Konferenciával nyitották meg ma a Horn-emlékévet

A nyáron volt öt éve annak, hogy Horn Gyula 81 évesen elhunyt, s jövőre ünnepeljük a páneurópai piknik, valamint a magyar–osztrák határnyitás harmincadik évfordulóját. Ezekhez a dátumokhoz igazodva kezdeményezte az MSZP Budapesti Szervezete, hogy a politikus tiszteletére emlékévet szervezzen. A rendezvénysorozat első állomásaként ma emlékkonferenciát tartottak a budapesti, Villányi úti konferencia-központban. (A Horn-konferencia; MTI Foto)

Többféle politikust ismerünk: az egyik igyekszik átírni a történelmet, van olyan is (nem is egy), aki többet árt, mint használ a hazájának. Horn azok közé tartozott, aki rányomta bélyegét a nyolcvanas-kilencvenes évek fejleményeire, és akinek sokat köszönhet Magyarország.

A vasfüggönyvágó Horn Gyula. (MTI Foto/Matusz Károly felvétele.)

Erről beszélt egyebek mellett a mai emlékkonferencia szónokaként Tóth Bertalan MSZP-elnök. Kiemelte, hogy az Angyalföldtől a pártelnökségi és kormányfői posztig eljutott Horn Gyula bátorsága nagymértékben hozzájárult a rendszerváltozás és az azt követő évtized sikereihez. Már az egykori állampárt külügyi munkatársaként azért dolgozott, hogy Magyarország új, demokratikus pályát futhasson be, bekapcsolódhasson az európai fejlődésbe. Hazánk még a KGST és a Varsói Szerződés tagállama volt, amikor a „fehér házként” emlegetett pártközpont külügyi osztálya megtette az első előkészületeket az európai nemzetek közösségéhez való csatlakozáshoz. 1990 után pedig a pártelnöknek megválasztott Horn meghatározó, szociáldemokrata irányultságú pártot formált az MSZP-ből, amelyet egyszersmind a különféle platformok szövetsége jellemzett.

Tóth Bertalan többször hangsúlyozta, hogy Horn képes volt tanulni a múltból, felrúgta a dogmákat. Azt vallotta, hogy meg kell különböztetni a hamisat a valóditól, a hazugságot az igazságtól. Egyszerű szavakkal, nem „kincstári pártzsargonban” fejezte ki magát, ezért is volt népszerű a társadalom minden rétegében. A múltba merengés helyett a jövő felé tekintett, Kelet helyett Nyugatra, s a szociális demokrácia megteremtése lebegett a szeme előtt. Ha élne, ma nyilván azon munkálkodnék, hogy javuljon az egészség- és oktatásügy, s hogy mindenkinek járjon az, ami jelenleg csak a fideszeseknek – fejtegette a pártelnök.

Utcát neveztek el Horn Gyuláról a németországi Wertheimben.

Kovács László volt pártelnök és uniós biztos az emlékkonferencia fő szónokaként a Horn Gyula munkatársaként együtt töltött több mint három évtizedet idézte föl. Mint mondta, a volt kormányfő már a hetvenes évek elején felismerte, hogy a baloldal számára a szociáldemokráciáé a jövő. A kommunizmus utópiája nincs köszönő viszonyban a realitásokkal. Amikor Willy Brandt lett a Szocialista Internacionálé vezetője, informális, szoros kapcsolat épült ki az MSZMP és az SPD között. A nyolcvanas években pedig a német szociáldemokrata párt alapítványa irodát működtetett Budapesten.

A nyugati nyitásnak nem nagyon örültek a Kremlben. Lényegében csak néhányan tudtak belföldön és külföldön azokról a titkos „mesterkedésekről”, amelyek eredményeképpen bővültek Magyarország diplomáciai kapcsolatai, majd egymásnak adták a kilincset Budapesten kormány- és államfők, Thatcher brit, Craxi olasz miniszterelnöktől a spanyol királyig. (A korszakos változásokban természetes szerepet játszott, hogy 1985-ben Gorbacsov lett az első számú vezető Moszkvában.)

Kovács László csupán megemlítette Horn Gyula hozzájárulását az 1989-i határnyitáshoz, majd későbbi kormányfői tevékenységét, hiszen – mint mondta – erről még gyakran fogunk szót ejteni a most kezdődő emlékévben.