„Díjosztás” az Európai Néppárt kongresszusán: Merkel marad a nyugati értékek megtestesítője

Nemzetközi filmfesztiválhoz hasonlítja az Európai Néppárt Helsinkiben tartott kongresszusát a Politico. Az amerikai portál európai kiadása ennek szellemében a díjakat is kiosztotta a maga meglátásai szerint. Így az Arany Pálmát Manfred Weber nyerte el, aki a jobbközép, kereszténydemokrata szellemiségű Néppárt csúcsjelöltje lett, tehát őt nevezi a pártcsalád az Európai Bizottság elnökének arra az esetre, ha a jövő májusban tartandó európai parlamenti választásokat ez a politikai közösség nyeri meg, és ennek nyomán tehet személyi jelölést az unió központi javaslattevő, végrehajtó testületének vezetői posztjára.

A Politico olvasatában Weber elsősorban kiemelendő tulajdonsága az, hogy kevéssé ismert német politikus. Megírja emellett a portál azt is, hogy az egyes uniós tagállamok vezetőit összefogó testületnek, az Európai Tanácsnak még azért lehet ehhez, egy-két szava, mert a tagállami csúcsvezetők nem szívelik, ha a pártcsaládok kész tények elé állítják őket – úgy vélik, hogy a választási eredmény valóban fontos szempont ugyan, de az uniós intézményrendszer kulcsfontosságú tisztségeinek a betöltésekor teret kell hagyni az ő mérlegeléseiknek, ki nem mondva alkuszempontjaiknak is.

A legjobb színészi alakításért járó díjat Alexander Stubb volt finn miniszterelnöknek ítélte oda a Politico. A triatlonozó Ironman (Vasember) volt Weber riválisa a csúcsjelöltségért folytatott versenyben, és az amerikai portál úgy véli, minden esélye megvan arra, hogy kulcsfontosságú európai szerepet tölthessen be. Ő lehet például a digitális korszak specifikus kihívásaival foglalkozó uniós főilletékes – az amerikaiaktól kölcsönzött kifejezéssel élve – a digitális cár. A portál azt is megpendíti, hogy ha Weberrel szemben ellenvetések vetődnének fel – pont azért, mert a tagállami csúcsvezetők már csak a presztízs kedvéért sem szeretnék automatikusan elfogadni a pártcsaládok által előre leosztott szerepeket – akkor Stubb neve, mint kompromisszumos megoldás, újra felvetődhet az európai bizottsági elnöki tisztségre is. Ráadásul a finn politikus – írja a Politico – vonzóbb lehet a liberálisok és a szocialisták számára, mint a konzervatív Weber, aki sok bírálatot kapott azért, mert – idézem a Politico megfogalmazását – Magyarország önmagát illiberálisnak nyilvánító miniszterelnökének a szövetségeseként lépett fel. Stubb nem bírálta a Néppárt vezetését, nem panaszkodott a döntés miatt, márpedig az EU-ban a vereség elviselésének a képessége a siker kulcsa lehet az amerikai portál szerint.

Visszatérve a helsinki díjkiosztásra, a Politico életműdíjban részesítette Angela Merkel német kancellárt. Lehet ugyan, hogy a német szavazók már ráuntak, Európa-párti konzervatív barátainak körében még mindig ő a legnagyobb sztár. Helsinkiben arról beszélt, hogy az EU a béke projektje, a második világháború szörnyűségei szülték, és meg kell őrizni a következő generációk számára is. Ebben a tülekedő világban sokak szemében Merkel marad a nyugati értékek megtestesítője, a Mutti képében megszemélyesített vezető – írja a Politico.

A dráma kategóriában a gonosztevő legjobb alakításáért járó díjat a Politico – ha tehetné – Emmanuel Macron francia köztársasági elnöknek ítélné oda, aki természetesen nem volt jelen a néppártiak tanácskozásán, nem tagja a pártcsaládnak, de az egész kongresszuson folyamatosan őt szidták, ő bizonyult a néppárti politikusok legfőbb céltáblájának. „Nincs szükségem arra, hogy liberálisok, illetve új mozgalmak mondják meg, milyen legyen Európa jövője” – mondta Macronra utalva például Weber. 

A portál a tragikomédia műfajában is odaítélte a negatív figura legjobb alakításáért járó díjat, mégpedig a néppárti kongresszuson egy videóbejátszás erejéig megjelenített Nigel Farage brit kilépéspárti politikusnak. Komolyra fordítva, a Politico felhívja a figyelmet arra, hogy Weber a helsinki kongresszuson úgy fogalmazott: Nagy-Britanniának jól érzékelhető politikai árat kell fizetnie az EU elhagyásáért.

A tragikomédia műfaj pozitív hősének alakításáért a kongresszuson a Politico meglátása szerint Michel Barnier érdemelte ki a legfőbb elismerést. Ő az unió főtárgyalója a britekkel a kilépés mikéntjéről és feltételeiről folytatott egyeztetéseken.   

A legjobb rendezőnek járó díjat a portál Josef Daulnak, a Néppárt elnökének adta, mondván: ő az a gazdálkodó farmer, aki képes fenntartani a párt egységét, és mindenkiből ki tudja hozni a tőle elvárható legjobb viselkedést.

A Politico a legjobb spirituális tanácsadó címet Ferenc pápának ítélte oda, a legtartósabb örökhagyónak járó kitüntetés pedig – értelemszerűen posztumusz – Helmut Kohnak jár a portál szerint.