Hívattál, Főnök!

– Hol a francba voltál idáig Árpád? 
– Eltévedtem, Főnök. Jobban ki kellene világítani ezt a hatvanpusztai birtokot, ahol lakol. Nem látja a dzsípíesz.
– Majd szólok a vejemnek, ő szokta ezeket a világításos dolgokat intézni.
– Miről van szó, Főnök?

– Árpád: van még valami, amit nem loptunk el ebben az országban?
– Mozdítható?
– Lehet az is. De ha ingatlan, az sem baj.
– Ehhez át kellene néznem a feljegyzéseimet..
– Árpád, neked feljegyzéseid vannak arról, amit elloptunk? Meg vagy te hibbanva? És ha megtalálják?
– Csak vicceltem Főnök. Akartam látni, milyen az, amikor elsápadsz, remegni kezdesz és kiráz a hideg.
– Rossz vicc volt. Ennél még az is jobb volt, amikor Ibizán mozgattad az orrodat.
– A kedvedért mozgathatom most is. Akarod?
– Erre most nincs idő. Az érdekel, hogy van-e még valami, amit még nem loptunk el. Kaszinó, föld, trafik, letelepedési kötvények. Bármi.
– Megint lopni akarol, Főnök?
– Épp ellenkezőleg.
– Visszaadni?
– Na, hülye azért nem vagyok! Csak válaszolnék az ellenzéki vádakra, hogy még mennyi minden van, amit nem loptunk el. Erről kellene egy lista.
– Rövid lesz, Főnök!
– Legföljebb majd kétszer is elmondom. Vagy háromszor: ha jól emlékszem, annyi a magyar igazság.