Trump demenciában szenved?

Neurolingvisztikusok a STAT tudományos magazin megbízásából összehasonlították Trump interjúit, és nyelvi-kifejezési képessége látványos csökkenését állapították meg. Ez egy szörnyű gyanút erősít meg – írja Jan Fleischhauer a Der Spiegel online kiadásában. A nagy nemzetközi figyelmet keltő írást Hirsch Dániel foglalta össze az Infovilág olvasói számára.

Az amerikai elnök a Fehér Ház rózsakertjében tart sajtótájékoztatót Klaus Johannis román államfővel az oldalán. Egy riporternő kérdezi, hogy a románok vítzumkönnyítéséről beszéltek-e. „Nem beszéltünk róla“ – válaszol Donald Trump. „Én említettem“ – mondja a mellette álló vendég. Furcsa.

Trump olyan szavakat ír a Twitteren, amelyeknek nincs értelmük, és még a sajtósai sem tudják őket megmagyarázni. Állandóan elgépeli magát. Vagy olyan eseményről számol be, ami akként meg sem történhetett.

Mi történhetett? Lehet, hogy az Egyesült Államok elnöke már nincs egészen magánál?

Az egész világ a Fehér Ház gazdája miatt izgul a gyanúsítgatásai és sértegetései, a sajtó elleni vad kirohanásai miatt. Az elemzők stratégiát látnak e mögött. Azzal, hogy feszegeti a határát annak, hogy minek kellene valósnak számítania, megváltoztatja a mértékét is annak, ami szerint elnökét méri a nép.

Ez korántsem hangzik jól.

(...) Ha Donald Trump az apám lenne, orvoshoz küldeném. Egy 71 éves ember, akinek nehézséget okoz, hogy hitelesen mondja el, miként történt 2016-ban az évváltás a saját házában? Ez, szerintem, nem hangzik jól.

Egy cikk jutott eszembe a minap, amelyet május végén olvastam a híres Boston Globe napilaphoz tartozó STAT tudományos portálon. (…) A cikk Trump beszédképességéről szólt. Tudósok interjúkat hasonlítottak össze az elmúlt 30 évből. Feltünt nekik, hogy Trump nyelvezete látványosan megváltozott. A kilencvenes évek interjúiban szókincse még gazdag. A mondatai összetettek, de a végén mindig egy ponthoz vezetnek. Ritkán veszíti el a fonalat, még komplex témákban is.

Ezzel ellentétben a legújabb kijelentései akár egy tízévestől is származhatnának. Trump állandóan ismétel dolgokat. A szókincse erősen redukálódott, szavainak mondattá alakulása már nem alkalmazkodik a világos szabályokhoz. Beszéd közben gyakran úgy váltja gondolatait, hogy a hallgató már nem is érti, hová akar kilyukadni.

Egy jellegzetes Trump-mondat: „... there is no collusion between certainly myself and my campaign, but I can always speak for myself – and the Russians, zero.“ Lefordítva ez körülbelül így hangzik: „Biztosan nincs összeütközés magam és a kampányom között, de minden esetben magamért tudok beszélni – és az oroszok, nulla.“

A STAT által megkérdezett neurolingvisztikai szakértők egyetértenek abban, hogy a nyelvi képesség elvesztése az agy csökkenő működőképességére utalhat. Legrosszabb esetben egy degenerációs agyi betegség első jele. Ha ez így lenne, az nem csak Trump és a hozzátatozói számára lenne nyugtalanító, hanem az egész világ számára.

(…) Lehet, persze, hogy Trumpot túl sok stressz éri, nem alszik eleget, ami rossz hatással van beszédképességére. Vagy azt hiszi, hogy a támogatói nem értik, ha túl cifrán beszél. A nyelvi-kifejezési változás gyakorlatilag minden megnyilvánulásából érződik, ahol szabadon kell beszélnie. A mozgásai is furcsának, feltűnően betanultnak látszanak. Miközben egy szónoki emelvény felé közelít, egy felhúzható bábúra emlékeztet, és nem egy emberre, akiből – saját állítása szerint – bármikor profi golfozó lehetne.

Donald Trump a legidősebb ember, akit az amerikaiak valaha is az elnöki tisztségbe választottak. (…) Orvosa, Harold Bornstein a kampány idején állította, hogy páciense a legjobb egészségnek örvend, amivel valaha egy elnökjelölt rendelkezett, de ezt már akkor sem lehetett túl komolyan venni. (…) Nem dohányzik, nem iszik, és a tesztoszteronértékei is jók – állította maga Trump is. De a tesztoszteron, sajnos, nem perdöntő abban, hogy valakinél a nyakán fölül is minden rendben van.

Demenciában szenvedő emberekkel körültekintően, kíméletesen kell bánni. Hamar ingerültté válnak, ha észreveszik, hogy nem már tudják követni az eseményeket. A rutin változása is terheli őket. A legjobb az, hogyha abban a tudatban hagyjuk őket, hogy urai a dolgoknak...

A Spiegel Online cikke eredetiben itt olvasható; tessék kattintani!