Jedwabnéról beszélni tilos!

1931-ben a Jedwabne nevű lengyel kisvárosnak összesen 2167 lakosa vol, körülbelül 60 százalékuk zsidó származású. A lengyel és zsidó közösség békességben élt egymás mellett a kisvárosban.1939-ben a német csapatok elérik Jedwabnét és felgyújtják a zsinagógát. Néhány hét múlva – 1939 szeptemberében – Jedwabne szovjet megszállás alá kerül. 1941 júniusában a szovjeteket a német megszállók váltják.

Június végén kitör az első zsidó-ellenes pogrom. Néhány jedwabnei lengyel fiatalember kegyetlenül megkínoz több zsidót, a szemtanúk négy gyilkosságról számolnak be. Július elején a Jedwabnehez közeli Wąsosz Grajewskiben és Radziłówban tör ki zsidóellenes pogrom, amelynek eredményeképpen több száz zsidót, különös kegyetlenséggel megkínoznak, lemészárolnak.

Jedwabnéban ezekben a napokban új lengyel városvezetést választanak, amely a németekkel együtt megegyezik, hogy lemészárolják a helyi zsidó lakosságot.
Jedwabnéban, július 10-én, vasárnap a városvezetés a helyi zsidókat a főtérre vezényli, akiknek egész nap a tűző melegben étlen-szomjan kell a főterek takarítaniuk. Időközben a környező városokból több tucat husángokkal, baltákkal és késekkel felfegyverkezett lengyel suhanc érkezik Jedwabnébe és reggeltől ezekkel az eszközökkel bántalmazzák a kihajszolt zsidókat. A tér kijáratához őröket állítanak és a szökni próbáló zsidókat visszalökik a tömegbe. Azokat, akik az egész napi pogrom után életben maradtak egy pajtába hajszolták, ott rájuk zárták az ajtót és a pajtát felgyújtották. Így pusztult el 1941-ben a jedwabnei zsidóság. Alig néhány szerencsés túlélő maradt a több ezres közösségből.

Lengyelország, jog, holokauszt 

(MTI, 2018. február 6.) Andrzej Duda lengyel elnök aláírta a Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvényt módosító jogszabályt – közölte kedd este Krzysztof Lapinski államfői szóvivő. Az új előírásokat, amelyekről Duda utólagos normakontrollt kér ki az alkotmánybíróságtól, a napokban elsősorban Izrael, az Egyesült Államok és Ukrajna bírálta.

Az új előírásokkal az IPN-ről szóló törvényt módosítják, így az IPN ügyészei büntetőjogi eljárásokat indíthatnak majd azok ellen, akik „nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva” Lengyelországot, illetve a lengyel nemzetet a nácik bűntetteiben való bűnrészességgel vádolják, vagy „kirívóan csökkentik e tettek valódi elkövetőinek felelősségét”. Az ilyen tettet pénzbírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanák. Nem számít majd bűntettnek viszont, ha ezt „művészeti vagy tudományos tevékenység keretében” követnék el.
    
Duda kedd délelőtt jelentette be, hogy a törvényt alá fogja írni, s egyúttal a szólásszabadságra, valamint a bűncselekménynek minősülő tettek meghatározásának pontosságára vonatkozóan kéri ki az alkotmánybíróság véleményét. Hangsúlyozta: a törvény eleget tesz annak az Izrael által korábban megfogalmazott követelménynek, hogy ne akadályozza a holokauszt tudományos kutatását. Fontosnak nevezte, hogy a holokauszt túlélői tanúvallomást tehessenek. Kiemelte: Lengyelországnak szüksége van arra, hogy a második világháború kapcsán megvédhesse jó hírnevét.
    
Duda lépését kiábrándítónak nevezte kedd este Rex Tillerson amerikai külügyminiszter, ugyanakkor – mint a PAP hírügynökség idézte – „fájdalmasnak és félrevezetőnek” minősítette a „lengyel haláltáborok” kifejezést. Ennek terjesztését épp az új lengyel törvény akadályozná meg.
    
Az izraeli külügyminisztérium korábban úgy nyilatkozott, hogy a jogszabály kapcsán továbbá is „változásokra és javításokra” számít. Megerősítette, hogy Izrael kapcsolatban áll a lengyel hatóságokkal, és jelezte: tudomásul vették az utólagos normakontroll elrendelését Duda által.

Tillerson nyilatkozatára reagálva, Krzysztof Szczerski lengyel államfői kabinetfőnök, Duda külügyi államtitkára a PAP hírügynökségnek elmondta: az amerikai külügyminiszter szavai világossá teszik, milyen mértékű kihívások előtt áll Lengyelország a párbeszédet és a törvényre vonatkozó magyarázatokat illetően. Aláhúzta: Varsó nyitott az Izraellel és az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédre, és „állandó kapcsolatban áll” az említett országokkal. Szczerski szerint Duda azáltal, hogy a törvény aláírása mellett egyúttal utólagos normakontrollt kért az alkotmánybíróságtól, „eszközt teremtett az ilyen párbeszéd folytatásához”.

Jedwabne történetét egészen a rendszerváltásig „jótékony homály" fedte Lengyelországban. A háború befejezése után a pogrom néhány vezetőjét elítélték, többségük azonban 1-2 év eltelte után szabadult. (Pályi András a „Beszélőben" írt erről)

Mindeközben Lengyelországban a háború befejezését követően egymást érték a pogromok, nem egy helyen halálos áldozatokkal. A hatvanas évek elején pedig gyakorlatilag elzavarták a zsidó lakosokat az országból.

Jadwabnéről – a maga valóságában – én először Adam Michnik Gazeta Wyborczban megjelent „A jedwabnei sokk" című esszéjében olvastam. Az az írás az egész haladó világot megrázta.

Aztán újra elcsendesedett a világ. A mélyben azonban, mint a szú a fában, úgy rágta a lengyel társadalom lelkét a kibeszéletlen tragédia. A nacionalista pártok és az egyház azt hajtogatta, hogy az eset nincs megnyugtatóan kivizsgálva és azt próbálta sulykolni, hogy a tragédiáért és általában több millió zsidó származású lengyel állampolgár meggyilkolásáért kizárólag a német megszálló hadsereget terheli a felelősség, a lengyel államnak és a lengyel népnek mindehhez semmi köze, ők csak áldozatai voltak a német megszállásnak. Mintha csak a hazai szélsőjobboldali narratívát – Szabadság téri emlékmű, Sorsok Háza, Horthy Miklós, Nyírő József, csendőrség stb. hallanánk.

Most pedig a lengyel parlament egy törvényt fogadott el, amelynek értelmében akár börtönnel is büntethetőek azok, akik a lengyel állam vagy a lengyel nép felelősségéről beszélnek a holokausztban. Tehát már beszélni, vitatkozni sem szabad róla. Tudományosan sem. Arra vonatkozó törvények, hogy miről szabad tudományos vagy hétköznapi vitákat folytatni és melyek a politika által megpecsételt tabutémák, csak a totális diktatúrákban születtek.

Jedwabne a tömeggyilkosság után 75 évvel (kép: PAP)

Aki akár Budapesten a Katona József Színházban, akár Szombathelyen a Weörös Sándor Színházban látta a Mi osztályunk című kiváló előadást, az képet kaphat arról, hogy a holokausztban milyen szerepet játszottak az egyes államok és a népek egy része. Nemcsak a lengyelek, hanem a magyarok, a románok, a franciák, a litvánok stb. épp úgy. Gondolom, most majd ezt a darabot is betiltják Lengyelországban (aztán talán nálunk is a „dve bratanki" szellemében). Pedig minél kevesebbet beszélünk ezekről az eseményekről őszintén, minél inkább megpróbáljuk öntetszelgő hazugságokkal elfedni a valóságot, annál közelebb kerülünk újabb ilyen szörnyű cselekményekhez. Ezektől a szörnyűségektől és traumáktól egyedül az őszinte szembenézés és felelősségvállalás óvhat meg. És ne gondolja az, aki erre nem vállalkozik, az holnap nem lehet ugyanennek az áldozata. Bárki lehet.Mégha egyeseknek nagyobb esélye van is erre…

Az írás elsőként az ujnepszabadsag.blog oldalon jelent meg.