Győr többet érdemel(ne) – Lelakott sugárút

Túl olcsó lenne, ha ekként kezdenénk: „ha ezt Szt. István látná, bizony, el nem tűrné". Még szerencse, hogy első és államalapító királyunk nem látja, mert nyomban erélyesen tiltakoznék: vegyék le a nevét a Győrt kettészelő sugárútról, és nevezzék vissza akár Vilmos császár, akár Sztálin, akár Tanácsköztársaság útjára, mert ő bizony el nem tűri a rendetlenséget, a koszt, a slendriánságot, tehát mindazt, amit a fényképezőgép lencséje egy-két perc alatt egy legföljebb húsz méter sugarú körben megörökített.

Ha azt írjuk, hogy a Bisinger üveges mester pénzéből a millennium táján fölépített győri városházán, meg vele szemben, a presztízs szökőkúton meg a történelmi belvárost rossz kulisszaként eltakaró üveg-beton magasházakon kívül más egyéb nincs egészen rendjén a Szt. István úton, a város sokáig legforgalmasabb útján, akkor aligha tévedünk. Ez volt egykoron a London–Isztambul országút fontos szakasza. Később a meg- és fölszállás útja. Ezen a széles sugárúton jöttek be és vonultak nyugat felől a főváros felé 1944-ben a megszálló németek, bombázták rommá sok gyönyörű épületét a vasút miatt alacsonyan szálló szövetséges gépek. Rá 13 hónapjára újabbak jöttek s mentek: a felszabadító/megszálló szovjetek a főváros felől nyugatra, 11 évvel később, 1956. november 4-én újra a szovjetek (egyszerre több irányból is)…

És erről az útról szállt évtizedeken át a felvonulók kezéből sok ezer luftballon a magasba. Itt volt a városban elsőként kézzel működtetett villanyrendőr, mellette szavalták a Talpra, magyar!-t a csillagától megfosztott szovjet hősi emlékmű talapzatán… És eddig mindent nem is írtunk le és meg a német császárról, szovjet diktátorról is elnevezett Szt. István útról…

…amely mostanság – ha lenne neki szeme – szégyenlősen behunyná ezeregy sebe miatt.

Húsz méteres kört említettünk; pontosítsunk: egy húsz méter sugarú kör negyed cikkelye a helyes, amelynek kiinduló pontja a Szt. István út–Aradi Vértanúk útja sarka, ahol mindössze 10 másodpercet engedélyez a közlekedési lámpa arra, hogy átkeljen nép a Szt. István út egyik oldaláról a másikra. Kisgyerekkel ez a táv ennyi idő alatt megtehetetlen, miként mozgássérültek és idősek sem képesek 10 másodperc alatt átjutni egyik oldalról a másikra. Köszönet az autósoknak, hogy türelemmel megvárják, amíg a tipegők biztos járdát érnek. Talpunk alatt egy bokatörő kábelakna; nem az első és egyetlen ebben a városban.

Jobbra pillantván ez a kép látszik:

Előzménye: éppen két évvel ezelőtt közúti baleset történt ebben a kereszteződésben, még az ostorlámpa is megrongálódott, miként a valamikori Ciklámen idegenforgalmi irodából pénzváltóvá átvedlett üzlethelyiség, amelyet máig nem tudtak helyreállítani. (Feltehetően túl kicsi nyereséggel dolgozik a cég…)

Tovább menvén évek óta koszos kirakatüveg, majd egy hasonló állapotú bejárati üvegajtó, fölötte a felirat:

A hivatal egyébként már réges rég, évekkel ezelőtt elköltözött innen, sőt, már egy újabb megnyitását is beígérték az ugyancsak minősíthetetlen állapotú győri vasútállomáson

(miután a rohanó utasoknak minden bizonnyal a legfontosabb teendőjük, hogy a reménybeli kormányhivatalban időzzenek)…

Menjünk vissza 15 métert a közlekedési lámpáig, már kelepel, mint a gólya, és zöld, aztán usgyi, mert 10 (tíz!) másodperc az ütemidő. Belekarolunk egy hétrét görnyedt hölgybe, másik kezünket föltartjuk, hogy autós, vigyázz, itt tipeg a nagyikád! Tizennyolc másodperc alatt sikerült épségben átjutni. Megkérjük az idős hölgyet: egyedül sose vállalkozzék itt ilyesmire, mert könnyen baj lehet…

A túloldalt hatalmas saroképület. Évtizedek óta elsősorban ügyvédek irodái működnek benne, a kopott kapu két oldalán a cégtáblák is bizonyítják, meg a minősíthetetlen állapotú csengőtábla is. Derék- (más épületeken ember)magasságban mállik a házról a vakolat – láthatóan legalább évtized, vagy még régebb óta. (Ez a jelenség egyébként Győr számos épületén föllelhető.)

Győr parádésnak aligha mondható főútján bizonnyal „szegény” ügyvédek bérlik a Szt. István út 10. számú ház egy részét, nem telik nekik arra, hogy néhány százezer forintból rendbe tetessék portájukat. Hivatásuk és a hozzájuk betérők (szerénységem aligha nyitna be egy olyan ügyvédhez, amelyik ilyen házban fogadja pácienseit) igazán többet érdemelnének.

Miként Győr is. A város megpályázta az „Európa (egyik) kulturális fővárosa” címet.