Van-e a győrinél elhanyagoltabb vasútállomás?

Kiegészíthetnénk a kérdést azzal, hogy a győrinél lelakottabb, zordabb, barátságtalanabb, koszosabb, kényelmetlenebb? Ha van, szerkesztőségünk címére (infovilag@infovilag.hu) várjuk az értesítéseket, hogy továbbíthassuk az állami vasúttársaságnak, hátha rájön: sürgősen cselekedni kellene, mert ez így tarthatatlan.

Tarthatatlan, például, hogy hetekkel ezelőtt végre elkészült a győri vasútállomás indulási csarnokát a kerekesszékkel közlekedők számára elérhető rámpa. Csakhogy használhatatlan! Az ok egyszerű: elkészülte óta sem nyitották meg, vasrács keretezi. Azt mondják a helyi vasútiak (nevüket, félelmükben, nem adják a válaszukhoz!), hogy várni kell a rámpa hivatalos átadására. Majd jönnek a főelvtársak vasúttól, várostól (talán még Moszkvából is), és hivatalosan, síppal, dobbal, nádi hegedűvel és koccintós fogadással fölavatják.

A rámpa végénél koszos sarok fogadja az állomásra belépőt. Egykoron a takarítást szolgált vödörből ürítetlen szemetes lett. Ugyanott – a ki tudja, hány évvel ezelőtt tisztított üvegajtó mögött – ez a kép fogadja a vonatjához igyekvőt:

Állítólag gyorskaja-konyha működött ezen a helyen; a kép tanúsága szerint nem mostanság.

Az első vágányhoz vezető üvegajtó sem látott tisztítószert meg vizet az utóbbi hetekben-hónapokban, miként az aluljáró lépcsősorát és az indulási csarnokot megvilágítani hivatott üvegfal sem. A számtalan, provizórikusan kihúzott kábel sem sok hozzáértést bizonyít, miként ugyanebben a légtérben – érthetetlen módon és logika szerint – elhelyezett iratszekrény és kólaautomata.

A Wikipedia a többi között ezt írja: „…A vasútállomás a monumentális és diadalmas szocreál épületek jelentős győri képviselője. Rideg és zárkózott külső megjelenése mögött elegáns, világos, jól átgondolt belső tereket találunk. A külső tömegből is kiugró, kőburkolatú csarnok a város és a vágányok felé is nagyméretű üvegfalakkal megnyitott. A város felé ugyanakkor ez az üvegfal elbújik a monumentális kő kapukeretezés és az oszlopsor mögé, amelyet még egy nagyméretű dombormű is kiemel. A csarnokban a bejárat tengelyében juthatunk le az aluljáróba, két oldalt helyezkednek el a pénztárak. Az emeleti rész galériákkal nyílik a csarnoktérbe, itt egyéb kiszolgáló funkciók, például egy nagyobb különterem is helyet kapott (ez az egykor a közönségforgalomnak is megnyitott terület ma zárva van). A két vakolt oldalszárnyat a földszinten nagyméretű ablakok kísérik végig.

A vágányok felőli oldalon helyezkedik el a közlekedő, míg a város felőli oldalon nagyméretű terek találhatóak. Az elrendezés ma is működőképesnek tűnik, hiszen a nagy terek egy része most is szolgáltató funkciót tölt be (bolt, kávézó, presszó), ugyanakkor sok helyen az épülethez méltatlan beavatkozásokat, rendezetlenül beépített “sufnikat” (bolt, virágárus, újságos stb.) látunk, nagyon távol az egykori eleganciától. Az oldalszárnyak emeleti részében irodák találhatóak. A legtöbb bútor, világítótest mára eltűnt, csupán a kőburkolatok, nyílászárók, a fém és fa korlátok, valamint a képzőművészeti alkotások maradtak meg. Ma az egész épület alapos (műemléki) felújításra és funkcióátgondolásra szorul…”

Az ország legforgalmasabb – Hegyeshalom–Budapest, továbbá Győr–Szombathely, Győr–Sopron, Győr–Veszprém – vasútvonalait befogadó vasútállomáson, ahol naponta tízezrek fordulnak meg, nincs vécé és mosdó, nincs mozgáskorlátozottakat segítő rámpa és lift, holott a hét vágányt kiszolgáló peronokra ők is szeretnének eljutni, érkezéskor pedig kijutni a vasútállomás épületéből.

Van-e a győrinél elhanyagoltabb, koszosabb, lelakottabb, zordabb, barátságtalanabb, kényelmetlenebb vasútállomás az országban? Az aluljárók falai összefirkálva, padozatán vizeletminták sokasága, a közlekedési terek már jó ideje takaríthatatlanok, a váróteremnek kijelölt hodály huzatos.

Nincs egy meghitt kávézó (az ilyen célt szolgáló helyiség egy váróteremből lett kikanyarítva), étterem. Az évtizedekig jól működött tanulóváró (Győr az iskolák városa, a vasútállomás közelében legalább négy-öt is működik), nincs egy csendes zúg (egykor kultúr-váróterem is működött benne), ahol a vonatjára várakozó könyvet, újságot foghatna a kezébe. Nincs babapelenkázó, babaetető…

Van viszont egy sor, minden logika és átgondoltság nélkül engedélyezett üzlet – és látszólag nem használt óriási helyiség a földi halandó előtt lezárt galérián.

 

 

 

És ha bárki abban reménykednék, hogy kívülről minden bizonnyal különb az ország egyik nagy közlekedési csomópontjának számító város vasútállomása, bizony, jócskán csalódik. Az egykor fehér kő borította falak szürkék, rozsdásak penészesek, a vakolat hiányos.  

Tessék mondani/megírni: Van-e a győrinél elhanyagoltabb, koszosabb, lelakottabb, zordabb, barátságtalanabb, kényelmetlenebb vasútállomás az országban? Címünk: infovilag@infovilag.hu

Jó lenne tudni, mire használják az indulási oldali aluljáró lépcsőjénél ezt a lyukat? Vele szemben látható, hogy egykor lépcsősor vezetett az aluljáróba az 1. peronról. Ma mindkettő a pókhálós enyészeté, akár elhagyott várbörtöncella is lehetne...

Valamennyi aluljáró fala összefirkálva (sok-sok év óta), legföljebb a vizeletminták változnak.