K+F+I: Megújulunk, vagy morzsákért gürcölünk?

Gyakran emlegetjük az innovációt, a megújulás egyik fontos eszközét. Mi ez? Egy folyamat, amelynek során gyorsabban, biztosabban származhat keresett termék, piaci előny, nemzeti jövedelem, társadalmi jólét az ötletek sokaságából. Jól szervezett országokban igyekeznek a legtöbb sikert ígérő irányokba terelni a fejlesztők, szervezők, üzletemberek tevékenységét, s gondoskodnak arról, hogy minden feltétel megteremtődjék az élvonalbeli kutatási, fejlesztési, innovációs programok gyors megvalósításához. Az Egyesült Államokban és Franciaországban jócskán megnövelték az erre fordítható állami forrásokat, hogy az innováció ereje kiszakítsa gazdaságukat a válságból, s versenyképesebb pozícióba kerüljenek az új termékek, technológiák, ipari, mezőgazdasági, üzleti megoldások révén.

Akadnak szegényebb országok, amelyek kevesebbet fordíthatnak a kutatás, fejlesztés, innováció folyamataira.

Olyanokról azonban – eddig – nem lehetett hallani, amelyek takarékosság címén kidöntöték volna az innováció finanszírozásának egyik fontos oszlopát. A Magyar Innovációs Szövetség vezetői szerint félő, hogy ez következik be nálunk 2010-ben. A kormány elé szánt – jelenleg még nem nyilvános – pénzügyminisztériumi előterjesztés adott adatsorában ugyanis egy fillér sem szerepel.

Felhördültek és a sajtó segítségét kérték az érintett szakmai szervezetek. A közfigyelem híján ugyanis előfordulhat, hogy a jövő hét elején átsiklik a kormány tagjainak szeme ezen az adaton, s olyan költségvetést terjesztenek a parlament elé, amelynek sarokszámai nem tartalmazzák a kutatási és innovációs alap állami kiegészítését. Ebben az esetben minden további vita arról szólhat, hogy kitől vegyék el a hiányzó pénzt. Huszonötmilliárd forint nem nagy tétel a költségvetésben. Az viszont minden szakterületnek fájdalmas lehet, ha a jövő évi szerény összegeket tovább csonkítja a „fűnyíró”.

Nem biztos, hogy méltányolják; a zéró támogatás miatt a fejlesztésben már a gyökerek is szakadnak.Mi a tét? Európában második a magyar elektronikai ipar. Gépjárműiparunk – az informatikához hasonlóan – a nemzeti jövedelem egy-egy tizedét adta a válság előtt. A biotechnológiából is legalább ekkora eredmények várhatóak, ha lépést tart az élvonallal. Ám csak akkor lehetnek készek a versenyre ezek a tudásigényes iparágak – és mások, – ha szorosan együttműködnek az egyetemek és az akadémiai intézetek kutatói, doktoranduszai a vállalati fejlesztőkkel szakterületük újdonságainak gyors megvalósításában. S ezek a programok mind a kutatási és innovációs alapból táplálkoznak.

Hat éve jött létre ez az alap. Az akkor megszavazott törvény szerint az erősebb cégek viszonylag szerény innovációs járulékot fizetnek nyereségük terhére. Ehhez az összeghez évenként ugyanannyit tesz az állam, s az így létrehozott alap szolgálja a kiemelt programokraszervezett egyetemi, intézeti, vállalati kutatócsoportok biztonságos működését.

A gyakorlat viszont csak részben teremtett biztonságot a K+F+I programok végrehajtásához. Eleve kevés vállalat volt képes az alapok gyarapítására. Ráadásul a pénzben szűkölködő állam kisebb-nagyobb összegeket zárolt hozzájárulásából, s mára 55 milliárd forint hiányzik a kasszából. Akadt olyan kutató-fejlesztő csoport, amelyik szétesett a pénzforrások el-elakadása miatt. Kérdés, újjászerveződhet-e, s lesz-e ideje, ereje céljainak elérésére. Mert az időveszteség miatt tán már nem is lesz annyira nyereséges újdonság, aminek megvalósítására hajdanán pályázták.

Molnár Károly tárca nélküli miniszter kísérletet tett a helyzet rendezésre. Elérte, hogy a zárolt összegből 10 milliárd növelje az alapot, s ezzel a K+F+I folyamatainak biztonságát. Megígérte: folytatódik a zárolt összegek rendeltetésszerű hasznosításának tendenciája. De erre már nem kerülhetett sor. Megszűnt a miniszteri megbízatása.

Az állami képviselet nélkül maradt K+F+I szférához ezután már csak véletlenül jutottak el a sorsukat érintő infomációk. Kósza hírekből tudták meg, hogy az új közigazgatási törvénnyel eltörölné az állam a vállalatok által fizetett innovációs járulékot. Az innovációs szövetségben erre szövegszerkesztővel kikeresték az 500 oldalas anyagban megbúvó, szakterületüket érintő mondatot. A közvéleményt riasztva sikerült megvédeniük az innovációs alap egyik oszlopát a kidöntéstől. Most viszont a másik, a költségvetési oszlop egésze került veszélybe.

Az Innovációs Szövetség riasztotta a felsőoktatási kutatások folyamatosságában érdekelt egyetemi vezetőket, a versenyképességük fenntartásáért, növeléséért küzdő informatikusok, biotechnológusok, gépjárműiparosok szövetségeit, s a tudásalapú iparfejlesztést szorgalmazó gyáriparosok, menedzserek szövetségeit. Úgy találták: riasztaniuk kell a közvéleményt, mielőtt kényszerpályára kerül a téma.

Beláthatatlan következményekkel járna, ha elapadnának a folyamatban lévő programok forrásai és nem indulnának újabbak. A költségvetési hozzájárulás  hiányában valószínűleg elmaradnának a fejlesztésben érdekelt nagyvállalatok innovációs befizetései, s kérdés: milyen magyarországi tevékenységgel számolnának a nemzetközi cégek. Tisztességesen megfizetett fejlesztéssel, sikeres újdonságok előállításával, vagy pedig igénytelen, rosszul fizetett robottal, amit bármikor továbbvihetnek a nálunk is szegényebb, kiszolgáltatottabb, elmaradottabb országokba. Az igényes beruházók olyan országokat keresnek, amely áldoz a tudomány és a gazdaság kapcsolatainak erősítésére, a képzésre és népességének fizikai, mentális egészségére.

A tájékoztatót szervező szövetségek levélben kérték a miniszterelnököt, hogy a kormány vegye figyelembe a gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen kutatási és innovációs programokat a költségvetés tervezésekor. Előreláthatóan összeül szeptemberben a k+f+i miniszteri koordinációját átvállaló új testület. Ennek az intézménynek a mindenkori miniszterelnök a feje. Az innovációs alap állami és vállalati forrásainak megsemmisülését követően viszont ő sem sokat tehet.

A meghívott újságírók egyike megkérdezte: valóban jól tudják-e a tájékoztató szervezői, hogy a Pénzügyminisztérium az innovációs alapról szóló törvény ellenére sem tervezi az esedékes költségvetési támogatást? A válasz: egyik szakmai szervezet sem kapott hivatalos információt erről. Ahogy korábban az innovációs törvény módosításának tervéről sem érkezett hivatalos értesítés, ezúttal is elmaradt az egyeztetés, sőt a tájékoztatás is. A hiteles költségvetési előterjesztésnek tetsző anyagot – szabály szerint – nem is láthatták volna.

Örülnének viszont a cáfolatnak. Vállalják, hogy feleslegesen húzták meg a vészharangot, ha jövőre is folytatódik a tudásalapú gazdaság megteremtése. S minden ilyen konfliktus megelőzhető lenne, ha a kormányban, vagy a miniszterelnök mellett akadna, aki a napi pénzügyi kényszeren túllátva, szót emel a hosszú távú, folyamatos fejlődésért.