Alattvalói tisztelettel

Igazából nem tudom, hogy könnyűzenében ki az aktuális uralkodó. Az ifjabb korosztály mintha félretolta volna a hevimetált, hagyta Madonnát elmenni, fekete repperek a frankók, Drake maga az isten, a dallam, a muzsika megy a levesbe. A diszkóban, a házibuliban nincs lassúzás, szöveget kell lökni, kábszerről, zsarukról, ötperces kalandról, kinek van erre egy éjszakája, szóval ne jöjjön senki azzal, hogy Beatles, Roling Stones, mert még néhány év és, eljutunk oda, hogy Elvis (Lewis) nem más, csak farmermárka.

Az öregek, az egykor fiatalok valamikor elképzelni sem tudták, hogy kézben tartott, vezeték nélküli telefonokból egyszerre jöjjön az ész meg a zene, hogy a világ belezsúfolódjék a mobilokba, nekik még a koncert volt az igazi, a helyszín, a pillanat varázsa, szóval ez volt nekik az élet, és minden más utána csak az emlékeket belepő por.

A királyok ezen logika alapján működtek: születtek, uralkodtak, meghaltak, volt, aki a családi hagyományokat folytatta, mert királykodni mindig jobb, mint szolgálni, mint ahogy az étteremben is jobb enni, mint kajálás után mosogatni. És persze voltak nép választotta, fellépésükön királyok, egyszerű srácok, hívhatták Pelének vagy Zámbó Jimmynek, akikre ráragadt a rang, a méltóság, tapsolóikat soha nem kellett megfizetni, a nép, a közönség a közelükben megtiszteltetésnek érezte, hogy alattvaló lehetett.

Az utolsó nagy királyok egyike Elvis Presley. Csak a történelmi hűség kedvéért, Mississipi államban, Tupelóban született 1935-ben, és Memphisben halt meg 42 évvel később. Azóta történhet bármi is a városban: faji zavargás, iskolai lövöldözés, Memphis a könnyűzene Mekkája maradt, a maszkmesterek Elvis fazonokat formáznak, és az őt utánzó hasonmások versenyei világszerte népszerűek. Elvis életéhez nem kellett forgatókönyvet írni, a születésekor meghalt ikertestvére, a szegénységből kiemelő tehetsége, maga volt a történet, az amerikai álom. A Király visszatér című filmet most porolják le. A film egy koncert, már fél évszázados, az NBC televízió stúdiójában forgatták, és a népszerűségében megroggyant Király visszatéréséről szólt. Elvis mellett régi zenésztársai is közreműködtek, a sok felkészülés egy laza és közvetlen hangulatú „unplugged” koncert-showt eredményezett, sok rögtönzéssel, sztorizással, és persze a legnagyobb slágerekkel: a többi között felcsendült a „Jailhouse Rock”, „Hound Dog”, „Love Me Tender”, „A Little Less Conversation” vagy záródalként az „If I Can Dream”.

„A nagy visszatérés” (Comeback Special) eredeti felvételét az 50. évforduló alkalmából digitálisan felújították és újra keverték. A 90 perces koncertfilm augusztus 16-tól kezdve – egyúttal Elvis halálának évfordulójára is emlékezve – limitált vetítéssorozatban, egy-egy estére világszerte visszatért a mozikba. A filmet Magyarországon a színpadi produkciók mozi-közvetítéseire szakosodott Pannonia Entertainment mutatja be augusztus 24-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban, augusztus 26-án a szegedi Belvárosi Moziban, és látható lesz Szentendrén és Szigetszentmiklóson is.

Nyitó kép: http://societyofrock.com/elvis-presley-takes-back-his-crown-and-dazzles-his-68-comeback-special-with-blue-christmas//photo credit: uproxx.com