Sisi eleganciája megsokszorozta a szépségét

A sors kegye folytán ma este mégis találkozhatott egymással Sisi és Mónika. Magyar földön minden bizonnyal a legszerencsésebb és legstílusosabb helyszínen: a Gödöllői Királyi Kastélyban, az utalkodócsalád kedvenc őszi és tavaszi tartózkodási helyén. Jelképes találkozót adott egymásnak a két asszony azáltal, hogy a kastélyt működtető közhasznú társaság és a múzeum szakmai vezetése ismét eredeti ötlettel irányítja a közfigyelmet az évről évre gyönyörűbb, 18. századi műemlék-együttesre, és vonzza a látogatók tízezreit a hányatott sorsú, ám végre teljesen megújuló, valamikori Grassalkovich-, majd királyi kastély falai közé. Ez alkalommal "Erzsébet királyné és a divat" címmel nyitott kiállítást a kastélymúzeum – jól időzítve éppen a múzeumok őszi éjszakájára.

Bocsássuk előre: nem csupán nőknek való kiállításról van szó, még ha a divat áll is a középpontban! Egy sok tekintetben máig titokzatos, csodálatos egyéniség jobb megismerését segíti az F. dr. Dózsa Katalin kurátor irányításával létrehozott, az "Erzsébet királyné és a divat" című, az új év első napjaiig megtekinthető kiállítás. A Sisit már-már "személyesen ismerő" művészettörténész asszony a ma esti kiállításnyitó bemutatót bevezetendő elmondta, hogy a 19. század közepén két világszép uralkodófeleség élt kontinensünkön: III. Napóleon császár felesége, Eugénia császárné és Ferenc József osztrák császár majd magyar király hitvese, a bajor hercegnőnek született Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, Sisi. A francia császárné a divatot uralta, Erzsébet királyné viszont felhasználta, hogy saját egyéniségét, örökkévaló szépségét emelje ki általa. Sisi nagyon bölcsen döntött, amikor harmincöt éves kora után már nem engedte magát fényképezni, hadd maradjon meg férfiakat elkápráztató eredeti szépsége az utókor számára. Ekként őrizte meg őt Benczúr Gyula is azon a posztumusz olajfestményen, amelyet Erzsébet királyné tragikus halála után egy évvel készített Ferenc József megrendelésére.

Hallgassuk csak a művészettörténész F. Dózsa Katalint! "Különösen érdekes és jellemző Sisi életének egy-egy korszakában ruhái színének a kiválasztása, holott a korában uralkodó öltözködési előírások szigorúan megszabták az egyes életkorokban viselendő színeket. Az első, meghatározó szín az életében a fehér; 1850–80 között készült portéin sokszor láthatjuk őt fehér ruhában, arany, ezüst, fekete kiegészítéssel. Ez a koronázási ruhánál szembeszökő, hiszen a fekete–fehér színösszeállítás inkább a magyar gyászra jellemző. Koronázási alkalomhoz a vörös, esetleg a zöld vagy a kék bársony inkább illett volna, mint ahogy az üdvarhölgyek is színes díszruhákban pompáztak mellette. Az 1860-as évek közepén jelenik meg nála a lila, majd a szürke, ami a költészetét is megihleti. Életének utolsó korszakában a fekete dominál Erzsébet öltözködésében, kifejezendő a tragikus körülmények között életét veszített fia, Rudolf halála miatti örökös gyászát..."

Nagy érdeklődéssel hallgatta a Gödöllői Királyi Kastély disztermét zsúfolásig megtöltő közönség a művészettörténész asszony néhány perces előadását: "Ahogy öregedik Erzsébet, gondosan ügyel arra, hogy ne maradjon utána az életkorát eláruló előnytelen festmény, fénykép, továbbá arra is, hogy ruhájának fülig érő gallérja és laza csipkefodor takarja a kellemetlen ráncokat, élesedő állvonalát. Idősebb korában már véglegesen kialakult, jellegzetes ízlése szerint készítetti a ruháit. Első pillanatban ezek az öltözékek majdnem eyformák, pedig mindig a legutolsó módit követik, de szabásuk, díszítésük visszafogott, a napi divatnál egyszerűbb. Néhány állandó formai megoldás utal a királyné egyéni ízlésére: szereti a fekete gyöngyöt és fekete kristályt, a zsettet, a dús csipke vagy muszlin mellzsabót, a redőzött mellrészt, az álbolerőszerű megoldást, a vállát szélesítő, buggyos ujjat, a vállfodrot és nem utolsósorban a széles, redőzött selyemöveket, amik kiemelik hihetetlenül vékony, két kézzel átfogható derekát..."

Ne feledjük: Erzsébet királyné szépségét csak növelte sudár alkata (173 centiméter magas volt), és bár négy gyereket (Zsófia, Gizella, Rudolf, Mária Valéria) szült, ötven centiméteres derékbősége kiemelte elképesztő karcsúcságát. Mint minden nő, Sisi is szerette a változatosságot az öltözékében, ruhái Párizsban, Bécsben és Pesten készültek. Minden bizonnyal meghallgatta szabóinak a véleményét, megtekintette a számára tervezett ruhákról készített rajzokat, a végső formát, színt, díszítéseket, a kiegészítőket, a végleges változatot feltehetően ő határozta meg. Erre következtethetünk a ruhatárára mindvégig jellemző, következetesen finom eleganciájából.

A mai este főszereplője, Czédly Mónika, a D’Elia szalon vezető tervezője. Sisi egykori öltözékeinek hosszas tanulmányozása alapján álmodta újra az emlékezet szerint legnagyobb szeretettel övezett magyar királyné, az 1867-i kiegyezés leggyönyörűbb előkészítője és titkos diplomatája ruhatárának jó néhány, jellemző darabját korhű anyagokból és rengeteg kézimunkával, aprólékos szabászi, mesterszabói tudással, már-már elfeledett módszerekkel. A ma esti kiállításmegnyitó közönsége valamennyi modellt megtapsolta, nehezen lehetne kiválasztani a ruhakölteményekből a legszebbett, mivel a maga nemében egytől-egyig kiemelkedően míves alkotás. Élmény volt látni őket, a szemlélőnek megadatott, hogy jó másfélszáz esztendőt visszalibbenjen a fényes múltba, és gyönyörködjék a színek, formák, vonalak és nemes kelmék szépségében.