A nemzetközi média magától értetődően részletesen beszámol arról, hogy az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága, a LIBE megszavazta azt az előterjesztést, amely – ha azt a parlament plenáris ülése is elfogadja majd az ősszel – kezdeményezi a Magyarország elleni eljárás megindítását az uniós alapszerződés 7. cikke alapján, az európai értékek veszélyeztetettsége miatt.

Az AP hírügynökség, amelynek a tudósítását az amerikai média több intézménye, így például a The New York Times és a The Washington Post is felhasználta, úgy fogalmaz: az eljárás elvezethet ugyan Magyarország uniós szavazati jogának az elvesztéséhez, de ez valószínűtlen, mert Lengyelország, amely ellen már megindította a 7. cikk szerinti eljárást az Európai Bizottság, vétójával vélhetőleg megállítaná a folyamatot.

Ugyanezt valószínűsíti a Reuters hírügynökség, hozzátéve azonban azt, hogy a LIBE lépése rávilágít arra a szélesedő szakadékra, amelyik az EU liberális megalapítói és Magyarország között tátong. Magyarországról a Reuters azt írja, hogy az olyan újabb, keleti tagállamok egyike, amelyeket nacionalista euroszkeptikusok irányítanak, és amelyek ellenállnak az EU azon nyomásának, hogy fogadjanak be menedékkérőket.

Utal a Reuters arra is, hogy a 28 tagország uniós ügyekben illetékes minisztere ma vitatja meg Luxembourgban a lengyel jogállamisággal kapcsolatos aggodalmakat.

Az EurActiv című brüsszeli uniós hírportál a LIBE-szavazással kapcsolatban idézi Judith Sargentinit, a bizottság azon holland tagját, aki az állásfoglalást előkészítő munkacsoportot vezette. A zöldpárti képviselőnő szerint meg kell védeni a magyar népnek a szólásszabadsághoz és az egyenlőséghez fűződő jogát Orbán Viktor azon törekvésétől, hogy a tekintélyelvűség irányába kormányozza országát. Az EurActiv szerint a bizottsági szavazás eredménye jelképes értékű fellépésnek tekinthető nem csupán a magyar miniszterelnökkel, hanem az ő európai pártcsaládjával, a Néppárttal szemben is, amely szemet huny a Fidesz hazai cselekedetei fölött.

Egy másik brüsszeli hírportál, az EUObserver arra hívja fel a figyelmet, hogy a LIBE még soha egyetlen tagállam ellen sem kezdeményezte a hetedik cikk szerinti szankciós folyamat elindítását, és hogy Orbán szövetségesei ezúttal megosztottnak mutatkoztak az állásfoglaláskor. 

A populista pártok európai sikereiről, a belőlük levonható következtetésekről közöl terjedelmes cikket a Politico című amerikai lap európai kiadása Yves Leterme és Sam Van Der Staak tollából. Előbbi Belgium volt kereszténydemokrata pártállású miniszterelnöke. 

A két társszerző besorolása szerint ma populista vezető irányítja Olasz-, Görög-, Lengyel-, Magyarországot és a Cseh Köztársaságot. Emellett a populisták a politikai környezet átalakításán ügyködnek Ausztriában és Finnországban, ahol részesei a kormánynak, valamint Németországban és Hollandiában, ahol a legnagyobb ellenzéki erőnek számítanak. Az egyébként eltérő politikai célokat hirdető populisták közös tulajdonsága, hogy nem hajlandóak tartani magukat a hagyományos politizálás játékszabályaihoz. Ez több, mint stílus kérdése, lényegében bomlasztó jellegű pártokról van szó.

A populista pártok a politikai rendszer reformját ígérik, és azt az érzetet keltik a választóikban, hogy ellenőrzés alá tudják venni a dolgokat. Az újonnan keletkezett európai pártok – és köztük nem csupán a populisták – mind leszállítják a politizálásban való részvétel küszöbét, és vegyesen használják a konzultációk, a nyitott részvételű gyűlések, illetve a polgárok digitális úton való bevonása eszközét. Néhány populista az úgynevezett közvetlen demokrácia módszereit hirdeti. Mindemellett azt állítják, hogy visszafogják a pártok hatalmát, csökkentik a parlamentek létszámát, megrendszabályozzák a lobbistákat. Lengyel- és Magyarországon például – olvasható a cikkben – úgy vezettek be az elit hatalmát úgymond korlátozó intézkedéseket, hogy közben növelték a hatalom szorítását.