Az újságíró archívumából – Nagyságoknak közvetítve: Eszter és Marika
Harminc évvel ezelőtt, 75. születésnapja közeledtével volt szerencsém a világhírű – bár szülei Budapesten élt németek voltak, ám ő „véletlenül” Kairóban született, mégis mindig magyarnak vallotta magát, a nyelvet sosem feledte, mindvégig erős magyar akcentussal beszélt németül – színpadi és filmszínésznővel, Rökk Marikával interjút készíteni a budapesti (akkor még Hungária) New York kávéházban. Jó két órát szentelt szerénységemnek, nagy élmény volt, amit Marika azzal is tetőzött, hogy utána évekig gyakran telefonoztunk egymással, miután kicseréltük magán-telefonszámainkat.
Ez az interjú talán elsőként jelent meg a magyar sajtóban, sok évtized szünet után, az akkor már a rendszerváltásra készülődő Magyar Hírlapban.
A Rökk-interjú megjelenésének délelőttjén keresett meg a drága emlékű Tóth Eszter, költő, író, műfordító, az akkor egyetlen tévé egyik kiemelkedően népszerű műsorának, a Zsebtévének a szerzője, a 20. századi magyar irodalom parázs-rövid életű nagyságának, Tóth Árpád költőnek és műfordítónak egyetlen gyermeke, nem mellékesen Hollós Korvin Lajos író felesége és Hollós Máté zeneszerző édesanyja.
Eszternek egyetlen kérése volt a száz kérdése után, amellyel a Rökk Marika-interjúban közzé nem tett részletek iránt érdeklődött: szeretne személyesen találkozni a művésznővel, akinek kezdettől nagy rajongója volt. Eszterrel madarat lehetett volna fogatni, amikor beszélgetésünk közben fölhívtam Rökk Marikát a badeni otthonában, és kértem, szakítson időt Tóth Árpád lánya számára. „Boldogan! Jöjjön, várom!” – nyugtázta, és a két hölgy már egymással állapodott meg az időpontban, még azon a hétvégére.
Eszter, hazatérvén, kérte, igyunk meg náluk, az Operaház mögötti otthonukban, a Hajós utcai sarokház emeletén egy kávét, mert szeretne beszámolni a szerfölött kellemes találkozásról, fogadtatásról Marikával. Az íráskezdő fényképet is akkor ajándékozta nekem, bizonyságául és emlékéül a Baden bei Wien-i találkozónak a Rökk-villában.
