Német kérdés, 3. – A választás politikai gazdaságtana

A három nagy, németországi gazdaságkutató intézet meglepetéstől tart gazdasági és piaci szemszögből. Szerintük elképzelhető, hogy a véleménykutatók által prognosztizálthoz képest sokkal többen szavaznak az AfD-re. Ennek márpedig tőkepiaci pánik, tőke-kimenekítés és Németország gazdasági elszigetelődése lehet a következménye.

Az éremnek ez az egyik oldala, a másik viszont az, hogy a 130 német közgazdász körében végzett felmérés azt jelzi, hogy a papírforma fog érvényesülni, semmiféle dráma nem várható. A szakértők többségét inkább az aggasztja, hogy nincs is lényegi különbség a versenyző, kormányra kerülésre esélyes politikai erők között. A felmérést végző müncheni Ifo intézet közkiadásokkal, állami pénzügyekkel és politikai gazdaságtannal foglakozó központjának igazgatója, Niklas Potrafke válaszolt kérdéseinkre.

Niklas Potrafke: A nagy gazdasági kutatóműhelyek főigazgatói – köztük a Ifo intézet első embere, Clemens Fuest – annak a véleményüknek kívántak nyomatékosan hangot adni, hogy ha a vártnál sokkal jobban szerepel a szélsőjobboldal, akkor tartós károkat fog szenvedni a német és általa az európai gazdaság. Nagymértékben kezdene menekülni a tőke Németországból, az ide tervezett kül- és belföldi új beruházások egy részéről lemondanának a befektetők. A tőkepiacokon – mind a kötvény-, mind a részvénypiacokon – rövidebb-hosszabb pánikreakciók követnék egymást, esetleg hosszan tartó bizonytalanság hatalmasodna el a tőzsdéken – a „német kérdés” miatt. Azáltal, hogy erős szavazói mandátummal a hátuk mögött az AfD emberei bekerülnének fontos törvényelőkészítői és a politikai, a nemzetközi illetve a gazdasági élet alakulását lényegesen befolyásolni képes parlamenti bizottságokba, közvetve-közvetlenül a német gazdaság elszigetelődését idézhetik elő.
Ami a 130 megkérdezett közgazdász véleményét illeti, a többség azt tapasztalja, hogy a választások közeledtével egyre csökken a különbség a fővonalba tartozó politikai pártok költségvetési, környezeti és oktatáspolitikai elképzelései között. Kisebbségi vélemény a szakértők körében, hogy a gazdaságpolitikában igenis meghúzódnak hosszú távra szólóan kardinális differenciák, különösen a szociáldemokraták és a kereszténypártiak között. Az állami költségvetés alakítása kapcsán érzékel lényegi eltéréseket a pártprogramok között az általunk meginterjúvolt közgazdászok 40 százaléka.

– Mivel magyarázható ez?
–Elsősorban azzal, hogy a különböző pártok stratégái a centrumot, a nyugodt, polgári életet folytatni kívánó idősödő középosztályt célozzák meg. Mert hogy Németország öregedő társadalom és az ötvenpluszosok számítanak a legbiztosabb és a legerősebb szavazói rétegnek. A véghajrában a jelek szerint minden párt – az AfD kivételével – középre húz.

– Ön szerint ez a jó irány?
– A magam részéről azt a tanulságot vonom le, hogy a középpártok helyesebben tennék, ha karakteresebben pozícionálnák magukat – külön-külön. Az egyformaság látszata ugyanis sokakat – főként a fiatalokat – távol tarthat a voksolástól. Ha túl sok emberben merül fel, hogy nincs jelentősége szavazatának, mert így is, úgy is minden úgy folytatódik, ahogy eddig, akkor az a radikális pártokat, mindenekelőtt az AfD-t erősíti.

– Az AfD-re vagy a Baloldalra (Linke) voksolnak azok, akik drámai váltást akarnak?
– Azokról a potenciális szavazókról beszélek, akik irtóznak ugyan az említett pártoktól, de egyedi karakter híján nem felel meg nekik az az egyhangúság sem, amit a Zöldek, a szabaddemokraták (FDP), és a jelenleg kormányzó két nagy néppárt vezetői sejtetnek. Szerintem ebből lehet még nagyobb baj. Ha nem most, akkor négy év múlva.

– A három legtekintélyesebb német közgazdász (a berlini DIW, a müncheni Ifo és a kölni IW igazgatója) olyan pánikhangulat kialakulását sejteti, mint amilyet a Brexit szavazás és a legutóbbi amerikai elnökválasztás eredménye váltott ki. Ha az AfD az ország harmadik legerősebb pártjává válik, szorosan megközelítve a várhatóan második helyen végző SPD-t, az nem az ördög falra festése lenne?
– Nem megalapozatlan ilyen eshetőségre felkészülni, mert Németországban szintén előfordulhat az, ami Amerikában és Nagy-Britanniában történt. Ugyanis sokan – akár jóval többen, mint valaha – nem válaszolnak őszintén a véleménykutatók kérdéseire. Sok potenciális AfD szavazó tehát rejtőzködhet. Egyrészt azért, mert fél, hogy kitudódik, hogy egy olyan pártot támogat, amelyet a politikai és a médiafővonal nácinak tart. Másrészt azért, mert az AfD szavazóinak nagyobbik hányada hazugnak és képmutatónak tartja az egész rendszert. Rendszerváltást remélnek az AfD-től. Annak a rendszernek a felszámolását, amelynek – legalábbis az érintettek szerint – a fennmaradásában érdekeltek a közvélemény-kutatók. A három vezető tudós arra figyelmeztet, hogy komoly tévedéseket produkálhatnak a friss véleménykutatási eredmények.

– Ön – személy szerint – mire tippel?
– Nem tartozom a kételkedők közé. Megbízhatónak tartom – ahogy eddig mindig – a németországi felmérések eredményeit. Ebből követezően reálisan valamivel 40 százalék alatti teljesítmény várható Angela Merkeléktől, 20 százalék az SPD-től. A kis pártok versenye nyitott, de jó eséllyel az FDP (jobboldali liberális) megelőzi az AfD-t. E két párt 10-10 százaléknyi szavazót fog tudni mozgósítani. Nyomukban kis különbséggel fog végezni a Linke (Baloldal), s várhatóan átlépi az 5 százalékos belépési küszöböt a Zöldek pártja is. A kormányt nagyon nagy valószínűséggel tehát továbbra is Angela Merkel irányítja, de aligha marad más választása, mint hogy mind a jobboldali (FDP), mind a baloldali liberálisokkal kooperáljon, különösen abban az esetben, ha harmadik erővé mégiscsak az AfD lép elő.

– Miként reagálnak erre a piacok?
– A hármas koalíció iránt azért nem lelkesednének, mert – ahogy a megkérdezett német közgazdászok egy része is rámutatott – e három párt túl sokat veszekedne alapvető gazdasági, az EU jövőjét érintő kérdésekről. Az ilyen, korábbról nem ismert, koalíciót a tőkepiacok főszereplői vélhetőleg nem tartanák elég stabilnak. A befektetők a biztonságot, a kiszámíthatóságot kedvelik. Ezért aztán a jelenlegi CDU–CSU–SPD nagykoalíció folytatása lenne számukra a legmegnyugtatóbb. A közgazdászok nagy része azonban a nagykoalíció folytatását súlyos politikai hibának tartja, mert ezzel csak tovább gyengülne a német demokráciába vetett társadalmi bizalom. A másik verzió, ami viszont eleinte globális részvénypiaci ralit is generálni képes, hogy a CDU–CSU-nak csak a jobboldali liberálisokkal kellene összefognia és közös kormányt alakítania. Ennek feltétele, hogy az FDP kiválóan szerepel vasárnap.