Mindennapi feljelentésünket add meg nekünk ma…
Ma a bibliai Királyok 1–2. könyvéről rendezett biblikus konferencián tartottam előadást „A hatalommegosztás biblikus elve és gyakorlata" címmel. Egyebek mellett szóba hoztam a Deuteronomiumban olvasható ún. „királytörvényt”, amely előírja a mindenkori uralkodónak, a királynak, hogy ne legyen harcias, s ne gyötörje népét állandó háborús retorikával; hogy ne a ködös múlt felé forduljon, még akkor se, ha a nép az egyiptomi húsos fazekak langy melege után vágyódva a szabadságot felcserélné a szolgaságra; hogy ne hódoljon bálványoknak, a környezetében élő zsarnokoknak; hogy a magántulajdont tartsa tiszteletben, s ne lopjon; s hogy a királyi alkotmányt ne módosítgassa kénye-kedve szerint, ne térjen el attól se jobbra, se balra: legyen ez a királyi alaptörvény valóban gránitszilárdságú.
Aztán arról is beszéltem, hogy a királyok nem bűntelenek, nem mondhatják el magukról, hogy „sohasem hazudtam”, ezért a bibliai tanítás szerint szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerére: a megvásárolt, jól tartott és „uruk asztaláról evő”, folyamatosan kozmetikázott, s a hatalomnak kedvében járó jelentéseket gyártó „közszolgálati” hamis prófétákkal szemben szükség van a minden hatalmat nélkülöző, semmiféle hivatallal nem rendelkező, valóságos ellenzéki szerepet betöltő igaz próféták kritikai-ellenzéki szerepére, akik minden esetben a hatalommal szemben lépnek fel, s az Örökkévaló – épp a bűnös hatalommal szemben – kizárólag az ő szájukba adja az igazságot.
Így van ez például Ámosszal, aki a voltaképpeni szólásszabadság elvét hangsúlyozva mondja: „Jaj azoknak, akik gyűlölik azt, aki kimondja az igazságot” (Ámosz 5,10). Ámosz azt is mondja, hogy „Jaj azoknak… akik a gyöngét eltapossák”. Avagy így van ez Jeremiással, aki „az írástudók hazug tollát” emlegeti (Jeremiás 8,8). És beszéltem még a hatalmat rettentő gúnnyal illető és az embertelen és istentelen királyokat kíméletlenül támadó Hóseáról, valamint arról, hogy a törvény természetesen elsőbbséget élvez még a hatalommal szemben is. Vagyis a király sem vonhatja ki magát a törvény rendelkezései, előírásai alól, ám ha mégis megteszi, előbb-utóbb rettenetes büntetés vár rá, amint sok-sok biblikus eset példázza ezt.
És így tovább.
Most gondban vagyok, és kérdem a 888 nagyszerű, szörnyen bátor, objektív és tárgyszerű véleményüket – ha szükséges – még a fennálló hatalomnak is elszántan nekiszegező, tudós redaktoraitól: ma kit is kell följelentenem a 888 szerkesztőségénél? Önmagamat, avagy egyenesen az Örökkévalót, kinyilatkoztatott „ellenzéki” szavai miatt?
