Mi van a nyuszi zsákjában? – boldogság, csoki a neved
A sajtóesemény hagyományos, ám a mai helyszín egyáltalán nem volt az, mivel kiváló ötlettel az óbudai Chef Parade Főzőiskolában tartották azzal a szándékkal, hogy a hivatalos tájékoztatás után kötényt kössenek az újságírók, és ne pusztán a szógyártásban, hanem bonbonkészítésben is jeleskedjenek. A házigazdák ugyanis fölajánlották a krónikásoknak: a rendelkezésre bocsátott nemes (mindenekelőtt csokoládé) alapanyagokból, a főzőiskola eszközeivel és két szakemberének az irányításával elkészíthetik a legnagyobb tavaszi ünnepre szánt vendégkínáló édességeiket. Ki mit főzött, haza is vihette...
Mindezek előtt fontosabb ügyek is szóba kerültek. Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke tömören összefoglalta az iparág eredményeit, különös tekintettel a húsvétra. Kiderült, hogy derék honfitársaink – bár a gazdasági válságra való tekintettel – meghúzták a derékszíjukat, egyúttal sokan kénytelenek voltak idővel kiengedni is, mivel az édességeken nemigen takarékoskodtak. Nagyjából-egészéből tavaly is ugyanannyit (2,7 milliárd forintot) költöttek húsvéti nyalánkságokra (értsd: édességekre!), mint esztendővel előtte. Örvendetes, hogy folyamatosan javul a lakosság ízlése (növekszik az igénye!), amely szerint kétharmad részt valódi, jó minőségű csokoládéból készült húsvéti tojást, nyulat és egyéb figurát vásárol, és csak harmadrészt gyengébb élvezeti értékű bevonomassza-terméket. Csokitojából 400 ezer, csokinyusziból 339 ezer, húsvéti jelképből 45 ezer kilogramm fogyott tavaly tavasszal. (Az idei adatokat azért nem említhette az "édes elnök", mert még javában tart a húsvéti édességvásárlás.) Az sem tudható pontosan, hogy miből mennyi lesz az idén a nyuszi zsákjában. Az ám, zsák: a meglepetések között válogatók szívesen veszik vagy az előre összeállított ajándékokat, vagy maguk csomagoltatják a kiválasztott édességeket celofán zsákocskákba. Tavaly 400 millió forint értékű ilyen csomag fogyott húsvétra.
A csokoládé kontra bevonómassza vetélkedés négy év óta különösen látványos: 2006-ban 547 tonna, kevésbé értékes bevonómasszás termék fogyott a hazai boltokban, tavaly viszont már csak 303 tonna, miközben 588 tonna valódi csokit vettek honfitársaink, akik mindenekelőtt a neves gyártók megbízható márkájú kínálatából válogatnak.
Sánta Sándor megjegyezte a többi között, hogy a vásárlók többsége a magas élvezeti értékű édességeket teszi a kosarába. Ez egyébként érthető is, hiszen a valód csokoládé számos élettani hatása eleve vonzza nem pusztán az édesszájúakat. Az Infovilág is megírta, hogy a csokoládék dúsítására használt olajos magvak gazdagok B-vitaminokban. Jó tudni, hogy a csokoládéban nem kevés E-vitamin és egy sor egyéb elem található, miáltal szerepet játszik a szervezetben lévő szabad gyökök elleni védekezésben. Van benne továbbá számos nyomelem is, továbbá a csokoládé a boldogsághormon egyik legfontosabb, legkönnyebben elérhető forrása. Elég egy tábla jófajta csoki, és jobb kedvre derülünk.
A kakaóbabot, a csokoládé alapanyagát a maják kezdték termeszteni talán az időszámításunk előtti harmadik században – mondta el a többi között S dr. Nagy Anikó, muzeológus, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum igazgatóhelyettese. – Az aztékok „cacahuatl”-ból, azaz kakaóbabból készített „xocolatl”(keserűvíz) nevű ősi italát a Mexikót meghódító spanyol Hernando Cortez fedezte fel Európa számára 1519-ben. A megpörkölt, héjától megtisztított kakaóbabot megőrölték, puha tésztává gyúrták, hideg vízzel habosra keverték és fűszerekkel ízesítették. A spanyolok az italt forró vízzel készítették. Vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel tették elviselhetőbbé. Később cukorral édesítették...Aki szeretné megismerni a csokoládé történetét, annak ajánljuk a kitűnő szakember összefoglaló írását, amit az Infovilág rendelkezésére bocsátott. A teljes csokisztori itt olvasható. Tessék kattintani!
Most pedig, kedves olvasó, engedje meg, hogy krónikás itt befejezze a tudósítást, mivel az egyik szerfölött bájos kolléganője bonbonkóstolóra invitálja. Hja, kérem, az újságíró is ember, ráadásul édesszájú.
