Orbán Európa Putyinjának képzeli magát

„Európa konzervatívjai úgy gondolták, képesek ellenőrizni Orbán Viktort. Tévedtek” – írja brüsszeli keltezésű cikkében a The New York Times. A szerző kiemeli, hogy a magyar miniszterelnök az „illiberális állam” létrehozása közben lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, híveivel töltötte fel az alkotmánybíróságot, és példát mutatott más szélsőjobboldali vezetőknek.

Orbán Viktor. Kép: The New York Times / Abir Sultan/EPA, via Shutterstock

Az európai politikusok egyik nagyhatalmú csoportja mindezt nyugtázta, és túl keveset tett szóvá. Orbánt most fenyegetésnek tartják Európa fősodorbeli vezetésére – különösen a neki éveken át menedéket nyújtó konzervatívok szövetségére – nézve. E szövetségnek, az Európai Néppártnak néhány tagja szakít vele, mert rájött, tévedett, amikor azt hitte, ellenőrzés alatt tudja őt tartani – összegzi az előállt helyzetet, a tegnapi strasbourgi európai parlamenti vitát és az azt követő néppárti frakcióülés kimenetelét a vezető amerikai liberális lap.

Orbán – fogalmaz a The New York Times – sarokba szorította Európa jobbközép mozgalmát, amelynek a vezetői most kénytelenek eldönteni, kitartanak-e azon liberális értékek és intézmények mellett, amelyeket az európai projekt kezdetén, még az 1950-es évek elején kialakítottak. Eddig Angela Merkel és mások a nyilvánosságot elkerülve beszéltek időnként Orbánnal, de nem léptek fel vele szemben kollektív módon – az volt az irányvonal, hogy jobb őt a mozgalmon belül ellenőrzés alatt tartani, mint kitaszítani és szabadjára engedni. Ő azonban egyre inkább kibújt minden ellenőrzés alól, kiterjesztette illiberális programját, megvetéssel illette Merkel migrációs politikáját, közeledett Vlagyimir Putyin Oroszországához. A nyáron már azt állította magáról, hogy ő az Európai Néppárt igazi hangja, Helmut Kohl valódi örököse.

A szerző sorra veszi a magyar miniszterelnök és a vezető néppárti politikusok közötti viták elmélyülésének állomásait, és kiköt ott, hogy Manfred Weber frakcióvezető tegnap este közölte: ő maga a magyar kormány szankcionálása mellett fog szavazni. Lehetséges azonban, hogy ez megkésett: a lengyel Jacek Saryusz-Wolski volt néppárti frakció-alelnök, Orbán csodálója szerint vagy közeledni fog a Néppárt Orbán álláspontjához, vagy alternatív politikai családot teremt magának a magyar miniszterelnök.

A magas színvonalú német konzervatív sajtó mértékadó orgánuma, a Frankfurter Allgemeine Zeitung legfrissebb véleménycikkét két vezető emberi jogvédő írta. Kenneth Roth, a Human Rights Watch vezérigazgatója és Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára szerint a szerdai strasbourgi szavazáson a keresztény-demokratáknak meg kell mutatniuk, hogy nem tűrik a jogállamiság útjáról való letérést.

Orbán Viktor a Frankfurter Allgemeine felvételén.

Ami a néppárti képviselők várható állásfoglalásának a kérdését illeti, a majna-frankfurti lap esemény-beszámolója érdekes módon nem azt emeli ki a tegnap este elhangzottak közül, amit a média sok más szereplője, vagyis hogy Manfred Weber közölte, a maga részéről meg fogja szavazni a 7. cikk elindítását, hanem a Reuters hírügynökség azon hírét, amely szerint a frakcióvezető a zárt ülésen kerülte az éles hangot, és úgymond belső békét hirdetett meg a pártcsalád és a Fidesz között.

A liberális Der Spiegel ezzel szemben – a strasbourgi beszámolók többségével egyező módon – azt emeli ki, hogy Weber, aki a kérdésben feloldotta a frakciófegyelem előírását, a Sargentini-jelentés elfogadása mellett szavaz majd, mert nem látott kompromisszumkészséget a magyar kormányfő részéről sem a Közép-európai Egyetem, a CEU, sem a civil szervezetek ellen hozott törvény ügyében. A tegnapi vitát összegezve a Der Spiegel azt írja, hogy Orbán kategorikusan visszautasított, a magyarok becsülete elleni támadásnak minősített minden olyan bírálatot, amely szerint a magyar kormány megsértené az EU alapértékeit.

A magazin tudomása szerint erre, mármint Orbán elutasító hangnemére a néppárti frakción belül, amelyben a német kereszténydemokraták és a bajor keresztényszociálisok is ott ülnek, botrány tört ki – ezt azonban a lap nem részletezte. Weber számára – írta a Der Spiegel – kényes a helyzet, mert ő nem csak a néppárti frakció vezetője, hanem az Európai Bizottság elnöki posztjára is pályázik. Ha túl keményen lép fel Orbánnal szemben, akkor a jövő májusi európai parlamenti választásokra magára haragíthat sok konzervatív néppárti szavazót, ha viszont túl sok engedményt tesz a magyar kormányfőnek, akkor szembe kerülhet saját frakciójának azon részével, amelynek a képviselői régóta követelik a Fidesz kizárását.