Migránsok és hajléktalanok

Nem voltak mindig ősellenségek a migránsok. Kezdetben csak nem kívánt vendégként fogadta őket a magyar kormány, a nem túl szíves vendéglátást óriásplakátokkal nyomatékosítva, persze ékes magyar nyelven, hogy ha már jönnek, tiszteljék a kultúránkat. És noha okot nem adtak rá, a kormány rövid idő után levonta a következtetést: szerintük az arctalan horda, ahogy immár egy újabb plakát ábrázolta őket, nem tartotta tiszteletben a kultúránkat, sőt, elveszi a munkánkat, és fenyegetést jelent a magyar állampolgárokra is. 

Csont nélkül csúszott át a propaganda vérgőzös uszításba. 

A hajléktalanok esetében már eleve mélyebbről indult a kampány. Néhány éve a TV2-nek becézett propagandaeszköz munkatársai levonultak a Blaha Lujza téri aluljáróba, bemutatni az ott élni kényszerülőket. Ők már ab ovo arctalan hordaként jelentek meg, esélyt sem kaptak, hogy legalább néhányan elmondhassák, miért is kerültek utcára. Innen jutottunk oda, hogy már személyes holmijuk sem lehet, és hogy karhatalmi eszközökkel üldözik őket. 

Nem volt nehéz átvinni ezt az üzenetet sem a kormány híveinek. Egyrészt vannak, akik maguk is a gödör szélén egyensúlyoznak, onnan pedig riasztó látni, hogy mi van a gödör legalján. Másrészt, ami meg fontosabb, az arctalan hordának nincsenek érzései, nem kell sajnálni. Azt pedig a történelemből is jól tudjuk, hogy a propaganda bármilyen társadalmi csoportból képes arctalan hordát csinálni.

Nem új és még csak nem is eredeti módszer ez. Még manapság sem, elég kicsit – sajnos politikai értelemben már nagyon kicsit – keletre nézni, ahol a NER-barát Putyin hasonló módszerekkel osztja meg az országot. Nem új és nem eredeti módszer, épp ezért ijesztő, hogy miért tud egyes körökben még mindig hatásos maradni.