Izland: tűzhányó, remény, evakuálási terv
Az Eyjafjöll vulkán változatlanul dühöng, ontja a lávát és a hamut. A közvetlen közelben élő Ólafur Eggertsson mégis úgy döntött: bár pontosan tudja, nincs biztonságban, egyelőre marad a tanyáján. Egyúttal elhalasztja az ilyenkor szükséges növénytermesztési munkákat, mert sajnos „már értelmetlen az idén érdemi kukorica- és búzatermésre számítani”; az állatait, köztük a szarvasmarhákat mégsem küldi még a vágóhídra. „Nagy a valószínűsége, hogy a vulkánikus hamu a Fokis hegyről a következő hónapokban elpusztítja a növényzetet, mégis látok még esélyt” – nyilatkozta.
Családja 1906 óta műveli ezen a helyen a földet. A rokonság birtokában lévő ezer hektárból eddig is csupán 150 hektárt tudtak művelni, a megélhetés további forrása mintegy 60 tejelő tehén és 130 egyéb szarvasmarha. Az utóbbi években sikerrel kísérleteztek a repcetermeléssel, s ebből növényi olaj készítésével és értékesítésével. A földjük alatt 66 fokos melegvíz-forrásra is bukkantak, s ezt egyelőre még védeni tudják, fűtik vele az otthonukat és tanyájuk több más épületét.
Realistaként azonban Eggertsson gazda felkészül arra, hogy akár „hosszú távon sem tartózkodhatunk tartósan a szabadban”, s ennek a növényzet után az állatállomány éppúgy áldozata lesz, mint ők maguk. Így fogalmazott: „A Föld a király”.
Amikor eljön az elodázhatatlan pillanat, elköltöznek – ahová lehet. Annak a tudatában, hogy a tudósok attól tartanak, más vulkánok is kitörhetnek, köztük akár a legveszedelmesebb, a gleccserek között megbúvó Katla is, amelyik legutóbb 1918-ban végzett nagy pusztítást; átlagosan 40–80 évenként szokott berobbani. Izland fővárosában, Reykjavíkban nem csupán arra készültek el a névre, családra szóló tervek, hogy miként telepíthetik a legbiztonságosabb helyekre a szigeten a lakosságot, hanem arra is, mi történjék, ha nagyobb tömegeket kell evakuálni.
Izland 400 év óta okozatosan gyarapodó lakóinak száma március végén 317 900 volt; tavaly első ízben csökkent némileg 1989 óta. Érdekes módon az idei első hónapban többen távoztak el az országból, mint költöztek be. A külföldeiek száma a szigeten 21 600. – A legtöbben Reykjavík körzetében élnek, valamivel többen, mint 200 ezren. A főváros biztonságos területnek számít, annak ellenére, hogy a közép-atlanti hátság, két, egymástól lassan távolodó tektonikus lemez találkozásánál fekszik, s igy elméletileg akár láva is feltörhet a térségben.
