Verseivel a költő csillagkaput nyit az olvasók előtt – Répce-vidéki antológia

Különleges könyv bemutatójára gyűlt össze népes számú verskedvelő közönség a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban, a mű címe:  „Akik tollat fogtak – A Répce-vidék költőinek antológiája”. Nagy Éva könyvtárigazgató (a képen) méltatta a szavai szerint izgalmas kötetet, amely irodalmi olvasókönyvként foglalja össze a Répce-vidék élő és már nem élő költőinek műveit, alapos ismertetőkkel kiegészítve a szerzőkről és a korról, amelyben éltek és alkottak. (A szerző felvételeivel.)

Nagy elismeréssel szólt a rendezvény háziasszonya a szerkesztők, Sudárné T. Molnár Zsuzsanna és Sági Ferenc lelkiismeretes munkájáról, hiszen ez a könyv is maradandó irodalmi értéket képvisel. A szerkesztők különösen alapos munkával felkutatták és összegyűjtötték a Répce folyó mentéről mindazokat az irodalmi alkotásokat, amelyek akár évszázadokkal ezelőtt keletkeztek. Büszkén említette meg, hogy a mű létrejöttét mások mellett a könyvtár is támogatta.

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész (jobb oldali kép), a kötetet kiadó Savaria University Press Alapítvány ügyvezetője elmondta: az antológiát először tavaly, a költészet napján mutatták be Csepregen, és a jelenlegi már a kilencedik bemutató. Céljuk, hogy a könyvvel mindazon helységekbe, falvakba, városokba eljussanak, ahonnan költők szerepelnek a műben. „A költészet az ember számára minden korban vigasz, kapaszkodó, mert a versekben olyan érzelmek, gondolatok nyilvánulnak meg, amelyek időtől függetlenül fontosak és értékesek a számunkra” mondta el a közönségnek. Ezekben a versekben is saját érzéseink köszönnek vissza, a költők gyönyörűen megfogalmazzák a bennünk rejlő mély kötődésüket a szülőföldhöz, vonzódásukat a családhoz és az anyanyelvhez.

A könyvbemutató további részében bemutatkoztak a megjelent költők és a közönség örömére felolvasták néhány művüket is. Sudárné T. Molnár Zsuzsanna „Tényleg sok a költő?” című versében, melyet Tóthné Takács Tünde előadásában hallhattak, fontos kérdésre irányította a figyelmet: „Sokan írnak verset, de nem mind költő, aki versel”; önmagát sem tartja költőnek, csak néha sikerül egy-egy gondolatot versfélébe leírnia.

Sági Ferenc könyvtáros, a kötet egyik szerkesztője beszélt a könyv születéséről és arról, hogy máris szó van egy bővített kiadásról, mert azt tapasztalták, hogy a Répce vidék néhány költője és műve még kimaradt a kötetből.

Kondra Katalin répcelaki költő (a jobb oldali képen) versei, novellái már egy sor antológiában is megjelentek: számára kapaszkodó, segítség az írás a hétköznapok szürkeségében, mint mondta, a legszebb verseit éjjel írja, amikor minden elpihen és a csendben szépségek tudnak születni.

A Horvátzsidányban élő Pusztay János professzor (bal oldali kép), mint író és versmondó sem ismeretlen az irodalomszerető közönség előtt, tréfásan jegyezte meg: „Nem vagyok költő, csak írok valami versszerűt, ami nem ér a sor végéig”… Élvezetes előadásmódjában olvasta fel a többi közt  „A zene születése” című szép versét is.

Devecseri Zoltán höveji költő érdekességképpen néhány megzenésített költeményét hozta el – Kovács Gábor bonyhádi muzsikus előadásában. Dr. Galiotti Csaba, aki az ország legrövidebb nevű helységében, Bő községben él, „a lét és a lélek filozófusának vallja magát, és csak néhány pillanatban költőnek”. Az ő versei a múlt évtizedek során napilapokban is megjelentek, legújabb verseskötetét a minap küldte nyomdába a kiadója. Szerinte a költő a verseivel egy másik dimenzióban csillagkaput nyit az olvasók számára. Mindjárt meg is tette: a Virágok fekete szélben és Génjeink késői hordozói című költeményével örvendeztette meg a bemutató közönségét. (A jobb oldali képen: dr. Galiotti Csaba és Devecseri Zoltán.) 

A szomszédos Győr–Moson–Sopron megyében, az ős-Répce menti Zsirán élő és tanító Orbán György számára maga az írás a lényeg, amit semmiféle divat, felfogás nem irányíthat, mint mondta: „A költészet a lélekben kezdődik, szavak ritmusában, zenéjében folytatódik, de egy másik lélekben csúcsosodik ki.”

Fűzfa tanár úr szerint a költő, amikor megszólal, egy kicsit lemeztelenedik az olvasó előtt… Az olvasó viszont a költő segítségével, a versek által mélyebben lát önmagába. A könyvbemutató végén meghatottan idézte Claude Roy francia költő szavait: „Az irodalom tökéletesen haszontalan, egyetlen haszna, hogy élni segít.”