Mesés agymosás – Kréta a derű és a nyugalom szigete
Vegyük, például, Kréta szigetén, egy kicsi faluban a Danaos Apartman Hotelt. Az interneten a varázsszó az volt: 30 méterre a tenger. Pontosan ez kell. Moccanatlanul nézni a vizet. A kékségét, a hullámzását, hallgatni a duruzsolását, vagy morgását, dübörgését. Látni, milyen az igazi nagy béke, vagy milyen az igazi nagy erő. Felejtve mindent, ami más.
Hát itt pontosan így van. Karnyújtásnyira a tenger, a kert végében. És előtte, a kertben, ahogy a világsztárok villáit szokták mutogatni az ingatlanos honlapokon, a medencéből lehet csodálni a nagy hullámokat és a kék végtelent.
Ezt a kicsi hotelt egy bajszos, javakorabeli férfiú és a felesége vezeti. Övék. Mindent ők ketten csinálnak. Nem csekélység. S amikor nem a vendégekkel foglalkoznak kedves mosollyal, látható, hogy gondterheltek. Biztos könnyebb lenne az életük, ha alkalmazottakat is tarthatnának. De nyilván ki kell termelniük valahogy a friss felújítás költségeit, hogy minden szép és rendezett legyen, kivált a last minute-árak mellett. Amit a turistának kifizetni még így is sok, szállodásbevételnek meg kevés.
Ha boltost kérdez az ember, milyen most az élet, azt mondja, jobb, mint volt, de nem olyan jó, mint régebben.
– Honnan látható a különbség?
– Innen – bök a pénztárgépre. Ennél világosabb beszéd nem is kell.
Ilyesmit is észrevesz az újságíróagyú vendég. De a tenger agymosása elviszi a tekintetet a part melletti kicsi nádkunyhóra, ahonnan még tökéletesebb a naplemente látványa. Reggel kakasszó ébreszt, este kecske kéri hangosan a vacsoráját.
Béke van, fényévnyi távolságra a napi agymosodától.
Aki elég merész, és vállalkozik a krétai utakon az autóvezetésre, bérelhet kocsit. Csupa vadonatúj autó áll az egymás mellett sorakozó kölcsönzőknél. Aki kényelmes, az buszozik, ha el akar jutni a sok látnivaló valamelyikére. Hiszen Krétán van az emberi lét és múlt számtalan nyoma. Fél év sem lenne elég, hogy mindent alaposan meg lehessen nézni. Százharmincezer éve élnek itt emberek. Itt volt a minószi civilizáció, a mükénei kultúra, a knósszoszi palota, és itt használták a Lineáris B írást, amelyet sikerült megfejteni.
Dönteni kell (már megint, de soha ne legyen nehezebb döntés), hogy mit nézzen meg az ember, és mit hagyjon majd máskorra. Ki-ki a maga tempója, igénye, lehetősége szerint.
Innen 130 kilométerre van Santorini szigete: 3500 esztendeje egy hatalmas fölrengés robbantotta szét az addig kerek alakú szigetet, és változtatta meg az egész térség képét. A mai arca olyan varázsos, hogy nem csoda, ha nyaranta egymillió turista nézi meg. Óriási katamaránok viszik az idegent, egy-egy hajóra 900 utas is felfér a kocsikon kívül. A partról buszok sokasága araszol a meredek hegytetőre az élesen kanyargó szűk utakon. Fenn a csodás fehér házak, kék kupolás magántemplomok, éttermek és luxus ékszereket árusító boltok. Meg olcsóbb étkezdék és sok-sok bizsuárus. Mindenki megkaphatja, amit meg tud kapni.
Hömpölyög a nép a szűk utcácskákon a világ minden tájáról.
– Vigyázat, kérem, taxi!!! – kiáltja egy férfihang, így tör utat öszvérének, mert más taxi arrafelé nem jár, még ez is csak úgy fér el, hogy a gyalogosok behúzódnak valami boltocskába, hogy utat engedjenek.
Innen a magasból pazar a kilátás a tengerre, a mélységben fekvő szigetekre, aprócskának látszó hajókra.
Már nem is emlékszik az ember, honnan jött, és ott miért idegeskedik néha. Örül, hogy mindezt látja, élvezi, és legyőzhetetlenül erősnek érzi magát.
