Európai egészségjelentés: az elégedettségtől az elszegényedésig

Az európaiak körében sokan elégedettek egészségi állapotukkal – derül ki egy régiós WHO-felmérésből, ami a laikus olvasó számára nagyon meglepő lehet. Hiszen nem gondol rá, hogy ez a világ más térségeivel összehasonlítás eredménye. Az egészségügyi döntéshozók természetesen – több területen – elégedetlenek az általános egészségállapottal, néhány kiemelt területen pedig különösen riasztónak látván az állapotokat, a jövőbe tekintve igények és követelmények sorát fogalmazzák meg.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottsága nemrég Rómában tárgyalta meg a térségben tapasztalt új – bizonyos esetekben pozitív – fejleményeket is. Nevezetesen azt, hogy a felmérésükben részt vevő európaiak az egészségükkel, jól-létükkel és az életükkel elégedettebbek, mint a világ más pontjain élők, ugyanis sokan kedvezően válaszoltak a kérdésekre. A régióban élő válaszadóknál a nullától (legkevésbé) a tízig terjedő skálán (nagyon is elégedett) a hatos átlag jött ki – igaz, látványosak az országok közötti eltérések. Egyes helyeken 5, vagy annál kisebb a mutató, másutt a világon mért legmagasabb arányokat (7,6) érték el – minderről a római találkozó (a WHO 68. regionális bizottsági ülése) alkalmával nyilvánosságra került Európai Egészségjelentés (European Health Report) számolt be.

A felmérésben mutatkozó egyéni elégedettség persze nem ad feltétlenül okot a döntéshozók elégedettségére. Közös platformon állva keresik, miként lehet javítani a földrészünkön élők egészségi állapotát, hogy tartani lehessen a 2020-ra kijelölt egészségcélt (Health 2020), illetve elérni az egészségre vonatkozó fenntartható fejlődési célokat (Sustainable Development Goals, SDGs, Agenda 2030).

„Sok tagországban tettek erőfeszítéseket tettek a célok elérésére, látszik is előrelépés, bár a fejlődés mind az országok között, mind egyes országokon belül, nagyon egyenetlen” – mondta Rómában dr. Jakab Zsuzsanna, a WHO európai régiójának igazgatója). A Health Report fő pontjai közül kiemelkedik a férfiak egészségének javítására vonatkozó új stratégia, az adatok ugyanis azt mutatják, hogy egy átlagos férfi élete jóval (akár évtizeddel is) rövidebb lehet, mint egy átlagos nőé, de ehhez képest is a térség egyik részében élő férfi akár 17 évvel előbb halhat meg, mint a térség más területére született kortársa. A régió keleti felében élő férfinak ötször nagyobb lehet rá az esélye, hogy 45 éves kora előtt életét veszti, mint az Európa nyugati felén élőnek. Épp ezért a bizottság fontosnak tartja, hogy a férfiak egészségi állapotának, szükségleteinek megfelelően széles körben tegyen az országok közötti, illetve adott országokon belüli egyenlőtlenségek felszámolásáért.

A térségben élők ma átlagosan több mint 1 évvel élnek tovább, mint 5 évvel ezelőtt.  Ugyanakkor változatlanul több mint 10 évnyi élettartam-különbség mutatkozik egyes országok lakói között (a leghosszabb–legrövidebb élettartamot tekintve). Az évezred elejére az összes korosztály beszámításával, a bármilyen okra visszavezethető halálozás aránya negyedével csökkent. Összességében a régió országai nem csupán elérhetik, de túl is léphetik a 2020-ra kitűzött célt: az évenkénti 1,5 százalékos csökkenést a keringési (kardiovaszkuláris), a krónikus légzőszervi kórok, a rák, a II. típusú cukorbetegség miatt bekövetkező halálozás tekintetében, ugyanis a legfrissebb adatok átlagosan évi 2% csökkenést mutatnak.

A felsorolt eredmények mellett is óriási kockázat azonban az, hogy visszájára fordulhat a folyamat, ha nem sikerül megállítani a lakosság elhízását (kövérség!), látványosan csökkenteni a dohányzást és alkoholfogyasztást, és ha a védőoltások megtagadása nyomán a (szakszóval) átoltottság a mostani ütemben romlik.

A Rómában bemutatott európai egészségjelentésből pontos kép rajzolódik ki a térség állapotáról, a létező gyakorlatról, a földrészünkön élők egészséget érintő szükségleteiről, és újólag megfogalmazódnak a döntéshozók népegészségügyre vonatkozó teendői. (A római találkozóra 53 ország képviseletében 400 magas rangú egészségügyi döntéshozó (szakminiszter is) érkezett – hazánkat (az akkor még) az egészségügyért felelős dr. Nagy Anikó, illetve Novák Katalin képviselte.)

A közegészségügyre, a készenlétre vonatkozóan új cselekvési tervre van szükség, ugyanis tavaly mintegy húszezer közegészségügyi „vészhelyzetről” van adat a régióban, közülük heti egyet a szakhatóságok indokoltként erősítettek meg. A távoli kontinenseken kialakuló járványok ma már itt is veszélynek számítanak, mivel a földrészeket átívelő utazások, a kereskedelem terjeszthetik, behurcolhatják a fertőzést. Az új akcióterv fel akarja gyorsítani a 2005-ben elfogadott nemzetközi egészségügyi szabályozást, amivel szavatolni akarják, hogy 2023-ra világszerte ezermillióval több embert lehessen megvédeni a fertőzések nyomán kialakuló közegészségügyi kockázatoktól.

A napjainkban is zajló kanyarójárványok több mint 41 ezer fertőzést és 37 halálesetet eredményeztek a régióban 2018 első felében. A súlyos állapot megszüntetésére nagy erőfeszítéseket kell tenniük a kormányzatoknak. A WHO irányelve szerint a védőoltottság optimális aránya 95 százalék (lenne). Megjegyzendő: az Egészségügyi Világszervezet tanácskozásának házigazdája, Olaszország ennek nem tesz eleget, az idén eddig kétezernél kanyaró-megbetegedés, és ebből eredően négy haláleset történt.

A moszkitók és egyéb vérszívó állatok által terjesztett betegségek ugyancsak súlyosan fenyegetik a lakosságot, részben a már említett, világrészeket átfogó utazások, részben a kontinensek közötti kereskedelem, részben a változó éghajlati körülmények miatt is. A közeli múlt fejleménye, hogy a nyugat-nílusi vírus elérte a dél- és közép-európai területeket.  

Elképesztő anyagi megterhelés minden ország gazdasága számára az egészségügy finanszírozása. A térség háztartásainak mintegy 8%-a nem képes fedezni az alapvető megélhetési szükségleteit (élelmiszer, lakás, rezsi) akkor, ha – állami vagy magánbiztosítás híján – magának kell kifizetnie az orvosi, egészségügyi ellátási költségeket.

Minden országban el kellene érni, hogy sikerüljön az egészség megőrzésére fordítandó összes költésen belül 15 százalék alá szorítani a készpénzzel fizetést – fogalmaz az ENSZ szakosított szervezetének a jelentése. A római bizottsági ülésen a figyelem középpontjában állt, hogy miként képesek megteremteni az európai egészségügyi rendszerek az állampolgárok számára a pénzügyi védelmet. Nagy figyelmet fordítanak a menekültek egészségügyi állapotára is, sőt, még a fenntartható városi közlekedésre is. „Keressük a mostaninál okosabb eljárással gyorsabb eredményt hozó megoldásokat. Arra bíztatjuk a kormányzatok legfőbb szakmai tisztségviselőit és minden partnerünket, hogy politikai cselekvési terveikben stabilan és elől álljon a lakosság egészségének ügye” – fogalmazott a téma kapcsán dr. Jakab Zsuzsanna, a WHO európai regionális igazgatója.