Bunkerrendszer, valahol délen – geocaching, geoláda, kincskeresés

A geocaching kincsvadászat; ötvözi a világháló, a műholdas tájékozódás és a természetjárás szépségeit. E kincskereső játékban az igazi kincs maga a célpont, amire a geoláda mint eszköz felhívja a figyelmet. A célpont lehet egy-egy táj, hegycsúcs, várrom is, vagy minden olyan természeti, építészeti érték, amit érdemes felfedeznünk és megismernünk. A legfontosabb, ami ehhez a felfedezéshez kell, egy turista GPS, illetve a geocaching.hu oldalról kiválasztott láda koordinátasora. Ma már nagyon sokan iktatják be családi programjaikba a fajta szabadidős tevékenységet így a gyerekek is szívesebben indulnak neki a természetjárásnak.

Évtizeddel ezelőtt Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke feloldotta a műholdjelek zavarását, azóta van lehetőség arra, hogy 100 méternél pontosabban is meg lehessen határozni egy pont koordinátáit. A feloldást követő harmadik napon, elsőként egy amerikai fiatalember rejtett el egy geoládát, és adta meg a koordinátákat a barátainak, akik kincskeresésbe kezdtek. Ebből fejlődött ki Föld minden „geoládászát” magába foglaló geocaching.com. A magyar csoport külön honlapot is létrehozott. Magyarországon 2001. június 24-én helyezték el az első geoládát Pilisvörösvár határában. Ma már több mint 2600 láda van elrejtve az országban és a környező országokban, felfedezésre várva.

A magyar geocaching-társadalom már a kezdetek óta szervez geocaching fesztiválokat és versenyeket, ahol a cacherek már nem csak virtuálisan, az interneten keresztül találkozhatnak egymással. „A fesztiváloknak nagy sikerük van, olykor több százan is eljönnek. Az ilyen ismeretségeknek köszönhetően már házasságok is köttetettek, sőt: megszületett a 6. geobaby is” – mondta el Béldi Miklós, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület elnökségi tagja. Az oldalon mintegy 50 000 regisztrált használó van, de a geocacherek valós számát ennek többszörösére becsülik.

Egy uniós pályázat nyertese a turizmus fejlesztésekor a geocachingre gondolt. „121 millió forintot nyertünk decemberben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) pályázatán. Fejlesztéseink három irányt céloznak: bakancs-, vízi és bunkerturizmus. Ez utóbbi szót mi magunk alkottuk meg, mikor ráeszméltünk, hogy milyen egyedi, különleges értéket képviselő emlékek vannak Zala szívében” – fogalmazott Pál Zoltán, a Zala Zöld Szíve Vidékfejlesztési Egyesület elnöke. Elmondta: egyedülálló módon a magyar–horvát–szlovén határ mentén egy jó 600 km hosszú bunkerrendszer található, amit még a hidegháborús időkben, az 50-es években építettek ki. „Többe kerülne elbontani a létesítményeket, mint helyrehozni. Ezért szerepelt a pályázatunkban néhány bunker és a köztük vezető futóárok rendbetétele, és ezen a környéken geocaching-túrák szervezése. A kezdeményezés megvalósítása elkezdődött, reményeink szerint 2011 nyarán már jöhetnek a kirándulni vágyók, köztük a geocaching szerelmesei is.”

MAGYAR MAGINOT-VONAL – KIÁLLÍTÁS PÁKÁN

A kiállítás a déli határvédelmi rendszer kiépítésének terveiről, építésének körülményeiről és megvalósulásának szakaszairól ad képet. Az 1950-es évek elején a magyar politikai vezetés – a szovjet pártvezetés elképzeléseihez igazodva – a nemzetközi helyzet kiéleződésére és az esetleges 3. világháborúra készült. Az akkori, Tito vezette Jugoszláviát veszélyforrásnak tekintették, ezért megkezdték Magyarország déli határvonalának megerősítését: 630 kilométer hosszan 1500 beton lőállást, tankcsapdákat és harcálláspontokat építettek. Az 1951–55 közötti építkezés szigorúan titkos volt, még a közelben élők is csak keveset tudtak róla, mivel éjszaka, álcázva készültek az építmények. A beruházás 7 milliárd forintot (!), akkoriban csillagászati összeget emésztett fel, de végül a tervezett védelmi vonalnak alig a 40 százaléka készült el. 1956–61 között sok létesítményt leromboltak, ám a nyomvonalon napjainkban is láthatók a fennmaradt harckocsi-fedezékek, géppuska- és lövegtüzelő állások, bunkerek. A déli védelmi vonal építésének történetét részleteiben mutatják be a kiállított tablókon Pákán.

A geoládába, ami nem más, mint egy közönséges konyhai műanyag doboz, az elrejtője elhelyez egy tollat, egy jegyzetfüzetet, egy magyar–angol nyelvű ismertetőt a véletlenszerű megtalálók tájékoztatására, valamint apró ajándékokat. A kincskeresők bevett szokása, hogy a megtaláló a jegyzetfüzetbe bejegyzi magát, az ajándékot kiveszi a dobozból, de csak azzal a feltétellel, ha helyette hasonló értékű ajándékot hagy a geoládában, a következő megtaláló se távozzék üres kézzel. A cacherek szándékai szerint ezek a ládák az örökkévalóságnak készülnek. A megrongálódott kazettákat, betelt jegyzetfüzeteket, elhasználódott írószereket elsősorban a ládarejtőnek kell kicserélnie, de adott esetben ezt önkéntes ládadoktorok is megteszik. A megtalálók között nemcsak magyarok vannak, hanem külföldiek is, néha olyan távoli országokból is, mint Új-Zéland vagy Dél-Afrika.

Sokakban felvetődhet a kérdés, hogy mennyire árthat a környezetnek a rengeteg kihelyezett láda. „Természetesen, ha például egy nemzeti park területén akar valaki elhelyezni egy ládát, akkor engedélyt kell kérni, mi ezt mindig megtesszük. Nem volt konfliktusunk még környezetvédőkkel, ez talán azért is lehet így, mert mi is a szívünkön viseljük a természet sorsát. Internetoldalunkonhttp://www.geocaching.hu van egy olyan felület, ahol bejelentéseket lehet tenni, ha valaki a kirándulása közben illegális szemételrakóra lesz figyelmes, és természetesen mi magunk is szerveztünk már szemétszedő napokat.” Az első szervezett geocaching verseny idén március 20-án lesz, de akinek kedve van önállóan megkeresni egy ládát, egy gyors regisztrálást követően akár azonnal elindulhat.