Úton az új energiaforrás felé

 

Az atomenergia békés felhasználása – miként mondani szokták – megköveteli a legalább 110 százalékos biztonságot. A társadalom, az emberiség számára létkérdés, hogy jól körülírt feltételek, jogszabályok szavatolják a biztonságot. Az 1970-es évek elején német, francia és olasz jogászok ebből a célból alakították meg a kétévente ülésező Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaságot, az INLA (International Nuclear Law Association)-t. Munkájában más földrészek szakemberei – a többi között a nukleáris joggal foglalkozó argentin és egyesült államokbeli jogászok is részt vesznek.

Az INLA célja a nukleáris energia békés célú hasznosításával összefüggő jogi kérdések tanulmányozása; a nukleáris fegyverek betiltásával, leszerelésével kapcsolatos ügyekkel nem foglalkoznak. A magyar szakemberek az 1990-es években kapcsolódtak be a társaság munkájába. Beszélgetőpartnerem, dr. Lamm Vanda (a képen) jogász, jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a nemzetközi jog és a nukleáris jog neves kutatója 1995 óta tagja az INLA-elnökségnek, 1999–2001 között a testület elnöke volt, azóta a tiszteletbeli elnöki tisztséget tölti be.

Hazánkban egyedül a győri Széchenyi István Egyetemen folyik nukleárisszakjogász-képzés, immár három éve. Az első végzett évfolyam hallgatói az idén tavasszal kaptak diplomát. A képzés szakfelelőse dr. Lamm Vanda, a győri jogi kar oktatója elmondta:

– A Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság a 2001. évi kongresszusát a Magyar Tudományos Akadémián tartotta. Ez volt az első alkalom, hogy a társaság egy volt szocialista országban ülésezett. Ahogy most ugyancsak első alkalommal került sor a tanácskozásra arab, Öböl menti országban, Abu Dzabiban. Nem véletlenül, ugyanis a tavasszal adták át az ott épülő atomreaktor első blokkját, a következő három pedig különböző építési fázisban van.

– Milyen témákkal foglalkoztak az előadók?

– Háromszáznál is többen érkeztek a tanácskozásra; egyetemi emberek, tudományos kutatók, vállalati jogtanácsosok, magas beosztású közigazgatási szakemberek, nemzetközi szervezetek tisztviselői, ügyvédek. A központi témakör: a nemzetközi együttműködés, a fejlődés, a kiválóság és az innováció volt. A számomra legérdekesebb előadás címe így hangzott: „A nukleáris katasztrófáknak a nukleáris jog fejlődésére gyakorolt hatása, különös tekintettel az amerikai belső jogra”. A szakmai munka bizottságokban zajlik, és a többi között a nukleáris kárfelelősségi kérdésekkel – ilyen a hulladékok elhelyezése, a sugárzás elleni védelem, a nukleáris létesítmények biztonsága, a hatósági ügyek – foglalkoznak.

– Mi állt a mostani kongresszus középpontjában?

– A nukleáris biztonság, amellyel fontossága okán külön munkabizottság foglalkozik. A balesetek megelőzése technikai kérdés. A jog igyekszik hozzájárulni a biztonság növeléséhez azzal, hogy olyan megoldások kidolgozására törekszik, amelyek rákényszerítik az államokat a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által kidolgozott biztonsági szabályok legszélesebb körű kötelező megtartására.

Az INLA külön figyelmet fordít a nukleáris balesetekkel összefüggő jogi kérdésekre. Igyekszünk a jogszabályok szükség szerinti módosítását célzó javaslatokat kidolgozni a katasztrofális balesetek – a csernobili és a fukusimai – nyomán fölvetődött jogi problémákra.

– Változtak-e a tisztségviselők a mostani kongresszuson?

– William Horin washingtoni ügyvéd személyében új elnököt választottunk. A főtitkár továbbra is Patrick Reyners párizsi jogász, aki a Gazdasági, Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nukleárisenergia-ügynökségének (OECD-NEA) a jogi részlegét vezette. Nevéhez fűződik a franciaországi Montpellier-i Egyetemen működő Nemzetközi Nukleáris Jogi Iskola alapítása a 2000-es évek elején, amely évente rangos előadók kér fel nukleáris jogi kurzusok vezetésére. Az iskolán eddig nyolcszáznál többen végeztek.

– Mikor tartják a következő kongresszusukat?

– 2020 szeptemberében, Washingtonban.

Az idei, november 4–8. között sorra került kongresszus magyar előadója Olajos Károly Tamás (a képen), a Fusion for Energy (ITER-projekt) munkatársa volt. Szakmai pályafutásáról és a Dél-Franciaországban épülő létesítményről kérdeztem.

– Kecskeméten születtem, a tanáraim javaslatára választottam a jogi egyetemet, summa cum laude végzettséggel diplomáztam. Elsőgenerációs jogász vagyok. Ösztöndíjasként egy évet töltöttem Athénban. Első állásom, majd a következők is egy-egy nemzetközi ügyvédi irodában voltak. A pénzügyi válság után találtam olyan állásajánlatra egy európai uniós ügynökségnél Barcelonában, amelyet a szakvizsgám letétele után elfogadtam. Bár nem volt kapcsolati tőkém, senki sem lobbizott értem, az ügyvédi irodákból hozott szakmai ismereteimmel, tudásommal sikerült bizonyítanom. Majd továbbléptem: a fúziós energia európai fejlesztésének jogi hátterét választottam célnak.

– Honnan az ötlet, mi volt a váltás oka?

– Az egyik televízióban hallottam egy beszélgetést Lamm Vanda nemzetközi atomjogász professzor asszonnyal. Ez keltette fel az érdeklődésemet.

– Kevesen tudhatják, hogy mi a fúziós energia…

– A jövő energiaforrása. Plasztikusan ez az energia az, ami a Napban keletkezik folyamatosan. Nukleáris energia, amely a kockázati tényezőket csökkentve tud tiszta és fenntartható energiaforrást biztosítani a jövő számára. A mögötte álló technológia megvalósítása nehéz, ezért a világ nukleáris hatalmai összefogtak, nemzetközi szerződés formájában koordinálják a kutatást és fejlesztést, létrehozandó az erőmű prototípusát a tudományokon alapuló technológia segítségével.

– Mi ebben a jogász feladata?

– Sokféle technológiáról van szó, sok állam szakemberei vesznek részt a fejlesztésekben, és hangolják össze tevékenységüket egy nemzetközi kezdeményezés, az ITER, a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor formájában. Szerteágazó egyeztetést követelő munka. Jogász kollégáimmal együtt segítettem a mérnököknek a többi között az első mintaszerződés kidolgozásában. Most a dél-franciaországi Cadarache-ban az erőmű prototípusa felépítésének a szerződéseivel foglalkozunk, az Európai Unió országaiból érkezett jogászok csoportvezetőjeként dolgozom. A nemzetközi nukleáris jog, mint keret, csak részben alkalmazható a mi munkánkban, miután a fúziós energia merőben új energiaforrás.

– Bizonyára nem egyszerű az együttműködés egy sor ország szakembereivel…

– A kutatás haladását eleve segíti, hogy a tudósok a technika nyelvén értekeznek egymással, és ez eleve kizárta a politikát a munkából. Személyesen nincsenek nehézségeim, köszönhetően a nyelvtudásomnak.

– Az Abu Dzabi-i kongresszuson elhangzottak közül melyik előadás, gondolatsor volt a legérdekesebb az ön számára?

– Elkezdtünk foglalkozni a szerződéstípusokkal. A nukleáris energia felhasználásának legnagyobb problémája, hogy miként tudjuk a költségeket mérsékelni. A jól kiválasztott szerződéskultúra ebbe az irányba hat. A legtöbb előadás a téma jelenével és a közeli múltjával foglalkozik. A jövő, hogy nemzetközileg alkalmazható modellként szolgáló olyan szerződéscsomagot rakjunk össze, amit elfogad mind a beruházó állam, mind a finanszírozó bank. Azon kellene dolgozni, hogy ez mintává, alappá váljék. Erre a célra kiváló fórum az INLA-kongresszus.