Nemzeti dal (Türk eredetiből magyarítva)

Nemzeti a tanévnyitó, nemzeti a trafik, a nemzeti cukrászdában mérik ki a fagyit. Nemzeti láncnak a végén nemzeti kutya vonyít, a nemzeti stadionban játszatják a Vidit. Nemzeti a baltás gyilkos, s nemzeti a mutyi, háromszor veri el pénzed a nemzeti Matyi.

Nemzeti a gyógyítás, a halál, és a temetés, a sürgősségi ellátás, a koplalás, s az evés. Nemzeti a közmunka, s a kormányzati kamu, és ami a lózungok után marad: a hamu. Nemzeti az alaptörvény, nemzeti az asztal, s a külföldre távozó, kit senki sem marasztal.

Nemzetire sül a zsömle, a kalács, s a kenyér, a nemzeti hálapénz a zsebünkbe belefér. Nemzeti a tranzakció, és a magas illeték, ezzel védenek minket a kétharmados illetők. Távközlési adó, teho, s a sok talpnyaló tahó, késő bánat, bye-bye nemzet, elment már a hajó.

Nemzeti a tündérmese, nemzeti a rezsim, ha jó leszek, lecsökkentik a nemzeti rezsim. Nemzeti az átverés is, és a parasztvakítás, nemzeti a csendestárs, a stróman, és a sikítás. Nemzeti a dal, a szózat, s a fülkeforradalom, szabadságsarc szül itt rendet a magyar ugaron.

Nemzeti a pedagógus, a napszámos, s a halász, agronómus, filozófus, ápoló és kanász. Mi érleltük a gyümölcsöt, mégis más szedi le, a nemzeti együttműködés romlott rendszere.

Nemzeti az országalma, a korona, a jogar, s a csönd, mely után kitör a nemzeti magyar vihar.