Az újságíró archívumából: Antenna-dilemma

Egy korszak apró lenyomata a következő írás, amely a megjelenésekor, emlékezetem szerint 1986 tavaszán, különösen időszerű volt, tekintettel arra, hogy kezdett kinyílni hazánk fölött is az égbolt: megjelentek az égre néző lavórok, és a földfelszíni műsorszórás mellett egyre többen élvezhették a mind nagyobb számú műholdas tévé- és rádióállomások kínálta választékot. Ugyanakkor a még mindig sokszoros többségben volt hagyományos tévéantennák – miként a Magyar Hírlap mellékletében megjelent cikkből is kiderült – országszerte igen nagy kárt okoztak az ingatlanokban, hiszen jóformán valamennyi esetben ki kellett lyukasztani miattuk a tetőt. A központi antennák és a kábeltelevízió viszont még meglehetős ritkaságnak számítottak.

Országosan milliárdokra rúg az a kár, ami mindenekelőtt az ingatlankezelő vállalatokat érte – éri a háztetőkre szerelt tévé- (és minden bizonnyal CB-) antennák révén. Kézenfekvő megoldás: le a tetőlyuggató egyedi és egyéni antennákkal, kábelen vezessük a lakásokba a televízió- és rádiójeleket! De hogyan? Ki csinálja, csináltassa meg, mennyibe kerülne? Egyáltalán: van-e rá pénz, tervező, alkatrész, kivitelező? Hol „fussanak” a kábelek, kábelkötegek? Ezekre, és még jó néhány más kérdésre próbált választ keresni, kapni munkatársunk.

Évtizedekig dicsekvésünk, büszkeségünk tárgya, életszín­vonalunk emelkedésének jelké­pe volt a sűrűsödő televízióantenna-erdő szerte e hazában. Nézzünk csak körül: vannak la­kóházak, amelyeken negyven­-ötven tetőantenna is hirdeti: te­hetős emberek lakják. Az egy­szerű, kétprogramos és a távol­sági tévé- és rádióvételre alkal­mas antennacsodák (és csodaan­tennák) tövéből rövidebb-hosszabb szalag-, illetve koaxális kábelek tucatjai indulnak lefelé, a készülékek irányába, elcsúfít­va, behálózva akár a legszebb műemléképületeket is! És nem csupán a tévé-, hanem az URH-rádió-, rádiótelefon- és CB-rádió-antennák gyarapodásának is tanúi lehetünk. (Életszínvo­nal-emelkedés – nemigen ja­vuló vezetékes hírközlés: ez a valóság, bár rendkívül ellent­mondásos és visszahúzó.)

Egyre nehezebb együtt élni ezzel az antennaerdővel. Rész­ben azért, mert ahogy bővül a hazai és a külföldi műsorvá­laszték, annak megfelelően sokasodnak az árbocokra sze­relt, aggatott különféle anten­nák. És ez még úgy-ahogy el­viselhető lenne, bár szerfölött csúnya látvány; a nagyobb és eredendő baj, hogy a tetőan­tennák elképesztő károkat okoznak. Az átlyuggatott tetőhéjazaton át beáznak a padlá­sok (a fafödém korhad, gombásodik), egy-egy kiadós eső, hirtelen olvadás tönkre teheti a felső szintek otthonait – az ott élők isszák meg „az anten­na levét”.

– Mintegy 39 ezer lakás- és 2500 egyéb (üzlet, iroda stb.) bérlemény található kerüle­tünkben – mondja Herbély István, a Budapest VII. kerü­leti Ingatlankezelő Vállalat osztályvezetője. – Szerény számítás szerint is: az itt élő majd százezer lakos harmada- negyede tetőantenna segítsé­gével nézi a tévéjét, hallgatja a rádióját. A legnagyobb kö­rültekintéssel fölszerelt anten­na is hibatényező!

– Mennyi kárt okoz a fő­város VII. kerületében az an­tennaerdő?

– Épületenként mintegy százezer forintot! Ennyivel ke­rül ugyanis többe 10–15 éven­ként az antennák miatt egy-egy tetőszerkezet fölújítása. Kerületünkben és kezelésünk­ben mintegy 1500 épület talál­ható. A tetőket tízévenként föl kell újítani. Kiszámítható: mai áron legalább 150 millió forint, és a kár újratermelődik. A le­szerelt (vagy leszereltetett) egyedi tetőantennákat a felújítás után újra „belebökik” a tetőhéjazatba; a frissen vakolt, színezett házfalakat ismét elle­pi a kábelháló. És akkor még nem is szóltam a bérlők egy részével folytatott idegháború­ról: az antennaeltávolítás gyöt­relmeiről (mindenki az utolsó pillanatig akarja nézni a tévét, hallgatni a rádiót), az antenna le- és fölszerelés költségeinek oda-visszahárítgatásáról stb.

– Kézenfekvő megoldás kí­nálkozik: tetőantenna-erdő he­lyett nagyközösségi antennától induló kábelrendszer. Gondol­tak-e önök is erre?

– Igen, bár évekkel ezelőtt egy másik úton is elindultunk: központi tetőantennákat sze­reltünk fölújított épületeink egy részére. A technikai hala­dás bebizonyította: nem ez az igazi megoldás.

– Hanem mi?

– Az olyan nagyközösségi vevőantenna- és kábelrendszer, amely a tévé- és rádióműsoro­kon túl a kerületi (helyi) tele­vízió-műsor (ezt nevezik hibá­san kábeltévének!) továbbítá­sára, valamint különféle ada­tok és jelek, jelzések átvitelé­re is alkalmas.

– Mire gondoltak: milyen egyéb jeleket továbbítanának? És honnan hová?

– Kezelésünkben mintegy 330 felvonó és 85 központifűtés-rendszer működik. Ezek legfontosabb üzemviteli-mű­szaki jellemzőit szeretnénk el­sősorban (a megvalósítandó ká­belrendszeren át) egy diszpé­cser-központban, itt, a vállalati székházunkban figyelemmel kí­sérni, és szükség szerint távműködtetéssel beavatkozni. Egy helyről ellenőrizhetjük például az égésfolyamatot, eleget téve a levegőtisztaság védelmének. A többi között tetemes fűtőenergia-megtakarítást is remélünk... A rendszer alkalmas lenne gázszivárgás, áramszünet, vízbetörés jelzé­sére is. Lényegében mindarra, amit „megtanítunk” neki: ká­belkapacitás, műszerezettség és igény dolga csupán. Nem álom, hogy például telefonhelyettesítő szereppel is fölruháznánk azt a kábelrendszert: a liftekbe, a lakásokba kaputelefonhoz ha­sonló szerkezeteket építenénk be – hibajelzés, segélykérés céljára...

– Mibe kerülne, ki építené-szerelné föl, mikorra lenne kész mindez?

– Nyomós ajánlatot kaptunk, hogy vegyünk részt a főváros I., VI. és VII. kerületének né­hány tömbjében kiépítendő álta­lános célú épületfelügyelő diszpécser-mintarendszer létesítésében. E fejlesztési vállal­kozással az Energiagazdálko­dási Intézetet (ÉGI) bízták meg. Csakhogy a kezünkben lévő munkaterv és szerződéstervezet bizonysága szerint az ÉGI olyasmit akar eladni az emlí­tett három kerület IKV-jának, ami még nem létezik. Mintegy 50 millió forintért valósítaná meg a Korona cukrászdatömb­ben 96, a Skála-Metró-tömb- ben 216, a VII. kerületi 24. számú háztömbben pedig 454 (összesen 766) lakás bekapcso­lásával a kísérleti diszpécser­rendszert.

– Egyszerű osztással meg­állapítható, hogy lakásonként legalább 65 ezer forintba ke­rülne – a minta! Vétek lenne ebbe a szerződéses zsákutcába belesétálni. Miután mindenkép­pen szeretnénk a nagyközössé­gi tévéantenna- és kábelrend­szerrel kombinált diszpécser­rendszert megvalósítani, tájé­kozódtunk, ajánlatokat kér­tünk. Végül a Gépipari Elekt­romos Karbantartó Vállalat ajánlatánál kötöttünk ki.

– Miért a Gelka-ajánlatot részesítik előnyben?

– Két alapvető oka is van ennek: a Gelka lényegében ugyanazt a szolgáltatáskört (nagyközösségi antenna, jó minőségű tévé- és rádióműsorjel, kábelezés, központi épület­ellenőrző rendszer) szavatolná, mint a még ki sem fejlesztett, kísérleti diszpécser-rendszer. Műszaki színvonalát, korszerű­ségét szavatolja, hogy a beren­dezés lelke a világhírű svájci Sauter cég EY2400 típusú elektronikus készüléke lenne, amely – információnk szerint – mindennemű biztonsági és gazdaságossági feladat ellátásá­ra alkalmas. A Sauternek év­tizedek óta van magyarországi szervize, és ami nem utolsó szempont: a nemzetközi szín­vonalú EY2400-as forintért (!) megvásárolható. Nem akarok belebonyolódni a különféle technikai szépségek fölsorolá­sába, ezért másik indokként a Gelka árajánlatát említem: la­kásonként mintegy 5000 forint­ba kerülne az, amit az ÉGI tizenháromszor drágábban vál­lalna!

A Tanács körúttól a Dózsa György útig húzódó VII. kerü­letben, a Síp utca–Wesselényi utca sarkán található a Gelka Antennatervező Irodája. (Csu­pán érdekességként: a svájci Sauter-cég magyarországi szer­vizképviselete, a Servintem Isz. is VII. kerületi „lakos”.) Szentirmai Ákossal, az anten­natervező iroda vezetőjével és Rózsa Károly felelős tervező­vel beszélgetek a VII. kerület kábelesítésének programjáról:

– Legnagyobb megrende­lőnk, a Főber serkentett ben­nünket arra, hogy dolgozzuk ki a napjainkban legfejlettebb­nek mutatkozó, és az igényeket akár az ezredforduló utáni évekig kielégítő nagyközösségi antenna- és épületellenőrző- rendszert. Negyvenezernél is több lakást, bérleményt kell bekábeleznünk. Egyelőre a magyar, a csehszlovák és a szovjet, valamint a kerületi te­levízió-műsor, illetve az URH- rádióadások zavartalan, kitűnő minőségű vételét, továbbítását szavatoljuk. A műsorválaszték 12 programra növelhető, ezzel számolunk is, hisz’ elérkezett a műholdas tévézés kora. Külön kábelrendszeren oldjuk meg az IKV igényeit kielégítő diszpécser-rendszert.

– Hol vezetik majd a kábeleket?

– Ez az egyik fő gondunk! Nagyon szeretnénk összefogni a Magyar Postával, helyet kérve az ő alépítményeiben, kábelcsatornáiban. Ha már nincs ott számunkra hely, akkor célszerű lenne a pénzek összeadásával, közösen „árkot építeni”. Gondoltunk arra is, hogy a pincékben, padlásokon vezetnénk a vastag kábeleket, helyeznénk el az elektronikus erősítőket, de ez különféle vagyonvédelmi (sajnos, tapasztalatok bizonyítják, hogy nálunk még egy darab drótra is vigyázni kell!), biztonságtechnikai előírások miatt aligha megvalósítható. Azért célszerű, ha a postai nyomvonalon haladunk, mert az kevesebb útfölbontással járna, a későbbiekben remélhetőleg nem zaklatják kábeleinket a csákányo-sok és a markolók.

A Magyar Posta Központjában Monostori László, a távközlési szakosztály főelőadója így nyilatkozott a kábelvezetés lehetőségeiről:

– Egyedi elbírálás alapján lehetőség van arra, hogy a kábeltévé- és a hozzá csatlakozó, vagy vele párhuzamosan futó vezetékeket, kábeleket a Magyar Posta tulajdonát képező alépítményekben vezessék. A legfőbb feltétel az, hogy legyen szabad csőnyílás. A szóban forgó kábeleket, vezetékeket a Magyar Posta fenntartásra átvenné. Az ok: célszerű, ha csak a mi embereink dolgoznak a kábelaknáinkban.

– A budapesti munkánál jól hasznosíthatjuk a szolnoki szegedi, miskolci stb. tapasztalatainkat, ahol már egész sor két-háromezres előfizetői rendszereket létesítettünk, és pl. Miskolcon kapcsoltunk össze egy kábelhálózattá. Miskolcon például a Borsod Távhő Vállalat is beszállt a kábelezés anyagi terheinek a csökkentésébe. Fölismerte ugyanis: a befektetett milliók gyorsan és sokszorosan megtérülnek neki az energiatakarékosság révén.

– Megvan-e minden alkatrész, berendezés a munkához?

– Hazánkban egész sor vállalat, szövetkezet és még kisebb gazdasági egység vélt nagy üzletet fölfedezni a különféle szolgáltatásokat kínáló kábeltévé-rendszerekben. Sajnos, ahelyett, hogy egymásra találtak volna a nem kis szellemi és anyagi kapacitást képviselő vállalkozások, összehangolatlanul láttak hozzá a fejlesztésekhez. így fordulhat elő például, hogy a szabványoknak (várhatóan) eleget tevő csatlakozó-aljzatokból, leágazókból mar több fajta van a piacon, holott egy is elég volna, de hiányzik a KTV-rendszer lelke, a professzionális főállomás.

– Mi a kiút?

– A kooperáció. Szerencsénkre jó kapcsolatot ápolunk a Híradótechnika Vállalattal, amely viszont a nyugatnémet Hirschmann céggel működik együtt. Nekünk, a Gelkának is van már bizonyos kooperációs múltunk ezzel a híres nyugatnémet vállalattal, amely Európában talán elsőként létesített olyan kábeltévés hálózatot (Ludwigshafenben), amelyhez hasonlót szeretnénk itthon is, Például a VII. kerületben. Nos, amíg más lehetőség nincs, a kooperációs kapcsolatok révén – a legkényesebb postai előírásoknak is megfelelő – Hirschmann-berendezést fogunk fölszerelni.

Beleáshatnánk magunkat ennél jobban is a jelen és a holnapok eme fontos médiájának a műszaki mélységeibe. Alapvetőnek tartjuk megjegyezni, ma még csak a kábelezés kezdetén tartunk. Országos érdek a műszaki tudás és az anyagiak összesítése, a közösségi érdekeknek az egyéniek fölébe helyezése. Egyszer, jól, hosszú távra kell tervezni és kivitelezni, különben nagyon drága lesz a KTV és a rendszerére épülő minden egyéb szolgáltatás.