Euró-övezeten kívül: kirekesztettség vár a magyarokra

Két elemző szerint Magyarország és Lengyelország a saját akaratából helyezkedett az unió perifériájára, bármennyire elutasítja is a kétsebességes földrészt – olvasható a Politicoban. Az egyik szerző, Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute kutatója, a másik Martin Miszerak, a varsói kormány egykori privatizációs tanácsadója, azt hangsúlyozza, hogy a két állam bebetonozta magát a mag-Európán kívül, hiszen támadja a jogállamot, elutasít bármiféle kompromisszumot a menedékpolitika ügyében és nem érdekli az euró.

Ily módon azonban csak magukat okolhatják, habár a döntés az övék, ám számot kell vetniük a következményekkel is, mindenekelőtt azzal, hogy a monetáris unió az EU legeslegfontosabb politikai terve. Aki kívül marad, az kirekeszti magát sok minden másból is, bár az is igaz, hogy a magyar és a lengyel vezetés aligha menne bele olyasmibe, amit a Bizottság Bulgáriától követel a tagságért cserébe: az igazságszolgáltatás reformját és harcot a korrupcióval, illetve a szervezett bűnözéssel szemben. 

Közben a periféria egyre magányosabb, furább helynek látszik. De ha nem lépnek be az euró-övezetbe, akkor a magyarok, lengyelek és a csehek kirekesztik magukat a legfőbb politikai döntésekből. Budapest és Varsó már így is oly mértékben elszigetelődik, amire nem volt példa a 14 évvel ezelőtti uniós csatlakozásuk óta. Orbán persze tudatosan választotta ezt az utat, amikor a putyini tekintélyelvűség oldalára állt és mindenütt kiépíti a kapcsolatokat az autoriter rezsimekkel.

Lengyelország esetében a helyzet még tragikusabb, mert méreténél fogva az ország nagyon is bele tudna szólni az eurózóna jövőjébe. Viszont óriási mértékben árt a saját nemzeti érdekeinek, amikor elvágja a szálakat az unió magjához. Bízzunk abban, hogy még nem késő megfordítani a folyamatot. 

A Bloomberg kommentárja kiemeli, hogy igenis meg kell büntetni a lengyel nacionalistákat, amiért szembeszálltak az unióval, annál is inkább, mert a vita árt az EU tekintélyének a polgárok előtt. A vasárnapi helyi választások kétértelmű eredményt hoztak a PiS szempontjából, pedig a pártnak nagyobb győzelmet kellene felmutatnia, ha utánozni akarja Orbán Viktort, amennyiben a saját képére kívánja formálni az országot.

Morawieckit azért nevezték ki miniszterelnöknek, hogy mosolyoffenzívával vegye le a lábáról Brüsszelt, anélkül azonban, hogy feladná a lényeget, az orbáni reformokat. Ám ez nem vált be, a Bizottság jogállami eljárást kezdeményezett Varsó ellen. És az Európai Bíróság máris elrendelte, hogy nem lehet idő előtt nyugdíjba küldeni az érintett legfelsőbírósági bírákat, ami a munkatársak kétötödét érinti. És a hatalom nem volt képes megakadályozni, hogy ezek az emberek ne vegyék fel újra a munkát.

A nézeteltérés lerombolja a gazdasági sikerek által szerzett kormánytőkét. A Jog és Igazságosság kutyaszorítóba került, mert ha nem hajlandó engedni, akkor kemény bírság vár rá, miközben sokat kellene szociális célokra költenie, ha nem akar veszteni támogatottságából. A gazdák már így is csak késve kapták meg a szárazság miatt kiutalt segélyeket, és ez belejátszhatott a választás kimenetelébe. Ha viszont visszacsinálja a változások egy részét, az nagy-nagy arcvesztés lenne a saját hívek körében. Mindkettő veszélyeztetné Morawiecki esélyeit Kaczynski utódjaként. Lengyelország gyakran összeáll a szintén nacionalista, illiberális Magyarországgal, ám jóval nagyobb lévén, sokkal fontosabb az EU számára. Ám Varsóban aligha képes egyetlen párt egyeduralmi pozícióba jutni és ennek reményt kell nyújtania az európai partnerek számára.