Az ősök városa Raab, az utódoké Győr

Csupán néhány emberöltővel ezelőtt, mondjuk, a második világháború előtti évtizedekben (évszázadokban!) normálisnak számított a német szó ezen a tájon. És az is, hogy a korai Magyar Királyság idején, sőt, már a magyarok bejövetele előtt századokkal is éltek Győrött és környékén németek – derül ki Ferenczi Tamásnak, a győri német önkormányzat elnökének remek kézikönyvéből („Tollvonások a győri németség életéből, 2014").

Emlékszem, hogy 1945 előtt és még utána is jó ideig (mert szerencsére nem minden németet telepítettek ki erről a tájról politikai parancsra) természetes volt, hogy győri szomszédaink egy része – német anyanyelvű lévén – törte a magyart, és a családjával mindenekelőtt németül beszélt. Általános fordulat volt (német mintára) a magyar családokban is a figyelmeztetés – „Nicht vor dem Kind!” –, ha olyasmiről esett szó, ami nem a neveletlen korosztályra tartozik.

Ferenczi Tamás.

Hányan mondják manapság ebben a városban: „Nicht vor dem Kind!”, azaz hányan lehetnek, akik nemzetiségi alapon németnek vallják magukat? Ferenczi Tamás mintegy kétezerre teszi az észak-dunántúli megyeközpontban és peremén élő német nemzetiségűek (Ungarndeutsche) számát. A legutóbbi népszámlálás szerint a hazai nemzetiségi kisebbségek közösségében a német vezetett 54 százalékkal. (Bonyolult számításokkal esetleg kideríthető lenne, hogy milyen feltételek (anyanyelv, a családban, a közösségben, a helységben használt nyelv, hagyomány, szubjektív érzés stb.) alapján számítódik bárki is nemzetiségnek. A konkrétumok talán többet elárulnak – derül ki beszélgető társam szavaiból –, nevezetesen: a győri német nemzetiségi önkormányzatnál magát határozottannémetnek valló (bejegyzett) 2000 németről tud, de legalább négy–hatezer német nemzetiségi él Győrött.

Ez a kétezer honfitársunk több-kevesebb aktivitással részt is vesz Győr Megyei Jogú Város Német Önkormányzat / Deutsche Selbstverwaltung der Komitatstadt Raab aktivitásaiban. (Győr német neve emberemlékezet óta Raab…)

Ez év novemberében a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Győri Könyvszalon részeként szerepel a két, német nemzetiségi kórus, a Heimatklänge (vezeti Karsai Klára) és a Rosmarin Chor (Tóvári Mária vezeti), a Stimmung Band (Kozári Tibor vezetésével) nemzetiségi zenekart, valamint a Brunszvik Teréz Német Nemzetiségi Óvoda tánccsoportja, Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola tánccsoportjamés az Audi Hungaria Általános Művelődési Központ alsó tagozatos tánccsoportja.

A statisztikai hivatal Győr–Moson–Sopron megyére vonatkozó népszámlálási ismertetője szerint: „…A legnépesebb, 12 ezer fős német közösség létszáma 2,2-szeresére nőtt 2001 óta. Elszórtan helyezkedtek el a megyében, nyolc település kivételével mindenütt éltek németek. Mindössze hat, a megye nyugati és középső részén található községben haladta meg a népességen belüli arányuk a tíz százalékot. Létszámát tekintve a németek több mint fele a három legnépesebb városban, Sopronban, Győrben és Mosonmagyaróváron lakott.”

Beszélgetésünk főszereplője, a győri német önkormányzat székhelye a város egyik legszebb háza a Kazinczy utca 4. szám alatt (bal oldali kép). A Wikipédia szócikke szerint „Győr egyik legnemesebb vonalú késő barokk műemléke. Homlokzata copf elemekkel díszített. Mai, kétemeletes alakját a 18. század végén nyerte. Kosáríves, kihasadó kapukerete felett két emeletet átfogó zárterkély látható, oldalán copf kővázákkal. Szép kapualjából hangulatos udvarba érünk, amit klasszicista függőfolyosó fut körbe. Korabeli lépcsőházában falépcsők, esztergályozott korlát és korabeli ajtók találhatók.”

(Lám, itt is a német gyökerek: az épület a 18. században a Knipper család tulajdona volt, és a 20. század első harmadában Hlatky-Schlichter Lajos építész tervei szerint restaurálták…Ma a győri telefonkönyvben az első száz K-betűs előfizetőjének a negyede német nevű!)

Kívülről valóban impozáns épület (talán nincs is másik német önkormányzat az országban, amelyik ilyen pompás palotában működnék), csakhogy (ez győri tapasztalat) belül már nagyon rászorulna a fölújításra. Még szerencse, hogy a németek takarosan rendbe tették a számukra kijelölt első emeletet… A két irodahelyiségen kívül minden szoba, terem a közösségi életet szolgálja: itt próbál a német ének- és zenekar, zajlik a klubélet, fogadják a hazai és külföldi vendégeket, mi több, népes vacsorákat is tarthatnak ezen a helyen a győri németek…

A Magyarországi Németek Győr és Környéke Érdekképviselete és Kulturális Egyesülete a megyeszékhelyen rendezi az őszi kórus- és harmonikatalálkozó német nemzetiségi fesztivált, ahol német nemzetiségi kórusokat, zenekarokat, szóló előadásokat hallhatnak a német kultúra, hagyomány iránt érdeklődő győriek és Győr környékiek.

„Emlékezetesek a havonta rendszeres szalonrendezvényeink jeles helyi előadó értelmiségiek részvételeivel – ha csak tehetik, elsősorban német nyelven, de általában két nyelven – mondja Ferenczi. – Arra törekszünk, hogy a beszélgetések közben több német szó hangozzék el, mint magyar, elvégre ez a nyelvi szinten tartás, tudásbővítés helye is… Ide várjuk azokat is, akik szeretnék gyakorolni a németet, ismerkednének a német kultúrával.”

Szerencsések a győriek (és általában a Dunántúl nyugati peremén élők), hogy kezdettől folyamatos kapcsolatban lehetnek a német nyelvvel az itt kiválóan fogható osztrák rádió- és tévéállomások révén. Az 1950-es évek végétől ezrével jelentek meg a győri háztetőkön (persze, a magyar adókra is irányított mellett) a nyugatra, a „bécsi tévére” néző antennák, hogy a helyiek kilássanak az általuk óhajtott világba, belássanak a mind nagyobb jólétet kínáló osztrák társadalomba. Nagy előnyt élvezett ezáltal mindenekelőtt az elsősorban németül értő, beszélő, olvasó akkori értelmiség és a már nem firtatott német gyökerű lakosság, valamint az iskolaváros Győr diákságának az a része, amelyik második nyelvként a németet választotta.   

A német önkormányzat anyagi lehetőségei is szóba kerültek a beszélgetésben. Azt gondolná az ember, hogy Győr, amelyik negyedszázad óta a bajor autógyártás kelet-európai fellegvára, és amelynek sport- és -oktatási-tudományos élete, rendőrsége élvezi a konszern nagyvonalúságát, nos, akkor a helyi német nemzetiség szervezetét sem hagyja ki. Ferenczi, sajnos, nem tudta megerősíteni ezt a feltételezést.

Ha már anyagiakról van szó: a 23 évvel ezelőtt alakult győri német önkormányzat legfőbb forrása az állami támogatás. Ez évente 800 ezer forint. A város önkormányzata 3,2 millió forintot juttat a szervezetnek, és tavaly 1,85 millió forintot kaptak a győri németek feladat alapú támogatásként – az elvégzett munka alapján. A megyei önkormányzat is támogatja a városiakat. „Pályázni is szoktunk, legutóbb, például a zenei táborunk megrendezéséhez 500 ezer forintot nyertünk a szaktárcától. A rendelkezésünkre álló pénz amolyan németes beosztásával legutóbb harminc gyerek vehetett részt a zenei táborban itt, a házban” – sorolja az elnök.

Kiderült, hogy a győri németek évente mintegy 10 millió forintból gazdálkodnak, és már nyolcadik éve, miközben vitathatatlanul nőttek az árak… Kétezres tagsággal számolva évente és személyenként 5000 forint jut, és ebben benne van a közösségi tér karbantartása, takarítása, rezsiszámlája, lakbére.

Természetesen a győri német önkormányzat nem belterjes társaság; kapcsolatokat ápol az ország jó néhány társszervezetével, elvégre a nálunk élő németeket mégis csak egységként kell látni és elismerni. A győrieknek különösen jó partnere a kőbányai és a pomázi német önkormányzat. A kérdésre, hogy például a legközelebbi külfölddel, Ausztriával vagy annak legkeletibb tartományával, Burgenlanddal együttműködnek-e, a válasz egyértelmű igen. Bár ez a kooperáció mindenekelőtt az iskolák, óvodák szintjén, a pedagógusok közreműködésével valósul meg. Ide kívánkozik, hogy helyben működik a Litkei Erika vezette Brunszvik Teréz Német Nemzetiségi Óvoda (ez volt az első győri német nemzetiségi intézmény a német önkormányzat megalakulása után) és a Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola. Ezekben a napokban osztrák pedagógusok badeni bemutatójára hivatalosak itteni magyar kollégák.

Az idén még várható győri „német” eseményekből: „Septemberfest” nemzetiségi kulturális fesztivál; részvétel a megyei német kórustalálkozón Kimlén; Márton-napi ünnepségek óvodában, iskolában; kórus- és harmonikatalálkozó; megyei német nyelvű vers- és prózamondó verseny; adventi ünnepség a győri bazilikában.

Miközben, például, Pécsre utazni sem olcsó, a külföldi kapcsolatok bővítésének elsősorban anyagi okai vannak. „Nincs elég pénzünk arra, hogy szomszédoljunk; Németországig meg el sem jutnánk, holott nagy szükség lenne az ilyen hivatalos világlátásra is, ami, meggyőződésem, elsősorban a mi javunkra válnék…”

Ferenczi elnök meggondolandó ötletnek minősítette beszélgető partnerének felvetését, amely szerint Győr sok évtizedes testvérvárosi kapcsolatát ki lehetne bővíteni a türingiai Erfurttal – a német önkormányzat közreműködésével is. Akár közvetlenül, akár a szövetségi köztársaság magyarországi nagykövetsége révén ugyancsak meg lehetne/kellene találni a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot a kinti német illetékesekkel, miként minden bizonnyal az Európai Unió hatalmas apparátusában is létezik olyan egység, amelyik a helyi nemzetiségi szervezetek és a „nyelvi-kulturális anyaország” együttműködését pártolja.

(A szerk. megj.: mindazonáltal hasznos lenne, ha a német önkormányzat internetes megjelenése nem csupán magyarul, hanem németül is olvasható lenne. Alapvető segítség lenne a nemzetközi érdeklődés felkeltésében, és nem utolsó sorban segítő gesztus is, mert ekképpen a város, a környék német nemzetisége az anyanyelvén olvashatná a róla szóló híreket, tudósításokat.)