Nem készült hősnek, mégis azzá vált – Sorsközösség-kiállítás Jane Hainingről

„Ha ezeknek a gyerekeknek szükségük volt rám a napfényes időkben, mennyivel inkább szükségük van rám a sötétség napjaiban” – mondta Jane Haining, a skót nevelőnő, amikor haza akarták hívni a halál torkából növendékei mellől. „Sorsközösség” címen nyílt kiállítás Jane Haining életéről a budapesti Holokauszt Emlékközpontban.

A náci Németország 1944. március 19-én megszállta hűséges szövetségesét, a király nélküli Magyar Királyságot. A támadással fölérő katonai akcióval újabb súlyos megpróbáltatások zúdultak a magyarságra, a zsidóságra, a fasizmus és a nácizmus ellenzőire, a nálunk megbúvó külföldi állampolgárokra.

Jane Haining azonban figyelmen kívül hagyta azokat a megkülönböztetéseket, amelyekben – a hitleri Németország példáját követvén a Horthy-Magyarország részesített saját állampolgárait. A katolikus vallású skót nevelőnő egyenlőnek tekintett mindenkit, és a krisztusi tanításnak megfelelően befogadta az embereket a szívébe. Akkor, 1944 tavaszán a tizenkettedik évét töltötte Magyarországon a Skót Egyház missziója által működtetett Skót Iskola Leánynevelő Intézetének vezetőjeként. Az iskolának több mint négyszáz zsidó származású tanulója is volt, akinek 1944-ben nagyobb biztonságot nyújtottak az iskola falai, mint a sárga csillaggal megjelölt és kiközösített családtagjaik otthona. Akkor már nem tartottak ugyan tanórákat, Jane Haining mégis lehetővé tette, hogy az intézmény menedékhelyként szolgáljon a tanulóknak.

Rostás Jenőné Berényi Ágnes, a leányiskola volt tanulója így emlékezik vissza arra a napra, amikor a németek megszállták Magyarországot: „Alapvetően megváltozott az életünk azon a vasárnapon, 1944. április 19-én. Attól fogva már nem jártunk sétálni, megszűnt a tanítás, az iskolába is beköltözött a rettegés.”

Jane Hainingnek még visszatérhetett volna a hazájába, de ő úgy döntött, hogy mindvégig kiáll a növendékei mellett. Szeretetéért, hivatásáért nagy árat fizetett: 1944. április 24-én a Gestapo, a német titkos államrendőrség emberei elhurcolták Jane Haininget, nem sokkal később Auschwitzba deportálták, és július 17-én ott lelte halálát. A táborból írott utolsó levelében is az általa gyámolított gyermekekről érdeklődik, tanácsokat ad, hogyan lehetne jobb a növendékek élete, de önmagáról egy szót sem ejt, nem panaszkodik szörnyű körülményeiről.

„Egyik reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Miss Haining szobájában két német tiszt jelent meg. Mi az ebédlő folyosójának ablakában álltunk, és figyeltük, hogy mikor mennek el a német tisztek. Sokáig álltunk, órákig, és közben a gyerekek mlondták: úgy tudják, a szakácsnő jelentette fel Miss Haininget. Egyszer csak láttuk, hogy nyílik az előszoba ajtaja, amely a teraszra vezetett, és a két német tiszt Miss Haininggel a lépcsőház ajtaja felé tartott. Mi a hátsó ajtóhoz rohantunk, és ott vártuk meg, míg a két német tiszt társaságában megérkezik. Indultak volna le a lépcsőn, akkor Miss Haining hátranézett, és azt mondta nekünk, hogy ne sírjatok gyerekek, ebédre visszajövök. Soha többet nem láttam őt” – emlékezett még most is megrendülten az egykori tanítvány, Rostásné Berényi Ágnes.

Jane Haining nem készült hősnek, élete, hivatása, pályája úgy kezdődött, mint kortársaié. Tanárnő volt, aki misszionáriusi feladatul kapta, hogy a budapesti iskola tanulóival foglalkozzzék, otthont teremtsen számukra. Birtokolta azt, amit mindnyájan, szabad akarattal dönthetett, és ő képes volt a jó döntésre. Empátiája, szeretete tette emberré. Példájából hitet meríthetünk, hogy az emberiségnek van jövője.

Az egykori tanítvány is tisztelettel és szeretettel őrzi a szívében kedves nevelőnőjét: „Jane Haining kötelességtudásra, szorgalomra nevelt minket, és arra ösztönzött, hogy egész életünkben ehhez a tulajdonsághoz ragaszkodjunk. Sosem felejtem el, azok sem, akik még élnek az egykori tanítványok közül. Nem feledjük el, mert olyan példát adott, ami csak keveseknek sajátja. Hivatásszeretete, embersége, segítőkészsége, önfeláldozása okozta a halálát. Ilyet nem is tapasztaltam soha.”  

A budapesti Holokauszt Emlékközpontban rendezett időszaki kiállítás, Sorsközösség célja, hogy örök emléket állítson egy igaz embernek, aki a társaiért, miként Jézus is megtette, önmagát is feláldozza. Egyúttal figyelmezteti a ma emberét, hogy minden tőle telhető módon akadályozza meg a fasizmus, a nemzetiszocializmus, a népek ellen irányuló terror föléledését.

A kiállítás látogatói beléphetnek Jane Haining egykori osztálytermébe, megismerhetik, átélhetik a leányiskola, a diákok és nevelőnőjük történetét. Az Auschwitzból írt utolsó levelének másolata is olvasható. A kinagyított korabeli fényképek pedig kivetülnek a termekben, szinte beszippantják a nézőjüket, és megmutatják, hogy milyen is volt Jane Haining szeretete.

A kiállítást készítette: Fekete Ildikó, Jakab Attila, Németh Linda, Papp Veronika, Sándor Márta, Szarka Lajos, Szita Szabolcs, Tóth-Heinemann Zoltán. Grafika: Jakab Miklós. Technika: Emődi Tamás, Gelencsér Károly, Marosvári Márk.