Az újságíró archívumából – Történelmi párhuzamok a német nemzeti ünnep előestéjén

Engedtessék meg a krónikásnak, hogy egy nappal október 3-a, a német nemzeti ünnep, a német egység napja (Tag der Deutschen Einheit) előtt archívumából elővegye azokat a jegyzeteket és a belőlük szerkesztett tudósításokat, amelyek a történelemkönyveknél pontosabban mutatják be a huszonnyolc esztendővel ezelőtt történteket. A forrás az akkor tekintélyes orgánum, a Magyar Hírlap, amelyet itthon és külföldön egyaránt a magyarországi véleményalkotás mértékadó napilapjaként ismertek. (Keletnémet nemekültek ezrei várakoznak kitazásra a prágai nyugatnémet nagykövetség területén / foto: picture-alliance/AP)

Az MTI tudósítói jelentették Prágából, Varsóból, Berlinből és Bonnból: Öt NDK-különvonaton, saját NDK-okmányaikkal, NDK-felségterületen át utaztak el Prágából az NSZK-ba azok a keletnémetek, akik heteken át mind növekvő számban várakoztak a pillanat­ra, amikor engedélyezik kitele­pülésüket a Német Szövetségi Köztársaságba. Ugyancsak a hét­végén Varsóból is Nyugat-Németországba érkezett az a különvo­nat, amely az ottani NSZK-nagykövetségről Nyugatra áttelepülni szándékozó NDK-sok mintegy 600 fős csoportját szállította. Minden vonatszerelvényt a nyugatnémet kormány tagjai kísérték Prágá­tól, illetve Varsótól az NSZK-beli Hof, illetve Helmstadt pályaud­varáig.

Genscher nyugatnémet alkancellár-külügyminiszter személye­sen közölte a prágai NSZK-külképviseleten tartózkodókkal ki­utazásuk engedélyezését. Gen­scher a sajtó képviselőinek el­mondotta: a megegyezés intenzív diplomáciai erőfeszítések eredménye. Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével ő maga tár­gyalt New Yorban, s a megálla­podást pályafutása egyik legdiadalmasabb fejezetének tartja.

Tegnap estig már 5800 keletné­met személy érkezett meg Prágá­ból a bajorországi Hof pályaud­varára, és a késő délutáni órák­ra várják az egyelőre utolsónak jelzett szerelvény befutását kere­ken 1000 utassal. A bajor határ­őrség hivatala szerint, amelyet a nyugatnémet rádióállomások idéz­tek, ez a szám jóval meghaladja az eredetileg feltételezettet. En­nek oka az, hogy több NDK-állampolgár Drezdában felugrott a mozgó vonatra, mások pedig az utolsó pillanatban Prágában furakodtak fel az induló autóbu­szokra és vasúti kocsikra.

A nyugatnémet rádióadók je­lentették, hogy a csehszlovák rendőrkordonnal körülvett prágai diplomáciai képviseletre Hermann Huber NSZK-nagykövet ideigle­nesen felvett 200 keletnémet sze­mélyt. Ezt személyesen jelentette be az ott várakozóknak. A bonni külügyi hivatal – mint a Deutschlandfunk (DLF) rádió közölte – este nem mulasztotta el szó­vivője útján tisztázni, hogy a nagykövetség rendőrséggel való körülvételét a csehszlovák ható­ságok nem az NSZK kérésére határozták el.

Genscher a ZDF-nek adott nyi­latkozatában célzott rá, hogy a mostani humanitárius megoldás alapjait az ENSZ-közgyűlési ülés­szak alkalmával New Yorkban vetették meg Fischerrel és Sevardnadze szovjet külügyminisz­terrel.

Megkapták az NDK-ból való kiutazásra az engedélyt azok is, akik a múlt héten (a keletnémet) Vogel ügyvéd közbenjárására távoztak a prágai nyugatnémet misszióról – az NDK-ba. Meyer nagykövet, az NDK külügyminisztériumának szóvivője az ADN keletnémet hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy Berlin a lengyel, a csehszlo­vák és a nyugatnémet kormán­nyal folytatott konzultációk után határozott a szóban forgó több ezer NDK-állampolgár „kiutasí­tása” mellett.

A bajor határőrség jelentése szerint változatlanul tart a ke­letnémet menekültek beáramlása; Magyarországon és Ausztrián át két nap alatt ezernél is többen érkeztek.

Az NDK hatóságai vasárnap há­zi őrizet alá helyezték a Demok­ratikus Ébredés nevű alternatív polgárjogi csoport több tagját – jelentették nyugat-berlini rádióállomások az evangélikus sajtószolgálatra (EPD) hivatkozva.

Hírmagyarázónk írja: Bonn diplomáciai mesterműve – hangzott az első minősí­tés azután, hogy nyilvánosság­ra hozták a hírt: egyszeri em­berséges megoldásként öt és fél ezer keletnémet távozhat a hét végén – különvonatokon a Né­met Demokratikus Köztársaság területén át – Prágából és Var­sóból a Német Szövetségi Köz­társaságba. Berlin is föllélegez­het: pár nappal a nagy nem­zeti ünnep, a köztársaság kiki­áltásának negyvenedik évfor­dulója előtt ideiglenesen meg­oldódott egyik égető problémá­ja.

Elkeserítő tény, ha emberek, családok ezrei hagyják el ott­honukat. hozzátartozóikat, ba­rátaikat, ismerőseiket – szülő­hazájukat. Elsősorban nem a klasszikusnak mondható ok, az anyagiak késztették, késztetik az NDK-belieket, hogy hátat fordítsanak szülőföldjüknek. A legtöbbjüknek ugyanis rende­zettek (voltak) a körülményeik, volt hol lakniuk, dolgozniuk, viszonylag olcsón juthattak élelmiszerhez, alapvető fo­gyasztási cikkekhez… És még­sem érezték jól magukat a sa­ját hazájukban! Gyerekestül is vállalták a veszélyt, a kocká­zatot: ha emberi joguknál fog­va nem utazhattak oda, ahova szerettek volna, hát ők maguk próbáltak változtatni bezártsá­gukat megszüntetendő.

„Seiters szövetségi miniszter úr és jómagam azért jöttünk ide, Prágába, hogy bejelentsük: a nagykövetségen tartózkodó NDK-beli németek előtt meg­nyílt az út, kiutazhatnak a szö­vetségi köztársaságba – mon­dotta szombaton Genscher kül­ügyminiszter Prágában a me­nekültek üdvrivalgása köze­pette.

Ez annak az intenzív tár­gyalássorozatnak az eredménye, amelyet a szövetségi kormány folytatott egészen a mai nap hajnaláig… Nagy megelége­déssel nyugtázhatjuk, hogy az NDK vezetését is az emberies­ség vezérelte, amikor engedé­lyezte a kiutazásukat.”

A prágai követségi udvaron, a sárban táborozók egymás ke­zét szorongatták, összeölelkez­tek, sírtak örömükben. Ugyan­azok a jelenetek ismétlődtek, mint szeptember 11-én hajnal­ban a magyar–osztrák hatá­ron, amikor ugyancsak NDK-beliek ezrei özönlöttek Nyugat felé.

Dráma, sőt tragédia ez a hu­szadik századvégi Európa kel­lős közepén! Miként dráma és tragédia az is, hogy tízezrek­nek kell elhagyniuk szülőföld­jüket Erdélyben, százezreknek Bulgáriában. Dráma és tragé­dia, hogy hetven, ötven, negy­venöt, negyven évvel ezelőtt a nagyhatalmi érdekektől elva­kultan rendelkezők egyáltalán nem voltak tekintettel a népek, a nemzetek, nemzetiségek érde­keire, a történelmi századok során kialakult körülményekre. Dráma és tragédia, hogy sokan még ma sem képesek európai módón gondolkodni és csele­kedni, nem veszik észre: fél­igazságok mesterséges éltetésé­vel már rég eltávolodtak a való­ságtól, és ami a legrettenete­sebb, a saját népüktől, nemze­tüktől is.

Egyáltalán nem biztos, hogy bölcsen döntenek, cselekednek azok a tíz- és százezrek, akik ezekben a hetekben, hónapok­ban elhagyják hazájukat, szülőföldjüket. Egyáltalán nem biztos, hogy bölcsen és helye­sen igazgatnak azok a kevesek, akik életkoruk előre haladtával mind görcsösebben ragaszkod­nak a kor és a körülmények által rég meghaladott elképzeléseikhez s gyakorlatukhoz.

Biztató viszont, hogy a nagy többség a szülőföldön maradá­sával szavaz az elkerülhetetlen változtatások mellett, hogy e többségnek vannak már értel­mes (igaz, a hatalom áltál nem szívelt!) szószólói, akik nem kívülről, hanem otthon akarják megoldani a problémákat. Akik építő és sokoldalú párbeszédre törekszenek „a nép bizalmának eddigi letéteményeseivel”.

Csak az szomorú, hogy mind­addig, amíg a tömegek nem tapasztalják a kedvező válto­zásokat, lesznek nem kevesen, akik a lábukkal szavaznak.