Százötven éves a magyar postabélyeg
A Magyar Posta az első magyar bélyegkibocsátás 150. évfordulójáról magyar–osztrák közös kiadású alkalmi bélyeg-kisívvel is megemlékezik. A ma megjelent kisív Anita Kern osztrák grafikusművész tervei alapján készült.
Fordulópont volt az 1867. év a magyar állam és a magyarországi postaszolgálat történetében. Abban az évben az 1848/49-i forradalmat és szabadságharcot követő passzív rezisztencia és a Habsburg Birodalom számára kedvezőtlenül alakuló nemzetközi események hatására Magyarország államisága a kiegyezéssel és az osztrák császár, I. Ferenc József magyar királlyá koronázásával ismét helyreállt.
Létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, a dualizmusnak nevezett, egészen 1918-ig terjedő korszak, amely máig a magyar történelem egyik legvirágzóbb fél évszázadának tekinthető.
A postára vonatkozó egyezmény szerint az osztrák és magyar postaigazgatás különvált, az így létrejött önálló magyar igazgatás egyik első intézkedése a saját postabélyegek megrendelése és használatba vétele volt. Az 1867. június 1-jén kibocsátott első bélyegek azonban csak kompromisszumok árán valósulhattak meg, mert az ország területén nem volt olyan nyomda, ami teljesíteni tudta volna a megfelelő minőségű és példányszámú postai értékcikkek előállításához szükséges feltételeket, így a gyártás a bécsi Császári és Királyi Udvari és Államnyomdában történt. A 7 címletből álló, Ferenc József-portrét ábrázoló sorozat 2, 3, 5, 10 és 15 krajcár névértékű címletei június 1-jén, a 25 és 50 krajcár névértékű bélyegek pedig szeptember 1-jén jelentek meg.
Hosszú ideig kérdés volt, hogy ez a kiadás tekinthető-e az első magyar bélyegnek? Idővel és pénzzel történő takarékosságra hivatkozva ugyanis az Osztrák Posta saját hatáskörben ugyanezzel a bélyegképpel a monarchia többi országában szintén forgalomba hozta a sorozatot, így állt elő az a különös helyzet, hogy két önálló postaigazgatás ugyanazon rajzú bélyegeket használta. Napjainkra egyértelműen elfogadott, hogy azok a példányok, amelyeket bizonyíthatóan Magyarország területén használtak fel – azaz magyar postabélyegzővel érvénytelenítettek – magyar bélyegek.
Az 1867-i kiadás 1871-ig, az új, immáron a Magyarországon gyártott bélyegek megjelenéséig forgalomban maradt, azonban Ausztriában és csatolt területein továbbra is ezt használták bérmentesítésre, amiből következően az érintett területeken a magyarországi igényekhez képest jóval nagyobb példányszámban használták fel őket. A bélyegeket durva nyomású, majd később finom nyomású változatban is kiadták – Magyarországon kizárólag a durva nyomású példányokat forgalmazták.
A közös bélyegen az 1867-i kiadás durva nyomású, 50 és 5 krajcáros címletei jelennek meg, a kisív keretén az 5 krajcáros bélyeg háttérmotívumának felhasználásával készült rajzolatokkal. Az elsőnapi borítékon az eredeti bélyegsorból készült montázs látható, az alkalmi bélyegző szintén az 5 krajcáros címlet grafikai elemeinek felhasználásával készült. A magyar és az osztrák kisívet, továbbá az alkalmi bélyegzők lenyomatát tartalmazó, A5-ös méretű emléklapon magyar és német nyelvű leírás is olvasható.
(Források: Bélyegmúzeum; Nikodém Gabriella és Szabó Jenő: A magyar bélyeg története, Budapest 2010; Surányi László és Visnyovszky Gábor (szerk.): A magyar bélyegek kézikönyve, Budapest 1986)
