehát egyértelmű. Az illetékes magyar hatóságok egy szökött bűnözőt engedtek hazánk területére, az érvényes magyar törvényeket megsértve, nyilvánvalóan felsőbb utasításra.

Jogos a kérdés: milyen politikai okok játszhattak szerepet a jogerősen elítélt, korábbi macedón miniszterelnök különleges kezelésében? Közismert tény, hogy Gruevszki évek óta szoros baráti viszonyt ápol Orbán Viktorral. A magyar kormányfő részt vett Gruevszki kampányában, segítette korábbi győzelmét és igyekezett segíteni őt a 2016-os választásokon is. A tetemes magyar anyagi támogatás és a propagandához nyújtott segítség azonban nem bizonyult elégnek az újabb győzelemhez. A vereség viszont láthatóan nem befolyásolta a két hasonló elveket valló politikus barátságát.

A macedón hatóságok nemzetközi elfogató parancsot adtak ki Gruevszki ellen. A nemzetközi jog szabályai szerint Magyarországnak ki kell őt adnia. Megjegyzem, évekkel ezelőtt Orbán Viktor utasítására a magyar hatóságok egyszerű azeri kérésre kiadták a „baltás gyilkos” néven elhíresült, egy örmény tisztet brutálisan meggyilkoló azeri katonatisztet, akit utána hazájában előléptettek, kitüntettek és megjutalmaztak. Ez a döntés komoly nemzetközi vihart keltett.

Megítélésem szerint hasonló vagy még súlyosabb következményekkel járna, ha Magyarország az elfogató parancs ellenére sem adná ki a volt macedón kormányfőt. A nemzetközi közvélemény valószínűleg azt a következtetést vonná le, hogy Orbán Viktornak a korrupt diktátor iránti szimpátiája miatt tagadták meg a kiadatást. Nem zárom ki azt sem, hogy a nemzetközi sajtóban megjelenhetnek olyan cikkek, amelyek megkérdezik: hová fognak menekülni a számonkérés elöl egyes jelenlegi magyar vezetők?