Magasabb rendű hűség – A leváltott FBI-igazgató maffiafőnökhöz hasonlítja Trumpot
„Börtönben a helye”. „Borzalmas munkát végzett”. „Bizonyítottan hazug”. „Titkos információk kiszivárogtatója”. „Eskü alatt állított valótlanságokat”. „Igaztalan, gyenge alak”. Nem kisebb ember olvasott ilyen, s hasonló vádakat az általa leváltott FBI-igazgató fejére, mint Donald Trump. (Nyitó képünkön: Comey szenátusi meghallgatása; foto AP)
(A kép forrása: Getty Image)
Igaz, a posztjáról tavaly tavasszal eltávolított James Comey sem maradt a jelenlegi amerikai elnök adósa: keresetlen nyíltsággal „morálisan alkalmatlannak” nevezte posztja betöltésére, sőt az idén megjelent könyvében egyenesen a maffia-főnökökhöz hasonlította a Fehér Ház lakóját.
Az Alexandra Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható a „Magasabb rendű hűség” című kötet, amely hasznos adalékul szolgálhat mindenkinek, aki meg akarja érteni az indulatosságáról és hirtelen véleményváltásairól elhíresült amerikai államfőt. Comey írásában ugyanis (noha előbb nyilván részletesen bemutatja saját pályafutása ívét, emelkedését az amerikai igazságszolgáltatás grádicsain) nyilván azok a zárófejezetek a legérdekesebbek, amelyek az éppen két éve választási győzelmet aratott elnök ténykedéséről, s a körötte kavargó botrányokról szólnak.
Márpedig ezekből volt – s van ma is – jó néhány. Pontosan az egyik ilyen skandalum, a Trump és Moszkva viszonyát, illetve a Kremlnek az amerikai politikába történt állítólagos sorozatos beavatkozását illető vizsgálatsorozat volt az, amely derékba törte Comey karrierjét. Formálisan persze más volt az indok. Trump arra hivatkozva adta ki Comey útját, hogy – szerinte – az FBI vezetője nem járt el elég körültekintően Hillary Clintonral szemben a volt külügyminiszter asszony emlékezetes e-mail ügyével kapcsolatban. Ám a megfigyelők egyöntetűen mondvacsinált ürügynek vélték ezt a magyarázatot, s egyetértettek, hogy valójában az „orosz szál” húzódott meg Comey kurta-furcsa menesztésének hátterében.
(A kép forrása: El Sol de México)
Pedig sok szakértő máig állítja, hogy voltaképp épp az FBI-igazgató „nyerte meg” Trumpnak az elnökválasztást, amikor 2016 októberében, közvetlenül a voksolás előtt közölte: újraindítja az egykori First Lady – Trump demokrata párti ellenfele – elleni, alig pár hónapja egyszer már hivatalosan lezárt nyomozást. Maga Hillary Clinton is ezt a lépést nevezte váratlan veresége egyik fő okának, arra hivatkozva, hogy korábbi magabiztos előnye Comey tudatosan időzített bejelentése után csökkent hibahatáron belülire Trumppal szemben. (Emlékezetes módon Hillary a leadott szavazatokat illetően győzött ugyan, de az elnökségről döntő elektorok számát tekintve vesztett, így jutott be végül a Fehér Házba a szenátor asszony helyett az ingatlanmilliárdos.)
Comey könyve érthetően egyfajta önigazolás: többször is leszögezi, hogy utólag sem bánta meg Clintonnal kapcsolatos, máig vitatott döntését.
Mindazok azonban, akik az elmúlt két évben katasztrófaként értékelik Trump politikáját, vélhetőleg másképp gondolják…
(James Comey: Magasabb rendű hűség, 319 oldal, Alexandra Kiadó; 2018; fordította: Berki Éva)
