Becsengetés előtt túl az országhatáron (3.)

Texas szövetségi állam fővárosából, Austinból küldte beszámolóját a ma is gyakorló pedagógus, nyelvtanár Somogyi Györgyné Márta. Tíz éve él az Egyesült Államokban, otthon magyar- majd németszakos tanárként dolgozott, új hazájában felvett még két szakot, és angolt meg spanyolt tanít két tannyelvű iskolákban. Mint írja, „itt már augusztus 20-án megkezdődött az iskola, mert az előző tanév május 30-án ért véget. Az Amerikai Egyesült Államokban – tekintettel az eltérő időjárási körülményekre – más-más időben kezdődik és fejeződik be az oktats". Tudósítássorozatunk címe tehát (a szerkesztőségen kívül álló okból) ebben az esetben nem állja meg a helyét... (A nyitó kép forrása: https://ralphbarrera.wordpress.com/2009/11/06/ridgetop-elementary-celebrates-70th-birthday/)

Fontos tudnivaló: az amerikai iskolákba bárki beiratkozhat, senki sem kérdezi, hogy helyben született-e vagy emigráns, az USA állampolgára-e vagy külföldi. Mindenkit, aki itt él, megilleti a tanulás joga. (A képen: Somogyi Györgyné Márta.)

Az iskolarendszer sajátossága, hogy az általános iskola szoros egységben működik együtt az óvodával két éven át. Az alsó tagozat ötosztályos, utána a középiskola következik a hatodiktól a nyolcadik osztályig, majd a négyéves gimnázium.

Az iskolakezdéshez három adat mindenképpen szükséges: a szülők neve, lakhelycíme és a jövedelemigazolása. Az állami iskolák ingyenesek; a magániskolákban tandíjat kell fizetni.

A főleg latin bevándorlók és leszármazottaik – akik generációk óta itt élnek, de nem beszélnek angolul – gyerekei számára két tannyelvű iskolákat tartanak fenn. Nem kevés ma már az arab, az afrikai bevándorolt, aki szintén a kétnyelvű iskolák tanulója. Őket angolul és spanyolul (sőt, helyenként, ahol vannak ilyen közösségek, már kínaiul is) oktatják. Mire ezek a gyerekek végeznek az általános iskolában, megtanulják az „őshonosok” anyanyelvét, az angolt.

Ezekbe az iskolákba íratják be az átlagosnál alacsonyabb fizetésű amerikai családok a gyerekeiket, akik valójában jól járnak, mert játszva, kortársaiktól tanulnak meg egy idegen nyelvet. Ezek a gyerekek ingyen kapnak reggelit, ebédet és uzsonnát, és délután is vigyáznak rájuk tanítóik, tanáraik. Sőt, ha messze laknak az iskolától, az autóbusz ingyen viszi, hozza őket az otthonuk és az iskola között. (Kép: Somogyiné Márti iskolája a weben.)

A jobb anyagi körülmények között élők is járhatnak ezekbe az iskolákba, ám ők már fizetnek az étkezésért, a délutáni felügyeletért és a buszért is. Együttvéve ez havonta 200–250 dollárba kerül.

A magániskolákba csak egy bizonyos számú gyerek juthat be, mindenekelőtt a korlátozott hely és a tandíj miatt. Ez utóbbi általában havi 1000–2000 dollár, ráadásul az étkezésért külön kell fizetni. 

Ebédidő az austini Ridgetop Elementary School menzáján.

Az iskolákat és a tanárok fizetését az adókból finanszírozzák. A magániskolák fenntartása a tulajdonos gondja és költsége.

Az iskolakezdés itt is pénzbe kerül, de minden szükségest – írószereket, füzeteket stb. – a tanévnyitóig negyed áron kínálnak. Az iskolák megküldik a boltoknak, hogy osztályonként milyen és mennyi tanszerre van szükségük a tanulóknak. Ekként általában a szegények is meg tudják vásárolni gyerekeiknek az iskolaszereket.

A tantermeket nagyvonalúan ellátják korszerű felszerelésekkel, számítógépekkel, vetítőkkel, ipad-ekkel, gyakorlati foglalkozáshoz papírral, kartonnal, gyurmával. (Az óvodákban hasonló a helyzet.)

Éppen évtizede élünk itt, Austinban, de családi pótlékról még nem hallottam, lányaink sem kapnak ilyent az unokáink után. Létezik viszont a rászorulók számára szociális segély, és megfizethető egészségbiztosítás, amelyet persze az ember maga köt meg.

A különórákról annyit, hogy van hangszeres képzés, zenei oktatás (ne feledjük, hogy Austin az USA zenei életének egyik központja, nemzetközileg ismert fesztiválváros) és sokféle sportolási lehetőség is. Az iskolai szakkörök általában ingyenesek vagy csekély hozzájárulás ellenében a tanulók részt vehetnek ezeken a különórákon. Akinek ez kevés, az saját (szülei) költségére más, szerencsére még megfizethető különórát is választhat.

Az állam arra törekszik, hogy jól képzett, hűséges polgárokat bocsássanak ki az iskolák. Az egyéntől, a családi neveléstől, a szülői példamutatástól függ elsősorban, hogy a felnövekvő nemzedék miként él a lehetőségekkel.

Becsengetés előtt túl az országhatáron (1)

Becsengetés előtt túl az országhatáron (2)