Győr többet érdemel(ne) – Jó munkához idő kell?

Hónapokig tartott Győr Rába-parti sétánya, a Zechmeister utca részleges felújítása, amikor a többi között két nap alatt kivágták a valamikori Rába-szer hatalmas lombkoronájú fáit azzal az indokkal, hogy betegek és öregek. (Micsoda ideológia: a betegeket és öregeket el kell pusztítani, a többieket pedig listázni kell – nemdebár?!) (Kép: ilyen volt egykoron a győri várerőd bécsi kapuja.)

Természetesen a manapság országos divatnak örvendő, silány küllemű kőlapokkal borították a valamikori karmelita kolostor menti járdát, a kivágott fák helyett, persze, máig sem ültettek frisseket, fiatalokat, egészségeseket. A helyük megvan, a figyelmetlen meg a buszokról leszálló járókelők rendszeresen tapossák a termőföldet, széthordván a járdán.

Miután a fanyűvők és a kövezők elvégezték a rájuk kirótt munkát, „levonultak”, egy részük talán a Bécsi-kapu téren dolgozik, hogy a utóbbi másfél év alatt immár harmadszor is „korszerűsítsék” a valamikor Erzsébet, majd Köztársaság teret.

A karmelita templom kerítésfala mellé épített Zechmeister utcai buszmegálló javítására, tisztítására azonban feltehetően vagy figyelem, vagy pénz (?) nem jutott. Néhány órai munkával ugyanis el lehetett volna tüntetni a falfirkálmányokat és a Győr megannyi szép épületét jellemző vakolatomlást, továbbá a buszmegálló üveg tetejét is meg lehetett volna tisztítani. (Szinte hallom: a buszmegállók karbantartása a szombathelyi központú buszos cég dolga, a téglakerítés rendbe tétele pedig a karmeliták feladata…)

És ha már a környékről írunk (nem először!), ne feledjük el: ott, ahol most a légkalapáccsal verik szét a bástyasétányhoz valamikor vezetett betonlépcsőt, ott, néhány méterrel odébb alussza (minden bizonnyal) örök álmát a Bécsi-kapu. Lapunk tavaly augusztus 22-i számában a többi között ez olvasható:

„…a győri vár egykori bécsi kapujának emlékét őrző, bizonyítottan 1568 óta létező, riadóhelyként is funkcionált Bécsi-kapu tér akkor lenne méltó a nevéhez, ha visszaépítenék Európában mindenképpen egyedülálló díszét, magát a Bécsi-kaput. Leírásokból, egykori rajzokból tudható, hogy földrészünk legszebb reneszánsz várkapuja volt, amit 1859-ben (eléggé el nem ítélhető meggondolatlanságból) eleink elbontottak. (A kellőképpen át nem gondolt, meg nem fontolt városrendezés áldozatává vált még Győr további két városkapuja, a Vízi-kapu és a Fehérvári-kapu. Valamennyinek története a ma embere számára is izgalmas és megkapó.)

A Duna-kaput is meg lehetett volna találni, ha az évekkel ezelőtt a Duna-kapu térre „megálmodott” mélygarázs megépítése előtt végzett régészeti feltárást némileg bővítik. Az már más lapra tartozik (írtunk is róla!), hogy a gyönyörűen föltárt reneszánszkori erőd megdöbbentően jó állapotban fönnmaradt részeit visszatakarták és a „pompás” szürke kőlapokat gyártó cég anyagi gyarapodását szolgálandó, feltehetően európai uniós százmilliókból beborították. A mélygarázs pedig beszippantja az autóforgalmat az egyébként is szűk győr-belvárosi utcákba…

Érdemes lenne tehát egy új, kellő szakmai háttérrel kidolgozott pályázat alapján pénzt szerezni a hivatalból díjátalányozva oly’ sokat szidott Európai Uniótól legalább a győri Bécsi-kapu tér eredeti szépségének helyreállítása céljából – a győriek és ide látogatók gyönyörűségére, szép és dicső múltunk emlékeinek ápolása céljából.”

Ceterum censeo: Győr többet érdemel(ne).