Juncker is üzent Orbánnak: kívül tágasabb!
Németország is megfizeti az árát, ha Merkel nem áll Macron mellé az Orbán Viktor elleni csatában. Az európai választások közeledtével Orbán és Salvini még inkább rá fog erősíteni a migrációellenes kampányra, Le Pen pedig csatlakozott a két politikushoz és immár ő is támogatja Bannon EU-ellenes Mozgalmát. Az olyan illiberális rezsimek, mint a magyar, próbálják teljesen átideologizálni a közoktatást, hogy azután az agymosott fiatalok az ő nézeteiket szajkózzák.
Die Welt/Le Monde: A CDU ifjúsági tagozatának vezetője úgy reagált a Bizottság elnökének kijelentésére, amely szerint Orbán Viktornak már semmi keresnivalója az Európai Néppártban, hogy Juncker jobban tenné, ha efféle viták helyett inkább a saját munkájára figyelne oda. Ziemiak hangoztatta továbbá, hogy az EPP-tagságról az érintett pártok döntenek, nem pedig a luxemburgi politikus. Juncker először csaknem egy hónapja, a salzburgi uniós csúcstalálkozón fejtette ki véleményt az ügyben, amit most megtoldott azzal, hogy még ha emberként tiszteli is a kormányfőt, annak jelszavai és értekei sok tekintetben nem egyeztethetőek össze az EPP által képviselt keresztény-demokratikus elvekkel. De a Fidesz maradhat, ha szavatolja, hogy tiszteletben tartja konzervatív értékrendet és választási programot.
A lap rákérdezett arra, hogy a politikus sajnálja-e a kötelező kvóták ötletét, amire a válasz az volt, hogy a döntést a belügyminiszterek hozták meg. Ő maga azt javasolta a magyaroknak, lengyeleknek és cseheknek, hogy legalább a kísérő nélküli gyerekeket vegyék át, ám botrányos, hogy a három kormány még erre sem hajlandó. Elfogadhatatlan ez a fajta kategorikus elutasítás, mint ahogy az is, hogy ezen államok szerint Európa iszlám invázióval néz szembe.
The New York Times: Merkel megmenthetné Európát, de nem fogja, mert nem az európai, hanem a hazai ügyekre összpontosít, ráadásul már nem is igazán akar tenni a földrészért. Így látja ezt a berlini Robert Bosch akadémia kutatója, egykori amerikai elnökhelyettesi nemzetbiztonsági tanácsadó. Julianne Smith emlékeztet arra, a kancellár tavaly még azt ígérte, hogy az EU vezére lesz, miután az unió a többi közt az illiberális magyar fordulat miatt komoly veszéllyel néz szembe, ám ebből nem lett semmi. A szervezetet belülről (Magyarország), és kívülről (Oroszország) ostromolják az illiberális erők, a szavazók sok helyütt választanak Európa-ellenes, populistákat, ezért a vezetőknek igazolniuk kell, hogy bizakodnak a közös jövő ügyében, annál is inkább, mivel szükség van a mélyebb integrációra. Merkel pontosan érti ezt, csak éppen nem tesz semmit.
A kormányfőnek nincs igazából elképzelése, miként kellene megőrizni az európai egységet, megvédeni a nyílt társadalmat, és legjobb esetben is csupán langymelegen válaszolt Macron javaslatcunamijára. Befolyásolja ebben, hogy már a német közvélemény sem túl lelkes a Párizsból záporozó ötletekért. Ezért a politikus ezután is mindig udvariasan bólint, amikor szövetségese bedob valamit, de nem ragadja meg a kinyújtott kezet. Ily módon megmentheti a saját politikai pályafutását, ám jó lenne, ha megkérdezné saját magától, mennyit veszít Németország, ha leáll a német–francia motor és kudarcot vall az európai terv? A további összefogás, a közös értékek melletti kiállás nélkül nem lehet féken tartani a populista hullámot. Ha Macron vereséget szenved Orbán Viktorral szemben, Németország előbb-utóbb megfizeti az árát. Az EU jövője függ attól, hogy Merkel összeszedi-e a bátorságát és francia társával együtt valóra váltja-e annak több elképzelését, ily módon kirángatva a kontinenst az alapvető válságból.
Rossz hírnek tartja a Der Standard az európai stabilitás szempontjából, hogy odahaza meggyengült a francia elnök helyzete, sőt, Macron most már kezd hibázni. Elbizakodott kijelentésekkel eltaszítja magától az embereket és bizonyítja, hogy mégis csak tapasztalatlan a politikában. Megbukni nem fog, de a belső bajok veszélyeztetik az általa meghirdetett uniós reformokat, ideértve, hogy a franciák a németekkel közösen képezzenek védőbástyát a magyar, lengyel, olasz és brit populistákkal szemben, illetve tartóztassák fel az orosz és kínai autokratákat. Ám belpolitikailag pont úgy megingott a pozíciója, mint Merkelé. A kancellár elhasználódik és ehhez társul az államfő politikai éretlensége. A Párizs–Berlin-tandem már aligha képes megadni a hangot az EU-ban és azon kívül. Ez egyeseknek jól jön, ám az európai stabilitás szempontjából semmiképpen sem örvendetes fejlemény.
Financial Times: Lehet, hogy az unió már elkésett és végképp nem talál megoldást a migrációs drámára, mivel hamarosan kezdődik a kampány az EP-választás előtt, így az olyan keményvonalasok, mint Orbán és Salvini csak még jobban fogják verni a tamtamot az illigális bevándorlás ellen. Mindesetre az látszik: súlyos gondok hátráltatják annak a tervnek a végrehajtását, hogy az érkező embereket küldjék észak-afrikai befogadó központokba, illetve erősítsék meg a külső határ védelmét. A belügyminiszterek tegnap megint ott tartottak, hogy a kormányokra hárítsák a felelősséget a kötelező szolidaritás jelszavával. Ez rímel a kötelező kvótára, ami három éve mérgezőnek bizonyult, miután a visegrádi államok fellázadtak a menedékkérők átvétele ellen. A mostani, új megközelítés értelmében a szolidaritás lehet szakmai hozzáértés, vagy pénz is, nem okvetlenül kell menekülteket befogadni, ha beüt az újabb válság. De hogy mennyire lesz az új forma kötelező, arról a jövő heti EU-csúcson esik majd szó.
The Times: A francia populisták vezére mégiscsak támogatja az amerikai elnök volt főtanácsadójának kezdeményezését az európai nacionalista és populista pártok összefogására. Amikor Le Pen a hét elején a hasonszőrű olasz belügyminiszterrel tárgyalt, azt közölte, hogy Bannon amerikai, márpedig csakis az európaiak alakíthatják a földrész jövőjét.
Ám tegnap Párizsban már arról beszélt, miután leült a tengerentúli szakértővel, hogy a partnere nem kíván beavatkozni az európai ügyekbe, szakismerete révén csupán az újonnan létrehozott elemző intézettel igyekszik eligazodni olyan fontos kérdésekben, mint a féktelen globalizáció, valamint a migráció. A lap hozzáteszi, hogy Bannon az EP-választáson szeretné döntő befolyáshoz juttatni a nacionalista és populista erőket. Ehhez már megszerezte a keményvonalas Orbán és Salvini beleegyezését.
Der Standard: Egy osztrák kutató arra figyelmeztet, hogy a populista rendszerek igyekeznek saját ideológiájukat rákényszeríteni az oktatásra, ideértve az összeesküvés-elméleteket, amint az Magyarországon is történik. Reinhard Heinisch, aki a salzburgi egyetemen politológiát tanít, hangsúlyozza, hogy ily módon a diákok a hivatalos propaganda részei lesznek. A hatalom azt állítja, hogy a gonosz és korrupt elittel szemben az egységes népet képviseli, ám utóbbit csupán bizonytalanul határozza meg. Bedarálja az igazságszolgáltatást és a sajtót, az iskolarendszert pedig a saját nézeteivel itatja át.
A tanárokat nyomás alá helyezi, tanterveket írnak át. Pl. a magyar gyerekek azt tanulják, hogy Orbán Viktor egyedül harcolt a szovjetek ellen, most pedig a gonosz EU ellen küzd. Fontos mondandó, hogy a homogén lakosságot meg kell védeni a bevándorlóktól, és hogy ki kell állni a nyugati-keresztény értékek mellett.
A szakember azt hangsúlyozza: igen fontos, hogy a tanintézmények politikailag semlegesek maradjanak, és ne váljanak játékszerré bizonyos pártok kezében, amelyek a hagyományos és illiberális értékekre hivatkoznak. Meg kell mutatni a fiataloknak, milyen módszerekkel dolgozik a populizmus, és hogy az milyen veszélyeket jelent a demokráciára nézve.
Az oktatásra ugyanakkor nagy feladat hárul abban is, hogy terjessze az ismereteket a civil társadalomról és a politikáról. Valamint, hogy segítsen a fiataloknak, miként kell a közösségi médiában megjelenő híreket értelmezni.
