Energiahatékonyság: hazánk lemaradóban
Elnyúló tárgyalások után a héten létrejött a politikai megállapodás az Európai Unió Tanácsát képviselő bolgár elnökség és az Európai Parlament tárgyalópartnerei között az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról. A társjogalkotók az Európai Bizottság által javasolt referencia-forgatókönyvhöz képest 32,5 százalékban határozták meg a 2030-i célkitűzést, az eredetileg javasolt szintet megemelve.
A jogalkotók elhagyták a célérték "kötelező" jellegét. A megcélzott kötelezettségvállalás értéke tehát erősen függ majd az energiahatékonysági irányelvben meghatározott éves energiamegtakarítási kötelezettségtől és az Energiaunió új, Governance irányelvében megfogalmazásra kerülő ellenőrzési mechanizmusoktól is.
Az Energiahatékonysági Irányelv sarkalatos pontja a 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség: 2014–20 között minden tagállamnak évről évre a végfelhasználók számára értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell megtakarítania. Egyes számítások szerint uniós szinten az összes energiamegtakarítás fele köszönhető ennek az intézkedésnek.
A mostani megállapodásban egyrészt rögzítették tehát a megtakarítási kötelezettség 2020 utáni fenntartását, másrészt annyiban erősítettek is rajta, hogy korlátozták a most is létező korrekciós lehetőségeket, melyekkel csökkenteni lehet a kötelezettség alapjául szolgáló bázisértéket.[1] Megegyeztek abban is, hogy a célszintet 2023-ban felülvizsgálják, fenntartva annak a lehetőségét, hogy tovább emeljék a célértéket.
Becslések szerint a megállapodás 840 ezer további munkahelyet teremthet EU-szerte és biztos bázis az energiahatékonysági fejlesztések és beruházások erősítésére.
Az Európai Bizottság még 2016 november végén nyújtotta be a „Tiszta energiát minden európainak!” című javaslatcsomagját, mely európai szinten kötelező, 30 százalékos energiahatékonysági célt tűzött ki. Az Európai Parlament ez év januárjában elfogadta az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentését és ezzel együtt a képviselők széles körű támogatása mellett egy kötelező 35 százalékos energiahatékonysági célt szavazott meg a 2020 utáni tízéves időszakra vonatkozóan.
Minden évben a tagállamoknak számot kell adniuk az energiahatékonysági irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről. A beérkezett előrehaladási jelentések a 2014–16 közötti megtakarításokat tükrözik. Az elkészült elemzés szerint európai szinten pozitív az egyenleg, de számos tagország – így hazánk is – lemaradásban van.
A kép forrása: Assessment of national progress reports and positions by Stefan Scheuer
Hazánk 167,5 Petajoule halmozott végsőenergia-megtakarítást vállalt, ezzel kell majd elszámolnia 2020 végére. Az éves előrehaladási jelentés szerint 2014–16 között összesen 12,25 Petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el az ország; a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv alapján 16,37-nél kellene tartania. Ugyanígy, 2016-ban mindössze 2,99 Petajoule új megtakarítást eredményeztek a megtakarítási kötelezettség végrehajtását szolgáló szakpolitikai intézkedések, az előirányzott 6,29 PJ helyett.
Miért gond ez? Nem önmagában az a probléma, hogy egy adott évben nem teljesítette hazánk a megtakarítási kötelezettséget. Sokkal nagyobb gond, hogy a megtakarítások kumulatívak, azaz ha egy évben kevesebb megtakarítás kerül be a jelentésbe, a hiány az összes többi évben halmozottan jelentkezni fog.
„Az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye. Gazdasági elemzések már alátámasztották, hogy jóval olcsóbb az egyes nemzetgazdaságoknak energiahatékonysági programokba fektetve energiamegtakarítást elérni, mint új termelő kapacitások létrehozásával. A megújulók részaránya energiaforrások közötti emelésének szintén egyik legjobb és leggazdaságosabb módszere, ha előbb az összfogyasztást csökkentjük, hiszen ezáltal a szükséges, elvárt megújuló részarány is könnyebben, alacsonyabb költséggel teljesíthető” – mondta Szalai Gabriella, a MEHI munkatársa.
[1] A megállapodás szerint minden országnak maximum annyiban lehet korrekciós tényezőket beszámítania, hogy legalább évi 0,8 százalék megtakarítást elérjenek
