Az újságíró archívumából: A gróf hiányolta a testét – Csabai Izabella, Szlovákia sztár jósnője

Szlovákia legismertebb jósnője magyar – kezdődött e sorok írójának interjúja a Népszabadság 1995. december 30-i számában. A kis, érsekújvári panellakásban hivatalos érdeklődők is gyakorta megfordulnak. Most éppen ausztráliai úti emlékeinek igyekszik helyet találni tömérdek szuvenírje között. (A képen: a szlovákiai Bajmóc vára; foto: Civertan.)

– Kedves Csabai Izabella, hogyan jutott el az ötödik földrészre?
– Az ausztráliai magyarok is tudomást szereztek rólam, így hát meghívtak. Roppant tetszett minden, ám a legnagyobb élményt egy ottani spiritiszta szeánszon való részvétel jelentette a számomra, ahol egy indiai guru személyes tárgyam alapján megállapította, hogy én érkeztem a legmesszebbről, sőt azt is érzékelte, hogy a férjem mellettem áll és segít nekem – Szegény Vincém tizenhat éve eltávozott, már ami a fizikai létét illeti. A lelke azonban segíti látói ténykedésemet.
– Ami hogyan történik?
– A velem szemben ülőről néhány másodperc alatt „fogom” az információkat. A kezem látszólag magától rója a sorokat, valójában azonban Vince irányítja a mozgásomat. Az írás avatatlan szemlélőnek csak ákombákom. De én látom a kérdezett személlyel vagy tárggyal kapcsolatos jelenségeket is. Fényképek alapján is dolgozom, sőt eredményesen tudom értékelni a rendőrség videofelvételeit is.
– Szóval fordultak már rendőrök is segítségért önhöz?
– Méghozzá rendszeresen. Legutóbb egy süketnéma szabó gyilkosát kellett megtalálnom. Azt hittem, megakadok, de kiderült, hogy aki életében nem, az a halála után már meg tud szólalni. Amikor a holttestről készült videofelvételt „előhívtam”, az áldozat elmondta, hogy aki öt agyonszurkálta, most is ott dorbézol a faluja kocsmájában. A rendőrök elrohantak, az egész kompániát videóra vették, és annak lejátszásakor már jött a sugallat: a fehér sportcipős tette! A rendőrség kivizsgálta, és a bűntett beigazolódott.
– Csak gyilkosságokra szakosodott, vagy egyéb ügyekben is eredményes? Mostanában mindennaposak a gazdasági, vagyonellenes bűncselekmények...
– Igen, ezekben is segít az én Vincém, akinek itt áll a polcon a fényképe, a csehszlovák néphadsereg uniformisában. Sok ellopott, nagy értékű gépkocsit sikerült már a felírt rendszám alapján megtalálnom. A legutóbbi egy itteni milliomosé volt, és az elém terített térképen a ceruzám egy számomra ismeretlen cseh település környékén állt meg. Valóban ott, egy üdülőtelepen állt az autó, és egy környékbeli villában a tettest is lefülelték.
– A bajmóci várban az utóbbi években kísértetjárásokat rendeznek, ön azokon törzsvendég. Mi vonzza a kastélyhoz?
– A hely szelleme, mégpedig a szó legkonkrétabb értelmében. Igen jó, közvetlen kapcsolatot alakítottam ki a kriptában rendezett szeánszaim során az utolsó várúrral, Pálffy János gróffal, aki azt is megengedte, hogy egy éjszakát a baldachinos ágyában töltsek...
– Nafene!
– ...mégpedig egy fiatalabb barátnőm társaságában, aki hozzám hasonló képességekkel rendelkezik. A várat este bezártuk, a 247 helyiségben rajtunk kívül élő személy nem tartózkodott. Mi ugyan az egykor itt gyermekével együtt befalazott egyik úrnő kísértetjárásáról kívántunk meggyőződni – erről sok mendemonda kering –, de a hölgy és fia csak hajnal felé kezdett hörögni és visítozni...
– Jesszusmária...
– ...János gróf viszont azonnal éjfél után nagy sarkantyúpengéssel, döngő léptekkel odaért a szobánkhoz. Átjött a bezárt tölgyfaajtón, de még csak az ilyenkor szokásos kísértetformát sem vette fel, szálfa magas termete körül csupán az aurája villódzott a koromsötétben. Körbejárta a tucatnyi embernek elégséges ágyat, és mellém feküdt le. Az az oldalam átmenetileg lebénult. Másra nem emlékszem, de valószínűleg nincs is mire, mert következő megidézésekor a gróf elpanaszolta, hogy halála óta akkor hiányolta először a testét.