Visszatekintő sorozatunkban folytatjuk Trom András korábbi írásainak közlését. A szerző egyebek között a Világgazdaság című napilapban terjesztett ország-mellékleteknek volt a főszerkesztője a kilencvenes évek elejétől, 15 éven át.  A Finnországról 2005. szeptemberében megjelent melléklet bevezető írása máig érvényes megállapításokat tartalmaz – és különösen aktuális most, a tanév megkezdésekor. (A nyitó kép forrása: Fidipro.fi)

Vannak országok, amelyek nem hajlandóak részt venni számháborúkban.

Nemzetközi megmérettetésüket nem annak alapján vállalják, hogy mekkora a súlyuk, földré­szük vagy szűkebb környezetük országaihoz képest, mondjuk területük, népességük vagy GDP-jük alapján. Vannak országok, amelyeket persze megpróbálnak belekergetni ilyen számháború­ba, hogy ennek alapján stratégi­ai szövetségeket vagy átmeneti érdekközösségeket hozzanak létre velük.

Olyan világban élünk, amikor a praktikum mindent igyekszik leegyszerűsíteni, és a tényleges, sokszor egy-egy szóval nem kö­rülírható értékek helyett sivár kvantitatív ismérvek alapján pró­bálunk jellemezni szinte mindent. Intelligenciát IQ-tesztszám­mal, gyárak kibocsátását darabban vagy tonnában, pártok súlyát támogatottságuk százalékos arányában, televíziós műsort nézett­ségi számmal, sportteljesítményt másodperccel, életet a várható élethossz éveinek számával, egy-egy országot pedig azzal a sza­vazati súllyal, amelyet abban a csoportosulásban tölt be, amely­nek tagja.

Miközben világunk a közlekedés, a hírközlés és az informá­ciótechnika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően összezsu­gorodott, az országok a rendelkezésre álló, elképesztő mennyi­ségű információ alapján a legkülönfélébb összehasonlító mód­szerekkel igyekeznek bebizonyítani magukról, hogy egyre na­gyobbak, egyre fontosabbak, egyre indokoltabb a nagyobb nemzetközi megbecsülésük, és egyre több jog illeti meg őket a nemzetek közösségében.

Vannak azonban olyan országok, amelyek tudatosan vállalják kicsiségüket. Nem kishitűségből, hanem a realitásoktól vezérel­ve. Büszkén vállalják, hogy nem nagyok. És lám, ennek ellenére számottevőek, mert értékben, minőségben, nem pedig súlyban, és befolyásgyakorlásban mérik magukat.

Finnország ilyen, egyre számottevőbb ország.

„A méretet sokszor az anyagi-természeti forrásokhoz való hoz­zájutás eszközeként értelmezik – és arra hivatkoznak, hogy ezekből a javakból sohasem le­het eleget birtokolni –, ám a mé­ret önmagában nem döntő té­nyező. Ha az lenne, a világ nem lenne olyan változatos vagy annyira érdekes hely, mint ami­lyen. Ami számít, az az, hogy mit tudsz kezdeni az erőforrása­iddal, hogyan fejleszted és bővíted szaktudásodat, elképzelései­det és jövőképedet annak érde­kében, hogy forrásaidat jól hasznosítsd. Minél kisebb vagy, ez annál fontosabb. Márpedig Finnország végső soron kicsi a világ színpadán. Ezért koncentrálunk mi, finnek olyan nagyon az in­novációra és támogatjuk kibontakoztatását.” Ezeket a mondato­kat Tarja Halonen köztársasági elnök írta a „High Technology Finland 2005” című kiadvány előszavában.

A kicsi, 5,2 millió lakosú Finnország a világ versenyképességi indexe alapján immár második éve az első helyen áll. Lakóinak 32 százaléka felsőfokú tanulmányokat végzett, és ez az arány a legmagasabb az Európai Unióban. GDP-jének 3,5 százalékát ku­tatásra és fejlesztésre fordítja (ebből az állam részesedése 1 szá­zalék a magánvállalati szféráé pedig 2,5 százalék). Ezt a K+F szektorra összpontosító tőkekoncentrációt a konszenzus-teremtés társadalmának is minősített, ezer tó országában a kilencvenes évek elején határozták el, akkor, amikor a gazdaság válságos ál­lapotba került. Ma a K+F és oktatási kiadások Finnország GDP-jének 10 százalékát kötik le. Ezzel szintén világelső.

Finnországban tehát a legfontosabb erőforrásaikba, a társada­lom tagjaiba fektetik a legtöbbet. A finn információs társadalom­ról már közhelyszerűen ismert jelzők és szakkifejezések mellett újabbak születtek, jól érzékeltetve, hogy merre tart az ország. Ezek a manapság leggyakrabban hangoztatott kifejezések: kre­atív társadalom, tudás alapú gazdaság, hálózati társadalom, inno­vatív gazdaság, tudás- és ötletexport, nemzetköziesedés, dizájn – No1 a világon 2005-ben, a csúcstechnika országa.

Jó lehet olyan kicsinek lenni, mint amilyenek a finnek!