Két bűz között
Annak ellenére, hogy a mai Szent István út (előző ismert elnevezései közül néhány: Vilmos császár út, Sztálin út, Tanácsköztársaság útja…) Győrnek mindig is a legforgalmasabb útja volt, hiszen ezen bonyolódott le az autópálya megépítéséig az (Isztambul–)Budapest–Bécs(–London) közúti forgalom. A képen látható ház építésekor még elviselhető volt az ott szövetkezeti lakást vásárlók számára a zaj és a motorok bűze. (A magántulajdonban lévő felvétel 1966 őszén készült a nem sokkal azelőtt átadott sorházról.)
Enyhítette a környezeti terhelést az út másik oldalán, a lakóházakkal szembeni, szépen ápolt park, a Bisinger sétány.
Föllégeztek az út menti háztömbökben élők, amikor kiderült: megépül a megyeszékhelyet elkerülő sztráda; reménykedtek, hogy a járműforgalom is látványosan csökkenni fog. Meg is történt egy időre, aztán a helyiek és az ország módosodása következtében egyre több lett a személygépkocsi, miáltal visszaállt, sőt, látványosan (és orral-torokkal is érezhetően) megnőtt az egykori országos-nemzetközi főútvonal járműforgalma, és azóta jóformán napról napra több autó halad el a soknevű úton.
A következmény: ma már egyáltalán nem sikk, ha bárkinek ott van lakása, otthona. Látszik is ez, például a jó fél évtizeddel ezelőtt (akkor még Tanácsköztársaság nevű) út mentén, a háborúban lebombázott Star-garázs helyén épített három lépcsőházas (Szent István út 41-43-45.) tömb erkélyein megjelent „eladó lakás” hirdetésekből is. Senki sem érzi jól magát olyan helyen, ahol legföljebb éjjelente egy-két órára nyitható ablak, erkélyajtó még a legnagyobb kánikulában is, mert a járműforgalom mérgezi a környezetet, fölveri a port.
Kérdezheti az olvasó, miért éppen ezt a sorházat emlegeti a krónikás?! A Szt. István út többi házában sem kéjmámor az élet a környezeti terhelés miatt. Nos, az ok meglehetősen egyszerű: a szóban forgó épület északi oldalán (talán a valamikori föld alatti Star-garázs iránti nosztalgiából) – ha jól számoljuk – a pincével együtt hatszintes garázstömb épül. Ráadásul még kőhajításnyira sem a Szt. István út 41–45.-től, és még közelebb az Árpád út 51-hez. Azok tehát, akik eddig a függőfolyosós oldal felől kaphattak friss levegőt („a Dunáról fúj a szél…”), rövidesen már onnan sem, mert ha üzembe helyezik a sokemeletes garázst, akkor az uralkodó északi-északnyugati szél a lakásokba fújja az autók kipufogójából áramló bűzt, továbbá azt a szagot, amelyet álló autó is képes árasztani.
Mindez egy olyan szemlélő véleménye, aki – látván a képekkel is bizonyított helyzetet – csodálkozik, hogy a nyitott magasgarázstömb építésének a megkezdése előtt nem emelt szót a legérdekeltebb, a négy utca által határolt terület mentén lakó jó néhány száz ember.
Persze, volt már más furcsaság is Győrött: pár évvel ezelőtt a 16. századi győri erőd kiváló állapotban megmaradt föld alatti létesítményeitől néhány arasznyira építették meg a város legnagyobb föld alatti garázsát. Ismereteim szerint akkor sokan tiltakoztak, ám mindhiába. És most hasonlót kívánnak vájni a felújításra megérett színház közelében is.
Félelmetes: ahelyett, hogy az Európa (egyik) kulturális fővárosa címre pályázó barokk város szívéből eltüntetnék a járműforgalmat, inkább bevezetik a szűk utcákba – a ki tudja, kinek, kiváló pénzforrásul szolgáló garázsokba. Mennyivel egyszerűbb, emberibb, élhetőbb mód lenne, ha a város peremén építenének P+R parkolókat, és onnan rendszeresen, sűrűn közlekedő elektromos buszokkal hordanák be az autójukból kiszállni méltóztatókat a városba. (Ha már győri helyi autóbusz-közlekedés: korántsem vonzó, hogy jó nhány járat fél óránként [!] közlekedik, gyakorta késik is, mivel a rengeteg személygépkocsi ugyancsak megnehezíti a buszsofőrök dolgát.)
Ami a győr-belvárosi garázsépítést illeti: véleményem szerint (bár már veszett fejsze nyele) alaposabban kellett volna mérlegelni, mi szól mellette és mi ellene. Budapest V. kerületében, a Szervita téren, például, nagyon helyesen, már csaknem elbontották a csúnya, környezetszennyező, a járműforgalmat a belvárosba vonzó magasgarázst. Előfordulhat, hogy évtized múltán a ma még épülő győri is hasonló sorsra jut.
Ha nincs igazam, tessék cáfolni: a hír szent, a vélemény szabad.