Kísértet járja be térségünket, a tribalizmus kísértete – a Political Capital tanulmánya

A magyar- és a lengyelországi populizmus társadalmi hátterével, a jelenséggel kapcsolatos veszélyekkel, illetve az azokra adható válaszokkal foglalkozik a Political Capital legfrissebb tanulmánya. Az intézmény a lengyel partnerrel – az Institute of Public Affairs-szel – vizsgálta közösen a társadalmi és politikai törésvonalakat mozgató erőket két országban, és igyekezett felfedni a populizmus keresleti oldalát.

A kutatás a populizmus hátterében valami sokkal kártékonyabbra derített fényt: a törzsies gondolkodás újjáéledésére. A tribalizmusról, egy autoriter, pluralizmusellenes politikai megközelítésről van szó, ami akár erőszakba is torkollhat. A tribalizmus (törzsiség, a törzsi kötődések továbbélése) súlyosan aláássa a demokratikus rendszereket, a politika egyetlen céljává a „törzs” vezetőjének védelmét és az ellenségesnek tartott „törzs” legyőzését teszi. Ezzel aláássa a politikai vitákat, tovább erősíti a fekete–fehér szemléletmódot, és zárójelbe teszi a valóságot.

Bár mindez inkább korszellemnek, semmint regionális jelenségnek tűnik fel, a tribalizmus mindamellett a közép- és kelet-európai országok demokratikus intézmény-rendszerére különösen pusztítót hatással lehet, mert itt ezek az intézmények fiatalok, törékenyek és a demokratikus normák is gyengébbek.

A kutatás fő megállapításai:

•     Az egyre élesebb társadalmi és politikai polarizáció az egyik legnagyobb veszély a közép- és kelet-európai demokráciákra és a jelenlegi Európai Unió összetarthatóságára nézve.

•     A társadalmi-demográfiai indikátorok nagyon gyenge előrejelzői a populizmussal kapcsolatos befogadó készségnek. A társadalmi csoportok szintjén tehát nincsenek jól elkülöníthető haszonélvezői, támogatói a populista politikának. Az általános vélekedéssel ellentétben a jobboldali populizmus inkább szól a cirkuszról, mint a kenyérről, így minden társadalmi rétegből szerez híveket.

•     Nyilvánvaló különbség van a kormányzati és az ellenzéki populizmus között: a kettő máshol látja az elitet. Az ellenzékben levő populisták az országos elittel (és főleg a kormánnyal) foglalkoznak, a kormányon levő populisták inkább a nemzetközi elitek (és hazai szövetségeseik) irányába csatornázzák a társadalmi elégedetlenséget. A lengyel és magyar kormányzó pártok szavazói megbízhatónak tartják a nemzeti parlamentjeiket, de nem így tekintenek az Európai Parlamentre.

•     A populizmus ezekben az országokban a teljes pártpolitikai skálán fellelhető: nem csak a populista pártok támogatói nyitottak a populista narratívákra. Vannak olyan baloldali és liberális szavazók, akik a két kormánypárt választóihoz hasonlóan fekete-fehérben látják a politikát.

•     Az emberek, illetve a többség akaratára, mint a legitimáció legfőbb forrására való hivatkozás gyenge a magukat „az emberek” egyetlen képviselőjének beállító kormányzó pártok – a Fidesz és a PiS szavazói – körében.

•     A „tribalizmus” fogalma jobban leírja a vizsgált társadalmakat fenyegető veszélyt, mint a „populizmus.” A tribalizmus lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset. Ez a fekete–fehér, a világot a jóra és a rosszra felosztó világnézet és az erős vezetőben bízó tekintélyelvűség kombinációja. A tribalisták körében erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására és a politikai pluralizmus elutasítására. A tribalisták részaránya Magyarországon 10%, Lengyelországban pedig 15%. A tribalisták felülreprezentáltak a kormányzati oldalon, főképp Magyarországon: 59 százalékuk szavazna a Fideszre.

•     Mind a lengyel, mind a magyar társadalomban magas azoknak az aránya, akik a választott politikusok helyett egy erős vezetőt támogatnának. Ez az arány magasabb Lengyelországban (35%), mint Magyarországon (26%).

•     Az autoriter populizmus a tribalisták arányának növekedéséhez vezet a társadalomban. Ez a jelenség kifejezetten veszélyes Közép- és Kelet-Európában, ahol a „populista intézmények” átalakíthatják és újraírhatják a teljes társadalmi-politikai környezetet.