Privatizációs rémdráma Szerbiában – más kárán tanul az okos

Szerbia-Montenegró szeretné Szlovénia és Horvátország példáját követni. A legnagyobb jugoszláv utódállam nagyszabású gazdasági átalakításokba fogott azét, hogy belátható időn belül az Európai Unió tagja lehessen. Ennek részeként megkezdődött a magánosítás, ám ehhez külföldi befektetők kellenek.
2003 márciusában privatizációs hirdetményeket tettek közzé, ezek egyikére figyeltek fel a magyarok. Így lett a Cívis Credit Rt. először egy szerbiai kft. majd a Sokolac Törökbecsei Mezőgazdasági Termelő Vállalat résztulajdonosa. Csak utólag derült ki, hogy a privatizációs dokumentációk hiányosak. Például: nem szerepelt benne, hogy az agrárvállalatnak tartozásai vannak. A Szerbiai Vagyonügynökség pontatlanul tüntette föl a pályázatban az adás-vétel tárgyát képező földterület nagyságát is, s csak a nagyobb és értékesebb építményeket sorolta fel (silót, hűtőházat, közigazgatási épületet, borpincét, raktárakat).

Amikor a visszásságra fény derült, a vevő kérte a kiírás hiányosságainak pótlását, ami részben meg is történt. Sűrű levélváltás kezdődött a magyarok és a belgrádi ÁPV Rt. között, majd a Szabadalmi Hivatalnak is feljegyzést kézbesített a posta, amikor kipattant, hogy az IBIS kereskedelmi cég levédette a Muskat Krokan nevű bor címkéjét, illetve nevét, ellehetetlenítve így a bor forgalmazását. A Szabadalmi Hivatal a bejegyzéshez annak ellenére járult hozzá, hogy a híres nedűt harminc éve a törökbecsei Sokolac termeli és állítja elő.

Újabb fordulatot vett a privatizációs szappanopera, amikor kiderült, hogy egy cég biankó váltókat kapott a Sokolactól, amelyeket – összesen 108 millió dínár összeggel kitöltve – be is váltott. További 105 millió dínáros tartozása van még a magyar tulajdonú Sokolacnak, ugyanis a cég a privatizációs eljárás alatt, törvénysértő módon jelzáloggal terhelte meg egyes ingatlanjait. Amikor a Cívis Credit Rt., illetve befektetési kft.-je, a Multinova bírósághoz fordult, furcsa módon azonnal döntés született arról, hogy az alperes nem rendelkezhet a saját tulajdonában lévő tárgyakkal és árukkal. Ezzel ellehetetlenült a mintegy 130 főt foglalkoztató Sokolac Rt. munkája.
A cég és a magyar tulajdonosok a múlt két évben mindent elkövettek azért, hogy a gazdasági társaság működhessen: kifizették az elmaradt munkabérek hetven százalékát, túlteljesítették tőkeemelési kötelezettségüket, állandó kapcsolatban álltak a szerb és a magyar hivatalokkal, diplomáciai képviseletekkel. Ám a jelek szerint a szerb állam nem kér a magyar befektetőkből. Tavaly májusban a belgrádi mezőgazdasági minisztérium példátlan módon visszaállamosította, majd eladta annak a Gyöngy-szigetnek a bérleti jogát, amely a privatizációs dokumentum szerint a magyar Multinova Kft. tulajdonában áll. S hogy végképp megbénítsák a magánosított szerb mezőgazdasági társaságot, helyet adtak az egyik hitelező kérelmének, és a Sokolacot csődgondnokság alá helyezték.

A szövevényes ügy a napokban kerül nemzetközi bíróság elé, minthogy a szerbek szerint sem az államot, sem annak privatizációs intézményét nem terheli felelősség. Kiszivárgott hírek szerint gyanítható: Belgrád nemkívánatosnak tartja, hogy a most folyó magánosításban anyaországi magyarok is részt vegyenek. Csakhogy ezt a meghurcoltatások indokaként nem hozhatják fel a szerbek.

Közben megszületett az a szerb–magyar törvény, amely a két országban eszközölt beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről rendelkezik. Mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Amint a fenti példa is sejteti, mintha nem mindenki lenne törvénytisztelő a (Nyugat-)Balkánon…
További információ:
www.htmh.hu/?op=show_year_number&menuid=1001&observer065_year=2004&observer065_number=40