Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma vasárnap van, 2024. április 28. Az év 119. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739401. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Levetkőztették és ráadták eredeti gótikus köntösét

Az újságíró archívumából: Levetkőztették és ráadták eredeti gótikus köntösét
Bálint Ibolya

A fénykép – Papdi Balázs remek alkotása, amit éppen megosztani szándékoztam – eszembe juttatta, hogy láttam én már ezt az óföldeáki templomot, csak akkor nem így nézett ki. Egyáltalán nem. A Csongrád megyei, alig négyszáz lelkes falu, Óföldeák határában találkoztam egy riport erejéig huszonhat évvel ezelőtt dr. Béres Mária régésszel, aki akkor már évek óta ennek a templomnak és környékének feltárásával foglalkozott. Nincs itt semmi szenzációs, szabadkozott, de én nem úgy gondoltam. Már magában azt szenzációsnak tartottam, hogy a régész elkezdi kutatni egy egyszerű kis gótikus templom múltját – és rájön, hogy középkori erődöt talált a Dél-Alföldön.

„Ahol most állunk, orgonabokrok virulnak, végig, a hajdani sáncárok nyomvonalán. Valahol, jóval a fejünk fölött lehetett az árok rézsűjének teteje. Talán Hunyadi János rendelte el először az erődítést. Azután megerősítették még egyszer, a XVII. században” – írtam az akkori Mai Nap című újság 1992. május 21-i számában. Ez volt az első erődtemplom az Alföldön. Külső falakkal, sáncárok-rendszerrel. A régész számos különböző korú fal- és épületmaradványra bukkant, amint a kutatási felületen felülről lefelé haladt. Rétegenként és szintenként negyven, illetve kétszázharminc centiméterig jutott, közben feltárt száznegyven temetkezést is. Láthatta, hogy a templomot már a gótika korában is többször átépítették. Az építőanyagokat vizsgálva arra következtetett, hogy a legkorábbi 1170 körül keletkezhetett, ennek maradványait a mai templom padlója alatt kell keresni, alapjai a járószint alá csaknem két méter mélyre nyúlnak. Ez a tény arra is enged következtetni, hogy tévhit, amely szerint a Dél-Alföldön nincsenek középkori műemlékek – figyelmeztetett a régész –, ugyanis vannak, csakhogy a történelem viharában a föld alá kerültek, amikor az épületeket lerombolták, fölperzselték a hadak. Köveik letöredeztek, széthordták őket, de alapjaikat föllelhetjük, csak keresni kell, a felszín alatt.

A képen most is orgonabokor virágzik, talán éppen ott, ahol huszonhat éve álltam. Az akkor külső burkolatától, tetőfedésétől megfosztott templom szomorú látványt nyújtott, de a régész megnyugtatott: azért kellett levetkőztetni, hogy feladhassák rá eredeti, gótikus köntösét. Lecsupaszított falán meg lehetett találni, hogy melyik ablak mellett ért véget a gótika és hol kezdődött a hozzáépítés. A riport így fejeződött be: „Még néhány év, s teljes pompájában áll az óföldeáki gótikus római katolikus templom, körülötte láthatók lesznek az erődfal alapjai, s minden, ami a régész munkája nélkül örökre a föld alatt maradt volna, régmúlt századok mellőzött tanújaként.”

Nem jártam azóta arrafelé. Nagy örömömre szolgált, hogy megláttam ezt a fotót. Tényleg teljes pompájában áll az óföldeáki gótikus római katolikus templom.