Válságkezelés elbocsátással? – magyar cégek ragaszkodnak alkalmazottaikhoz
Sokat hallani a válság kapcsán felvetőlő elbocsátásokról, mégis talán szerencsésnek mondható, hogy a kutatásban részt vevő vállalatok „csupán” 40%-a kényszerült elbocsátásokra. Ennek okára dr. Boda György, a Corvinus egyetem docense adott magyarázatot a Tudástőke, 2010 budapesti konferencián.
A vállalatok humánpolitikája háromféle választ adhat a válságra. A termelés csökkenésére megoldás lehet az elbocsátás. Akik a megújulás, a struktúraváltás mellett teszik le voksukat, ők csak annyi munkatársuktól válnak meg, amit ezek a változások megkövetelnek. Mégsem ezek a megoldások a jellemzők általában hazánkban, hanem egy harmadik: a kivárás: nem váltanak struktúrát és nem is bocsátanak el. De akkor mit tesznek? Hogy kerül mégis egyensúlyba a többség? Hogyan képesek a bérek kifizetésére?
A választ erre a munkaidő csökkentése adja, s ebben nyújtanak segítséget többek között a különböző munkahelyteremtő és munkahelymegtartó támogatások is pl. a kieső napra jutó bér- és képzés költségek egy részének felvállalásával.
Az új trend szerint a munkaidő csökkenésével a bérek is csökkennek, de legalább az alkalmazottak nem veszítik el állásukat, illetve a vállalatok számára lehetőséget biztosít mindez arra, hogy a válság múlásával könnyen vissza tudjanak lépni az eredeti kerékvágásba, s ne kelljen akkor új alkalmazottakat keresni és betanítani.Sokféle pozitív példával találkozhatunk országszerte. Volt, ahol csökkentették ugyan a munkaidőt, de a kieső órákra jutó bért mégis kifizették, máshol a kieső munkanapra eső bér felét tudja nyújtani alkalmazottai számára.
Hiába választja a többség a kivárási stratégiát – hosszú távon ez a megoldás nem jelenthet stabilitást, tehát előbb, vagy utóbb választani kell a másik két megoldás között. Munkahelyeket megtartani pedig csak az tud, aki belevág a struktúraváltásba. A struktúraváltozás kidolgozása pedig igen költséges lehet, illetve egyes alkalmazottak bérének emelkedését is maga után vonhatja.
Szerencsére a hazai vállalatok többsége megértette, hogy – mint ahogy a vevők esetében is, annak visszaszerzése drágább, mint megtartása – hosszú távú érdekek fűződnek a munkahelyek megtartásához. Dr. Gyökér Irén, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense is azon a véleményen volt, hogy mivel hazánk számára a természeti erőforrások nem jelentenek kitörési pontot, az ország felemelkedése csakis az emberekre és az emberi tudásra támaszkodhat. Ezért kerültek konferencián szintén képviselt Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásainak fókuszába a munkahelyek megóvása, illetve a képzések támogatása.
A Lifelong Learning Magyarország Alapítvány célja az élethosszig tartó tanulás ügyének elősegítése, ennek keretében az ilyen képzések, oktatások és tanácsadások támogatása és fejlesztése. Az Alapítvány nevében szereplő lifelong learning kifejezés az élethosszig tartó tanulás az egész életet végigkísérő tanulási lehetőségek biztosítását, az emberi önnevelő, önoktató, önképző képesség fejlődésének elősegítését jelenti. Az alapítvány ebben a félévben még 2 konferenciát tervez e témában.
