Katiny kettős tragédiája: repülőgép-balesetben meghalt a lengyel elnök

Hírügynökségi jelentések szerint a gépet a szmolenszki repülőtér közelében, leszállás közben érte a baleset. Szergej Anufrijev szmolenszki kormányzó közölte: a gép nem egészen egy kilométerrel a kifutópálya előtt beleakadt a fák koronájába, ezért zuhant le, majd a földön darabokra tört. A Rosszija 24 tévéadó közlése szerint a szmolenszki Szevernij repülőteret kora reggel köd miatt lezárták, a lengyel elnök gépét vezető pilótának pedig azt javasolták, hogy Minszkben vagy Moszkvában szálljon le. Ő azonban úgy döntött, hogy Szmolenszkben teszi le a gépet. A negyedik leszállási kísérlet közben következett be a katasztrófa.

A fedélzeten 132 ember tartózkodott, az elnöki párral mások mellett együtt utazott a 90 esztendős Ryszard Kaczorowski, az utolsó emigráns lengyel köztársasági elnök és Slawomir Skrzypek, a Lengyel Nemzeti Bank kormányzója, továbbá a katinyi áldozatok több hozzátartozója is. (Kaczynski tisztségét a lengyel alkotmány értelmében ideiglenesen a szejm elnöke, Bronislaw Komorowski veszi át.)

A tragikus esemény olyan történelmi napon következett be, amikor Oroszország és Lengyelország meg akart békülni egymással, ami a kétoldalú kapcsolatok szempontjából különleges fontossággal bír. A héten Vlagyimir Putyin orosz és Donald Tusk lengyel kormányfő részvételével már tartottak Katinyban egy megemlékezést, amire azonban az oroszellenes érzelmeiről ismert Kaczynskit nem hívták meg. A lengyel elnök maga kérte, hogy a helyszínen emlékezhessen az áldozatokra, s az orosz fél ehhez hozzájárult.

A TÖMEGMÉSZÁRLÁS. A nyugat-oroszországi Katiny közelében a korabeli szovjet titkosszolgálat, az NKVD a második világháború legszörnyűbb gaztetteinek egyikét követte el: 1940-ben ott és még két másik helyen Sztálin poroszlói csaknem 22 ezer lengyel katonatisztet és a polgári elit tagját lőtték tarkón, a holttesteket pedig tömegsírba kaparták el.

A Szmolenszk melletti Katiny erdeiben a német Wehrmacht bevonuló egységei 1943 áprilisában tömegsírra találtak, benne több, mint négyezer halottal. Katiny akkor vált évtizedekre a jóvátehetetlen tömeggyilkosság és a valódi lengyel–orosz megbékélést akadályozó történelmi hazugság jelképévé. A szovjet vezetés ugyanis tagadta önnön vétkességét, és a mészárlást a német náci csapatok nyakába próbálta varrni.

Csak a glasznoszty-korszak kiteljesedésével, 1990-ben ismerte el a Kreml akkori első embere, Mihail Gorbacsov, hogy a szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin adott parancsot a népirtásra.

(E sorok írójának személyes megjegyzése: Az 1980-as évek derekán egy nemzetközi konferencia résztvevőjeként Minszkből elvittek az emlékhelyre. Megrázó élmény volt a katinyi erdőben emelt – méltó, de akkor még történelemhamisító – emlékmű előtt fejet hajtani, az egyéni sírokat jelképező keskeny kőlapok között járni; közhely, de ilyenkor az embert cserbenhagyja a szó: a tragédia szelleme kísértett a szélben susogó fák közt.)

 A meggyilkoltak hozzátartozói és lengyel politikusok azóta is hiába szorgalmazzák a tragédia máig elmaradt jogi feldolgozását és az áldozatok rehabilitálását. Moszkva azonban elutasító álláspontot foglal el.

 

Jelképes kézfogás

Lengyelország és Oroszország megbékélését e hét szerdáján a két állam miniszterelnökének történelmi kézfogása vezette be. Donald Tusk és Vlagyimir Putyin a katinyi erdőben találkozott – kereken 70 esztendővel a mészárlás után. „Ennek a borzalmas bűntettnek nem lett volna szabad bekövetkeznie” – jelentette ki az orosz kormányfő az emlékünnepségen, hangsúlyozva a megbékélés fontosságát, közvetlen formában azonban nem kért a múlt nevében bocsánatot: „Évtizedeken keresztül hazugságban éltünk, az orosz népet azonban ezért nem szabad felelőssé tenni. A szovjet polgárok és a lengyel tisztek meggyilkolásáért egy embertelen totalitarizmus a felelős.”

A Szolidaritás szakszervezet megalapítója, Lech Walęsa, Lengyelország első, demokratikusan megválasztott elnöke, aki ugyancsak részt vett a megemlékezéseken, Putyin katinyi látogatását „meglehetősen nagy gesztusként” értékelte.

 

Vezető politikusok repülőgép-szerencsétlenségei

1961. szeptember 18.: Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár Rhodesia és Kongó határán, ahová a polgárháborús konfliktus rendezése miatt érkezett volna azóta is vitatott körülmények között repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.
1986. október 19.: Samora Machel mozambiki elnök életét vesztette, amikor repülőgépe felrobbant Mozambik és Dél-Afrika határa fölött.
1988. augusztus 17.: Repülőgép-baleset áldozata lett Mohammad Ziaul Hakk tábornok, pakisztáni elnök, repülőgépe felrobbant a levegőben.
1994. április 6.: Repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette Juvénal Habyarimana, Ruanda köztársasági elnöke és a vele utazó Cyprien Ntaryamira burundi államfő. A merénylet után 800 ezer ember életét követelő, etnikai alapú népirtás kezdődött Ruandában.
2004. február 26.: Repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette Borisz Trajkovszki macedón államfő, akinek repülőgépe Mostar felé tartva lezuhant.
2005. augusztus 1.: Repülőgép-balesetben elhunyt John Garang ezredes, Szudán első alelnöke.