Az 1956-i forradalom filmen – német és amerikai szemmel
Az 1956-i forradalom közelgő évfordulója alkalmából két olyan filmre hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét, amely nemzetközi szemszögből mutatja be a 62 esztendővel ezelőtti történéseket. A néma forradalom című német filmet ajánlom mindazoknak, akik átélték az 1956-ot és azoknak is, akik akkor még nem éltek. Az igaz történeten alapuló, rendkívül jól szerkesztett s egyben megható film az NDK, a fiatalabbak kedvéért Német Demokratikus Köztársaság, a mai Németország keleti fele egy kisvárosának érettségiző osztályában játszódik. (Nyitó képünk: jelenet A néma forradalom című német filmből; kép: Tagesspiegel.)
A fiatalok, amikor tévesen egy nyugati rádióadásból Puskás haláláról értesülnek, a magyar forradalmárokhoz szolidaritásuk kifejezéseként 2 perces némaságot határoztak el, azaz nem válaszoltak a pedagógus kérdéseire. E tettet az iskolai vezetőség felügyeleti szerve karöltve a rendőrséggel, a titkosszolgálattal ellenforradalmi cselekedetnek nyilvánítja.
A vizsgálat közben megismerjük a korabeli NDK kegyetlen, embertelen módszereit a veréstől a zsarolásig. Mindenki bűnös, aki csak kapcsolatban volt a diákokkal. A nyugati rádióadók hallgatása, ahonnan akkoriban az információkat lehet szerezni, főbenjáró bűn, amiért súlyos büntetés jár. Megható, miként válik összetartóvá a korábban sokféle véleményt hangozató közösség. A diákok mellett érdekes a szülők gondolkodását is megismerni kezdve a magas pozícióban lévő apától a gyári munkásig, az elnyomott feleségig, aki fiának a Nyugat-Németországba szökést javasolja, nem látva más kiutat. Mi lesz a végkifejlet, a büntetés, miként alakul a diákok sorsa? A válasz kiderül a bennünket, magyarokat különösen érintő filmből.
A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjjal kitüntetet A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) lebilincselő alkotás, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-i magyarországi forradalom nemzetközi hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt. Különösen érdekes a helyszín, a négy részre tagolt, ketté vágott (határral akkor még nem szétválasztott) Németország keleti fele. A megtörtént eseményeket az egyik résztvevő, a tanáremberré lett Dietrich Gartska vetette papírra, a regényből pedig Lars Kraume készített játékfilmet– egyben a forgatókönyvet is ő jegyezte. Sajnálatos esemény, hogy az író a hatalmas sikert aratott film idei, februári bemutatóját még megérhette, két hónapra rá, 79 esztendősen elhunyt.
Egy megdöbbentő párhuzam: 1957. október 23-án, a forradalom első évfordulóján egy fővárosi középiskola diákjai – dacolva a megfélemlítéssel és az országot bilincsben tartó félelemmel – egyértelmű tiltakozással foglaltak állást 1956 eszméi mellett. A budapesti Toldy Gimnáziumban történt néma tüntetés az ellenállás példátlan megnyilatkozása volt akkoriban. Emiatt az iskola egyik történelemtanárát, Antall Józsefet két évre rá elbocsátották állásából.
A budapesti Bálint Ház emberjogi filmklubjában október 15-én, hétfőn délután fél hattól a 2006-ban készült „A szabadság vihara” (Freedom's Fury) amerikai dokumentumfilmet vetítik, 1956-ra és áldozataira emlékezve. A bemutató után Törzsök Erika szociológussal és vendégeivel: Mécs Imrével (1956-os elítélt), ifj. Bibó Istvánnal és ifj. Donáth Ferenccel beszélget a látottakról. A beszélgetés azért is különleges, mivel sajnos, egyre kevesebb forradalmi résztvevővel találkozhatunk személyesen. (A képen: jelenet a filmből; forrás: La Polo)
A film alaptörténete jól ismert, a XVI. nyári olimpia napjaiban, melbourne-i vízipóló-elődöntő idején, a magyar–szovjet összecsapáson zajlik. Mondják, a vér nem válik vízzé - de a víz olykor vérvörössé válhat. Mert pár héttel az 1956-os forradalom brutális leverése után szó sem lehetett szimpla mérkőzésről, sokkal inkább egyfajta igazságtételről és visszavágásról.
Az esemény közismert: a meccset – miután a később az olimpiai aranyérmet is megnyert magyar válogatott vezetett, a szovjetek dulakodni kezdtek, emiatt – a bíró lefújta. „A szabadság vihara” című alkotás sajátos, kettős perspektívából meséli el a történetet. Magyarország második világháború utáni krónikája és a forradalom egymásra másolódik az olimpiai vízilabda-elődöntő eseményeivel. Nemcsak a téma univerzális tehát, hanem az elbeszélőszerkezet is. A nagypolitika szintjén zajló események (a sztálinizmus sötét évei, az ‘56-os forradalom, majd a megtorlás) szinte közvetlen indítékként kapcsolódnak össze a magyar és a szovjet vízipóló-válogatott tagjainak magántörténelmével. Az események középpontjában ráadásul egy népmesei figura, a „legkisebb fiú”, Zádor Ervin áll, aki ifjoncként, pár évvel az olimpia előtt jutott be a magyar válogatottba és egyik vezéregyéniségévé vált. Az elődöntő utolsó perceiben ő kapta azt a hatalmas pofont, amely a verekedést és a botrányt kirobbantotta. Bár „A szabadság vihara” nemzetközi közönségnek készült, a hazai nézők számára kitüntetetten érdekes.
Alkotói célul tűzték ki, hogy filmjük a fiatal közönség számára is világosan tárja fel az 1956 őszén a szovjet uralom ellen lázadó magyarok történetét, és tegye feledhetetlenné a híres-hírhedt, véres vízilabda-mérkőzés párhuzamával.
Rendező: Colin K. Gray, Megan Raney; szereplők: Viktor Ageyev, Bük János, James Green, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Csoóri Sándor.
