Az újságíró archívumából: Beleszagoltak a szabadságba

Ez alkalommal a bel- és külpolitikailag különösen turbulens, a történelem menetét meghatározó 1989 nyara és ősze történéseit fölelevenítő egyik tudósítását adja közre. Az alábbi írás az akkor rangos és mértékadó napilapként ismert Magyar Hírlap 1989. augusztus 29-i számában jelent meg. Fogadja érdeklődéssel, kedves Olvasó!

Menekültfórum az ausztriai Felsőőrben      
Három NDK-beli lány visszakéredzkedett Magyarországra

A megszigorított határtérség-ellenőrzés ellenére sem csökken azoknak az NDK-belieknek a száma, akik nem kívánnak visszatérni Magyarországról hazájukba. Igaz, annyian nem jutottak át Ausztriába a múlt hét végén, mint egy héttel annak előtte a „páneurópai piknik" alkalmával, de még mindig százak érkezését regisztrálták a túloldalon. A mindenképpen új életet választók kis csoportokban kísérlik meg a magyar–osztrák zöld határon való átjutást. Föltűnően sok közöttük a fiatal, több gyerekes család.

A FERTŐ-PARTI Mörbischben (Fertőmeggyesen) az Osztrák Vöröskereszt által fölállított menekültfogadó táborban első alkalommal esett meg, hogy három fiatal lány bejelentette: visszamegy Magyarországra. A kérdésre, hogy miért, azt felelték: csupán bele kívántak szagolni a Nyugat levegőjébe, meg akarták nézni, milyen odaát a világ. „Kirándultunk, és most visszamegyünk. Ha nem tiltanák nekünk, NDK-belieknek a világlátást, csak igen kevesen nem térnének haza ..."

Fertőmeggyesen az osztrák hatóságok – jelentette a bécsi rádió tegnap reggeli krónikája – elkészítették az NDK-ból menekültekről szóló első, komputeres elemzést: 431 személy adatait táplálták be a számítógépbe. Kiderült, hogy az illegális határátkelők átlagos életkora 24 esztendő. Mindenekelőtt technikusok, jól képzett, keresett szakmával rendelkezők választják az új élet felé vezető utat. Őket az orvosok és fogorvosok követik. Nem  kevesen vannak az egyetemi-főiskolai, hallgatók, középiskolás diákok: a 431-ből 68 ebbe a csoportba tartozik. A határátlépők háromötöde nem házas, a  többi  viszont egy-három gyerekes család!

A legtöbben Berlinből, Drezdából és Lipcséből jönnek. Egyre növekszik az átjutottak között a bizalmatlanság egymás iránt, miután számolni kell NDK-beli állambiztonságiak beépülésével a menekültek közé. Erre egyébként a nyugatnémet alkotmányvédő hivatal illetékesei is fölhívták a figyelmet, mivel – NSZK-beli rádióhírek szerint – a szűréskor néhány ügynököt máris lelepleztek. Mindazonáltal a nyugati magyar határszélen várakozó keletnémetek eltökélten bíznak a magyar hatóságok jóindulatában és abban, hogy a két német állam vezetőinek immár elkerülhetetlenül időszerű tárgyalásai kedvező eredménnyel zárulnak. A keletnémetek tisztában vannak azzal, hogy a magyarok még a sikertelen határátlépési kísérlet után sem küldik őket haza; ezzel ellentétesen cselekszenek a csehszlovák hatóságok.

MENEKÜLTEK számára rendezett fórumot a hét végén az osztrák Zöld Alternatív Párt a burgenlandi Oberwartban, magyar nevén Felsőőrben. Az ok: miközben az NDK-ból menekülték immár az osztrák tömegtájékoztatás sztárjaivá váltak, és valójában velük nem sok dolga van hatóságoknak, mert továbbutaznak az NSZK-ba, aközben az osztrák közgondoskodásból elbocsátott magyar és lengyel menekültek (valamint más kelet-európaiak) helyzete egyre több aggodalomra ad okot. Sokan családostul kerülnek az utcára, és már mindennapi élelmüket sem tudják megvenni. Igaz, a múlt hónapban még sikerült fölrázni az osztrák társadalmat, akkor megkezdődött egy átmeneti segítőakció, de már véget is ért. A zöldek éppen ezért kezdeményezték a felsőőri fórumot, amelyre meghívták a szociális és a belügyminisztérium, a munkaügyi hivatal, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ausztriai képviselőjét. Mindazokat, akiknek lehetőségük van, hogy javítsák az (egyelőre) Ausztriában tartózkodó magyarok, lengyelek, románok, csehek, szlovákok körülményeit. Főként a magyarok ecsetelték szenvedélyesen mind kilátástalanabbnak tetsző sorsukat Ausztriában.

Dr. Manfred Matzka, az osztrák belügyminiszter személyes megbízottja hangoztatta: az esetek döntő többségében gazdasági menekültekről van szó, és nem olyanokról, akik azért nem térnek vissza a hazájukba, mert a genfi konvenció értelmében politikai, világnézeti, vallási, nemzetiségi és egyéb okból üldözik.
Ennek mondott ellent az egyik magyar, aki állítólag lelkiismereti okból nem vállalta a katonai szolgálatot, inkább Ausztriában maradt. Jelezte: ha ő visszamenne, a törvény értelmében megbüntetnék. A felsőőri fórum más magyar részvevői az otthoni bizonytalan gazdasági helyzet okán kívánnának Ausztriában maradni addig, míg más nyugati ország be nem fogadja őket.

Dr. Günter Steinbach, a szociális minisztérium főtisztviselője kifejtette: mindazok számára, akik 1988. május 9-e (azaz a menekültkérelmeknek a belügyminiszter által elrendelt gyorsított vizsgálatának megkezdése) előtt érkeztek Ausztriába, a munkaügyi hivatalok kötelesek kiközvetíteni az üres munkahelyeket.

Johannes Voggenhuber, a zöld alternatívok ügyvezetője továbbra is elégedetlen a fejleményekkel. Pártjának meggyőződése, hogy az eddiginél árnyaltabb kelet-európai politikát kell kidolgoznia az osztrák kormánynak. „Úgy véljük, hogy a burgenlandi menekültproblémát minimális anyagi ráfordítással és a kelet-európai reformországok iránt az eddiginél jóval nagyobb humanitárius és politikai segítséggel meg lehetne oldani. Éppen ezért követeljük, hogy az itt tartózkodó külföldieket első lépésben vendégmunkásként fogadja el az állam és a társadalom, hogy integrálódhassanak ."

DÉL-BURGENLANDBAN, például Schachendorfban és környékén házak tucatjai várnak új lakókra, sőt, még egy plébánia is üresen áll – mondta a vidéket jól ismerő katolikus pap, a most pártfogóként működő dr. Ferdinand Mühlgassner. Schachendorfból sokan elvándoroltak az ország más részeire; 25 ház, a paplak és a tanító lakása áll ott üresen. A zöldek máris példát mutattak, és öt magyar családnak segítettek rendet teremteni régóta üresen álló házakban, hogy új otthonhoz juthassanak. A burgenlandi rádió egyik munkatársa fölhívta a figyelmet arra a „hajszálnyi" különbségre, ami az NDK-ból, illetve a Magyarországról érkezett gazdasági menekültek között tapasztalható. A „német dempkratikusok" szeretnének mielőbb és mindenekelőtt a szövetségi köztársaságba távozni, a magyarok viszont közöttünk akarnak maradni. Abban az Ausztriában kívánnak letelepedni, amelyiknek népessége – főleg a legkeletibb tartományban – fogyatkozóban van.                                                                                                                                     K.L.