Az örökifjú Junghans: a német pontosság (egyik) jelképe

Ma délelőtt (csak azért, hogy stílusos legyek) 10 óra 34 perc 26 másodperckor nagyon megbántam, hogy jó fél évszázaddal ezelőtt egy pompás Montblanc töltőtollért elcseréltem öreg Junghans vekkeremet, amelyre ráadásul haragudtam is, mert („Jancsi fiú”) folyton a legszebb álmomból csörgetett föl, és általában csak a harmadik mozdulattal sikerült megtalálnom harangjának a kikapcsolóját. (A bevezető képeken: teraszos óragyár a Fekete-erdő peremén; ma már Junghans-múzeum.)

Akkor, diákként azt gondoltam, hogy a „svájci” Montblanc-nal jobban járok, mint a vénségesen vénnek vélt vekkerrel (a bal oldali képen láthatóhoz hasonlított; foto eBay). Később kiderült, hogy az is jól járt, aki a Junghans óráért a töltőtollat adta. Kiderült: a svájcinak hitt írószerszám valójában német, miként az ébresztőóra is az, mi több, a két márka keletkezésének helye is megegyezik: Hamburg. Az idén 110 esztendős toll-legenda tovább él a német kikötővárosban (bár nem ott gyártják már), az óragyártó viszont a német Fekete-erdő városkájában rendezkedett be a cégkrónika szerint 1861-ben. Schrambergben épült meg és lett egy időben a világ legnagyobb óragyára az alapító Erhard Junghans (eredetileg kereskedő) és az Amerikából visszatért tetvére, Xaver Junghans ötletének, összefogásának köszönhetően. 

Amikor mi, magyarok a kiegyezésnek örültünk, Schrambergben már napi 60 (!) órát készítettek. Nem szabad lebecsülni ezt a teljesítményt, már csak azért sem, mert az órák valamennyi alkatrésze gondos kézi munkával készült – akárcsak manapság!

A Junghans idei formatervezési díjjal kitüntetett karórája.

Pár évvel később (amerikai ötlet alapján) már nem pusztán egyszerű időmérőket, hanem ébresztőórákat is gyártottak Junghansék, akik a német igyekezet, szorgalom, a fejlesztési akarat gyümölcseként megalkották zsebóráikat, amelyeknek számlapján megjelent a saját márkajelzésük, az ötágú csillag, közepén egy „J”. A csillag később hatágú lett (és még a nemzetiszocialista időkben is megmaradt!), mára viszont nyolcágúvá terebélyesedett, és persze őrzi az alapító nevének kezdőbetűjét. Tiszteletből az alapító iránt 2006-ban bevezették az „Erhard Junghans” márkát.

Nem tudom, hogy mit szóltak a pontosságot megtestesítő, ugyancsak világhírű svájci óragyárak (Schaffhausen légvonalban mintegy 60 kilométerre fekszik Schrambergtől!) a 20. század első éveiben Junghansék teljesítményéhez, amikor 3000 dolgozóval évente hárommilliónál is több órát kínáltak eladásra, miáltal vállalatuk a világ legnagyobb óragyártójává lépett elő…

A fekete-erdei óragyártó krónikáját egyébként már azon a sajtóeseményen igyekeztem lejegyezni, amelyen a Junghans schrambergi és bécsi munkatársai mutatták be a céget a hazai sajtó meghívottainak, hogy végül is napjaink karóra-újdonságainak szakmai részleteiről beszéljenek, kicsit talán arra is számítván, hogy újságíró kollégáimmal együtt nyomban megrohanjuk az órásboltokat a sok százezer forintért kínált időmérőkért…

Újabb évforduló: éppen 90 esztendővel ezelőtt kezdte meg a karóragyártást a Junghans, igaz, nem a központi gyárban, hanem Ruhlában. (Ismerős a név, ugye? Amíg létezett az NDK, százezer szám érkeztek a türingiai városkában gyártott karórák hozzánk is. Az óragyártás azóta is virágzik a mai Németország földrajzi középpontjának számító helységben, és a schrambergi Junghans kicsit retró küllemű kronométereihez hasonló, ám robosztusabb karórákat gyártanak, emellett sokszorta olcsóbbakat, mint a fekete-erdeiek…)

A náci hatalomátvételt persze Junghansék sem úszták meg: repülőgépek és hajók számára különösen pontos órákat és gyújtószerkezeteket készített kilencezer dolgozójuk bombabiztos műhelyekben. Érdekesség, hogy amikor a szövetségesek tudomására jutott, hogy a (Junghans-) gyújtószerkezeteket a Fekete-erdő keleti felében fekvő Pforzheimben (is) gyártják, súlyos bombatámadásokkal próbálták megakadályozni, miközben csaknem megsemmisítették a 11. században alapított helységet.

A lényeg: Junghansék nem idegenkedtek a hadiipartól, mintegy ezer hadifoglyot, kelet-európai és francia kényszermunkást dolgoztattak. A háború után a franciák leszerelték a gépeiket, berendezéseiket, csupán az óragyártáshoz szükségeseket hagyták a helyszínen, jóvátételként pedig arra kötelezték Junghansékat, hogy számolatlanul gyártsanak órát a franciáknak.

A németek azonban talpra álltak, és az 1950-es években a Junghans cég az ország nyugati felének legnagyobb precíziósóra-gyártójává lépett elő. Igen nagy szellemi kapacitást fordítottak a fejlesztésre, miáltal a márka az 1972-i müncheni nyári olimpia hivatalos időmérőjévé lépett elő.

Az igazi nagy lépést 1986-ban tette meg a Junghans – derült ki a mai sajtóeseményen –, amikor megalkotta a világ első, kereskedelmi forgalomban kapható, rádióvezérelt asztali óráját. Négy évvel később jelent meg ugyanennek a technológiának karóra-változatával, a digitális MEGA 1-gyel (jobb oldali kép), ami különösen nagy vívmánynak számított akkoriban, elvégre egy rádió-vevőkészüléket kellett elhelyezni a számlap alatt.

Fél évtizeddel később lepte meg a szakmát és az órakedvelők százmillióit a kerámiatokban elhelyezett, rádióvezérelt, napelemmel éltetett karórával, a MEGA Solar Ceramic-kal.

Miként az lenni szokott, a Junghans sem kerülhette el a különféle gazdasági-tulajdonosi átalakulásokat, ám a gyártmányfejlesztés ezt szerencsére nem sínylette meg. Tizennégy esztendővel ezelőtt, 2004-ben mutatta be az első több frekvenciás rádióvezérelt karóráját, amely a sokak által már nem ismert hosszúhullámot használja ahhoz, hogy folyamatosan pontosan működjék, évente legföljebb 8 másodpercet térjen el a legpontosabb atomórák időjelzésétől. Az óra a Majna-Frankfurt peremén működő, és órajellel egész Európát besugárzó DCF77, illetve a japáni (hosszúhullámú) JJY, valamint az egyesült államokbeli WWVB rövidhullámú rádióállomás jeleit használja ahhoz, hogy folyamatosan a lehető legpontosabb időt mutassa. Érdekesség, hogy a Junghans karórákon a másodperc-mutató nem szekundumonként, hanem fél másodpercenként (azaz percenként 120-szor, óránként 7200-szor) ugrik egyet.

Az alapításának 160. évfordulója felé közelítő Junghans bevallottan nem milliós sorozatokat kibocsátó nagyüzem, hanem a legmagasabb minőségi színvonalat tartó (cégfilozófiáját illetően talán az ugyancsak német Maybach autógyártóéhoz hasonlítható), kézi munkával (!), korlátozott példányszámban gyártott és történelmet írt modellek új változatait állítja elő. Miként képeink is bizonyítják: a Junghans órák viselői számára a legfontosabb a legmagasabb használati érték és minőség, az elegancia. Csak semmi kirívó, legföljebb az a feltűnő ezekben az órákban, hogy konzervatívan szerények és békebeli módon megbízhatók.