Vaskor–Duna: a kutatástól a bemutatásig
A Duna-medence kora-vaskori monumentális tájai nemzetközi kezdeményezés hazai eseménysorozatát, a régészeti tábort ma délután hat órakor köszönti a Magyar Nemzeti Múzeumban Varga Benedek, az intézmény főigazgatója. Ezt követően Szabó Miklós régész, akadémikus „Kelta vándorlások az európai térségben” címmel tartja meg díszelőadását. (A nyitó képen: rekonstruált vaskori halomsír Sopron-Várhelyen. Fotó: Hámori Péter)
Az Európai Unió Interreg Duna Transznacionális Együttműködési Programja részeként tavaly január 1-jén kezdődött meg Ausztria, Horvátország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia részvételével a harminc hónap futamidejű európai partnerségi projekt, melynek címe: A Duna-medence kora-vaskori monumentális tájai (röviden a Vaskor–Duna).
A képen: vaskori halomsírok kör alakú nyomai Százhalombattán (fotó: Czajlik Zoltán, ELTE BTK, Régészettudományi Intézet, 2018.01.25.)
A kezdeményező és vezető a gráci Universalmuseum Joanneum. Partnerei itthon az Archaeolingua Alapítvány, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum, külföldön a bécsi, a gráci, a ljubljanai, a maribori egyetem, a zágrábi régészeti intézet, a szlovén kulturális örökségvédelmi intézet, a zágrábi régészeti múzeum. Mellettük az öt országból kilenc intézmény társult partnerként vesz részt az együttműködésben.
A vaskor a vas használatáról kapta nevét. Időrendileg két nagyobb periódusát jegyzi a tudomány. A korai vaskor, a Hallstatt-kor i.e. 800-tól az i.e. 450-es évekig tartott, a késői vaskor, azaz La Tène-kor pedig az i.e. 5. század közepén kezdődött és Pannonia római meghódításával ért véget. A vaskort a virágzó kézműipar jellemezte. A szerteágazó kereskedelmet segítette az addiginál gyorsabb közlekedés a vasból készült zablákkal felszerszámozott lovakkal és a vasalt kerekű kocsikkal. Erre az időszakra a Kárpát-medence egész területén fejlett gazdálkodással, vas- és kerámiaművességgel rendelkező településhálózat alakult ki.
A Vaskor–Duna-kezdeményezés a korai vaskor monumentális régészeti tájaival foglalkozik. E területek jellegzetes képét a magaslati települések és a halomsírok (tumulusok) által alkotott temetők formálták az i. e. 9. és az i. e. 5. század közötti időszakban. Akkortájt terjedt el a hamvasztott sírok fölé emelt halmok gyakorlata, nem egyszer a 100–150 évig használt temetők halomsírmezővé váltak. Utóbb a temetkezési szokás változásával, a fa-, illetve kőszerkezetű sírkamrákkal egyre nagyobb méretű sírhalmok keletkeztek. A Duna-régió egy összefüggő, közös kultúrához, a keleti Hallstatt-körhöz tartozott. Az elnevezés a felső-ausztriai városnévből ered, ahol sok szász halomsírt tártak föl, a törzsterületen – a mai Dél-Németországban, Ausztriában, Csehországban – megmutatkozó hatás nyomán egész Európában azonos. Ennek az időszaknak tájképi maradványa nálunk elsősorban a Dunántúlon, a Duna és mellékfolyóinak környezetében lelhető föl.
A képen: a süttői vaskori lelőhely látképe a Duna felől (fotó: Czajlik Zoltán, ELTE BTK, Régészettudományi Intézet, 2018.02.28.)
A transznacionális kutatás fő célja olyan közös stratégiák kidolgozása és megvalósítása, amelyek nemcsak a tudományos, hanem a kulturális turisztikai érdeklődést is fölkeltik a kulturális és a természeti örökséget egyesítő, kétségtelenül sérülékeny, ugyanakkor izgalmas és impozáns őskori tájak iránt. Felhívják a figyelmet az észak-nyugati Duna-medence kulturális és természeti környezetének szerves részét alkotó kora vaskori területek fontosságára.
A nagy léptékű tudományos együttműködés különleges módszere, hogy nem az egyes régészeti lelőhelyekkel, hanem együttesen az őskori tájakkal foglalkozik a résztvevő öt ország kilenc mikrorégiójában. Célja és feladata: kutatás, adatgyűjtés, kulturális, természeti örökségvédelem, közös örökségi adatbázis létrehozása, a régészeti helyszínek és emlékek bemutatása, ismeretterjesztés, a régészeti területek turisztikai megismertetése.
A képen: a vaskori magaslati telepet körülvevő földsánc Sopron-Várhelyen az egykori bolygatás nyomával (fotó: Czajlik Zoltán, ELTE BTK, Régészettudományi Intézet, 2018.03.01.)
A kutatástól a bemutatásig eszmény jegyében mától október 6-ig rendezik meg a partnerek a magyarországi régészeti tábort, amelyben a kutatási program megvalósítása, a zártkörű, tudományos események szorosan összekapcsolódnak a nagyközönség számára tartandó népszerű rendezvényekkel.
A Vaskor–Duna-projekt közönségprogramjai közt bizonyára érdeklődésre tart számot a süttői ásatás megtekintése. A Magyar Nemzeti Múzeumban előadásokon ismerkedhetnek meg az érdeklődők hazánk vaskorával. Jerem Erzsébet előadásában A kora vaskori elit hatalmi helyzetével a Dunántúlon és a sókereskedelem jelentőségével (szeptember 20.) foglalkozik, B. Szöllősi Györgyi a Kárpát-medencében élő keltákról szól (szeptember 27.). A háborúkról, a harcosokról, a fegyverekről V. Szabó Gábor (október 4.), a vaskori öltözködésről és az ékszerekről Sáró Csilla, Pásztókai-Szeőke Judit (október11.) beszél. A Csodaszarvas népe, a szkíta emlékek a témája Czifra Szabolcs előadásának (október 18.). Tankó Károly a vaskori erődítményekről (október 25.), Czajlik Zoltán a vaskori fémművességről (november 8.), Zsombéki Blanka a vaskori szakralitásról (november 29.) informálja hallgatóit. Az öt folyó vidékétől a buddhizmus szent földjéig címmel a vaskori Indiáról Renner Zsuzsanna tart előadást (november 15.).
A Nemzeti Múzeum családi programjain a gyermekek a sámán kunyhójában a totemkészítéssel ismerkedhetnek.
A kulturális örökség napjai eseményeihez csatlakozva vaskori időutazásra invitálnak a Tátika környékén, kalandozásra a göcseji múzeumban, ősi ösvényeken visz az út Sopron-Várhelyen, a soproni múzeum régészeti gyűjteményében, valamint Százhalombattán a régészeti parkban vezetés várja a látogatókat.
A kutatók éjszakájához is kapcsolódnak a Magyar Nemzeti Múzeum és az ELTE vaskori, régészeti ismeretekből táplálkozó programjai a Nemzeti Múzeumban, illetve az ELTE Régészettudományi Intézetében. Szó lesz a múlt fölfedezésre váró emlékeiről, a kérdés társadalmi elfogadottságáról az élményrégiók vonatkozásában, illetve arról, hogy mit mesél az „agyagállat” a ma emberének.
A képen: a rekonstruált 131. számú sír Sopron-Várhelyen (fotó: Czajlik Zoltán, ELTE BTK, Régészettudományi Intézet, 2018.03.01.)
A Vaskor–Duna-kezdeményezés zárórendezvényének a színhelye Sopron (október 4–7.). Az Archaeolingua Alapítvány a fő rendezője a monumentális régészeti tájak kutatásáról, felderítéséről, megőrzéséről és bemutatásáról szóló tudományos tanácskozásnak. A konferencia része lesz a régészeti helyszínek bemutatásának turisztikai szempontjait tárgyaló kerekasztal-eszmecserére.
A nagyközönség körében érdeklődésre tarthat számot az erdészeti kirándulás a soproni Károly-magaslaton és a séta az idén júliusban avatott Sopron-Várhely régészeti örökségi tanösvényen, ahol hét részletes, magyar, angol és német nyelvű, tudományos igényű, ugyanakkor népszerűsítő felirattal ellátott és képekkel, rajzokkal illusztrált tábla ismerteti meg az érdeklődőket a Soproni-hegység vaskori régészeti tájaival.
A Vaskor–Duna-projekt a Duna Transznacionális Program részeként, az Európai Regionális Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásában valósul meg.
