Műsoron a tao

A miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette be, hogy jelenlegi formájában megszűnik a kulturális tao (társasági adó) -támogatás. A parlament ugyanis november 13-án elfogadta a gazdasági bizottság tao-törvényre vonatkozó módosításait, azaz a kedvezményezettek közül kikerül az előadó-művészet (marad a film és a sport). Az indoklás szerint „a kulturális területen jelentős visszaélések voltak”. (Tegyük hozzá, a visszaéléseket kellett volna szankcionálni, nem drasztikusan az egészet megszüntetni.) (Nyitó képünk a jogaszvilag.hu „Rózsavölgyi Szalon, a kultúra ékszerdoboza" című írásának illusztrációja.)

A miniszter ugyanakkor sejtelmesen hozzátette, „Az eddigi ráfordítások nem csökkennek, az eddigi forrásokat a kormány jövőre is biztosítja, de nem ebben a formában, nem ebben a rendszerben”. Arról egyelőre semmi hír, hogy milyen formában, milyen rendszerben. Könnyen lehet, hogy nemcsak az érintettek, de még a jogalkotó sem tudja. Az azonban sejthető, hogy a támogatás újabb lehetséges központosítása van a háttérben, hiszen a miniszter érvelésében az is elhangzott: a források elosztásáról jó lenne, ha az EMMI döntene pályázati vagy más áttekinthető módszerrel.

Az állami, illetve önkormányzati teátrumok, magánszínházak, független társulatok, előadó-művészeti szervezetek a jegybevételük 80 százaléka erejéig a támogatást felajánló cégek társasági adójából származó forrással egészíthették ki éves költségvetésüket. És azt is tudni kell, a támogatási forma bevezetésékor a fenntartók a várható tao-bevételek mértékében csökkentették a működési támogatásokat, illetve ugyanannyival növelték a bérleti díjak összegét. Tehát a tao nem jelentett a korábbiakhoz képest többletbevételt. A támogatás megszüntetése a legérzékenyebben a magánszínházakat, a független társulatok érinti, hiszen esetükben az esetleges „kárpótlásra”, azaz az összeg pótlására a támogatásban, esély sincs.

Íme, egy újabb gesztus, amely az élet-halál harc idején még élesebben szembeállíthatja az államilag, önkormányzatilag finanszírozott teátrumokat és a függetleneket, a magánszínházakat. S hogy ez mennyire így van, mutatja, hogy miközben kényszerűen levélben fordult lehetséges támogatóihoz a nagy múltú, művészi hitelében megkérdőjelezhetetlen Stúdió K, a Vígszínház is írásban kereste meg „barátait”. És egyre másra érkeznek a segélykiáltások. Mi most a Rózsavölgyi Szalon levelét adjuk közre, különös tekintettel arra, hogy konstruktív együttműködésre, szolidaritásra hívja az érintetteket.

„Kedves Nézőink, Barátaink!

Nehéz egy ilyen levelet megfogalmazni, hiszen a kényszer és a bizonytalanság diktálja. De fájdalmas döntésekre kényszerült a Rózsavölgyi Szalon – a színházakat is érintő finanszírozási bizonytalanság miatt.

Talán értesültek arról, hogy 2019. január 1-jétől megszűnik az előadó-művészeti szervezeteknek utalható tao (társasági adó), amely révén a magánszféra eddig rendkívül komoly támogatáshoz juttatta a magyar kultúrát. Többek között zenekarok, táncművészeti csoportok, színházak működését segítették ily módon. Köztük a Rózsavölgyi Szalont is. A tao-támogatás jelentős bevételi forrásunk volt, majdnem a fele a költségvetésünknek. Ez nem lesz. Ugyanakkor a jelenlegi jegyárakkal és pályázatokon elnyert forrásokból nem tudjuk zökkenőmentesen működtetni a Szalont.

A színházi közösségünk – nézőink és művészeink – iránti felelősség morálisan és szakmailag is kötelez minket. Nem tervezhetünk a bizonytalanságra, ígéretekre, jóslatokra. Nem lehet azt mondanunk, vágjunk bele mégiscsak, aztán lesz, ami lesz. Így nem képes működni egyetlen intézmény sem. S mivel még nem tudjuk, lesz-e, s ha igen, milyen feltételekkel bármilyen más támogatási forrás a kieső tao miatt, arra kényszerülünk, hogy 2019. január 1-jétől körülbelül 20%-kal megemeljük a jegyek árát. Sajnos, a jelenlegi helyzet rákényszerít minket arra is, hogy lemondjuk a februárra tervezett bemutatónkat, amelynek címe: „Amivel meg kell küzdenünk”. Nem lesz rá fedezet a színház költségvetéséből.

Most ezekkel a fájdalmas döntésekkel kell megküzdenünk. Köszönjük a megértésüket, és azt is, hogy velünk maradnak!

Egyúttal szeretnénk szolidaritásunkat kifejezni minden olyan művészeti szervezettel, amely most ugyancsak rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Jelezzük azt is: a Rózsavölgyi Szalon kész konstruktív javaslataival részt venni minden olyan egyeztetésen, diskurzuson, amely a közös megoldásra törekszik, hogy miként lehet újragondolni az előadó-művészeti szféra finanszírozási rendszerét.

Valaki azt mondta nekünk, az egységesség jele az, hogy ha valahol fáj, máshol is fáj. Nekünk ez most eléggé fáj.

Elnézésüket kérjük.

Zimányi Zsófia művészeti vezető – Rózsavölgyi Szalon”